Pál év - 01

Az újszövetségi levelek Vallásos levél A 27 újszövetségi könyv közül 21-nek epistolé (levél) az irodalmi formája. Az Ószövetségbõl már ismert a vallási céllal írt levél, de igazán csak a hellenisztikus korban vált ismertté ez a forma. Hivatalos levél a királyság idejébõl 2Sám 11,14-15; 1Kir 21,8-10, a fogság utáni idõszakból Ezdr 4,11-16.17-22 7,12-26. Bár 6 megõrizte Jeremiás levelét (vö.: Jer 29,1). A Makkabeus könyvekben számos levél maradt fenn (1Makk 5,10-13; 8,23-32; 10,18-20,25-45; 2Mak 1,1-2,18). A kereszténységben Pál honosította meg ezt az irodalmi formát, és a késõbbi keresztény írók is használták. Levél vagy episztola Deismann, A[1]. kutatásai óta ismert a megkülönböztetés. A levél a kapcsolattartás egy formája, nem az irodalom terméke, stílusa kötetlen, a hivatalos levél csoportoknak, tisztségviselõknek íródott. Az episztola mûvészi céllal íródott, irodalmi forma, tartalma a nyilvánosságnak szól, függetlenül attól kinek van címezve. Nem föltétlenül egy valós helyzet terméke, a Kr.e. 4. századból ismert értekezéshez, esszékhez vagy dialógusokhoz hasonlít. (vö. Seneca Erkölcsi levelek, Aretász levél). A bibliai episztolák egy gyûjteményben, korpuszban találhatók, de nem feltétlenül episztolának íródtak. Pál magánlevelei a kereszténység közkincsévé váltak, mint ahogyan egy jelentõs személy levelei egy nemzet kincsévé lehetnek. Ókori levélforma Legalább három rész: címzés (üdvözlés), a levél tárgya, a befejezés. Diktált leveleknél a szerzõ esetleg sk. is hozzáfûz valamit. Az arám levelek nem sokban különböztek a görög-római formáktól, a „charein” helyett a „salom” szó található, vagy egy kicsit hosszabb áldásmondás. Az újszövetségi levelek Pál a görög-római mintát követi leginkább. Címzése semitizált, néha több írót is említ, pl. Timóteust (2Kor 1,1) Szilvánuszt (1Tessz 1,1) Szosztenészt (1Kor 1,1). A „chairein” helyett „charis kai eiréné” (kegyelem és békesség), az ároni áldás utánzása (vö. Szám 6,24-26). Számos páli levélben találhatunk hálaadást (Gal 1,6-9), néha igen bonyolultat, máskor a szituációhoz adaptált formájút. A levél törzse Pálnál a keresztény prédikáció tükre. Hitelvi elméleti részeket, buzdító szakaszokat és moralizáló esetmegoldásokat tartalmaz. Deismann szerint Pál levelei nem irodalmi levelek, még akkor sem, ha néha költõi szárnyalásúak (1Kor 13). Pál elegyíti a formát, korai kérügma töredékek (1Tessz 1,9-10; 1Kor 15,1-7 stb.), buzdítások (Gal 5,19-24), bûn- és erénylisták (2Kor12,20), himnuszok (Fil 2,6-11; Róm 8,31-39; 1Kor 13,1-13) midrás (Gal 4,21-31; 2Kor 3,4-18), diatribé (Róm 2,1-3,9). A Corpus Paulinum Pál 13 levele alkot egy gyûjteményt (vö. Muratori kánon 39-63) Jeruzsálemi Kürillosz még (Catech 4.36) Kr.u. 348k., 14 levelet tart hitelesen pálinak, de Órigenész óta elutasítják a Zsidó levél páli szerzõségét. Ezek között találhatók eredeti írások (1Tesz, Gal, Fil, 1-2Kor, Róm, Filem), kétes eredetûek (2Tessz, Kol, Ef,), talán Pál valamelyik tanítványától valók, és végül álnéven íródott levelek (1-2Tim, Tit). Pál a 13 levélen kívül más leveleket is írt, de azok nem maradtak fenn. A kánonban Filem, Fil, Kol, Ef gyakorta fogságból írt levélként szerepel, Az 1-2 Tim és a Tit leveleket pedig pasztorális leveleknek nevezik a tartalmuk alapján. A Zsidókhoz írt levél, a katolikus levelek A Zsidókhoz írt levél, amely egyébként nem Páltól származik, inkább „episztola”, mint a többiek, hasonlót a 2-3 János levelekrõl és a katolikus levelek mindegyikérõl mondhatunk. A Zsidó levél inkább buzdító prédikáció, amelynek stílusát az alexandriai exegetikai iskola határozta meg. A „katolikus” (egyetemes) levelek (Jak, 1-2Pét, 1-3Ján, Júd), szerzõje érdekesebb, mint a címzettjük. Tudnunk kell, hogy Euszebiosz (ET II.23.25.) beszél elõször 7 „katolikus levél”-rõl, majd Apollonius (Kr.u. 197) és a Muratori kánon is így nevezi õket. A keleti listákon a „katolikus levelek” közvetlenül az ApCsel után vannak, Pál levelei elõtt. Az 1. Tesszalonikai levél A város Tesszalonika kikötõváros volt Makedóniában, a Szaloniki öböl torkolatánál. Kr.e. 315-ben az ókori Terma helyén Kasszandrosz, Nagy Sándor egyik tábornoka alapította, és a feleségérõl, Szalonikérõl, Nagy Sándor féltestvérérõl nevezte el. Jelentõsége Kr.e. 168-ban növekedett, miután a pydnai csatában a rómaiak szerzik meg a várost, 164-ben Makedónia fõvárosa lett. A filippi csata idején (Kr.e. 42) a város Octaviánust támogatta, ezért hálából „szabad város” rangjára emelte, közigazgatási székhellyé tette, aminek önálló bírósága is volt. A város a Via Ignatia mentén feküdt, Pál idejében jelentõs gazdasági központnak számított. Kikötõje miatt a birodalom kereskedelmében nagy szerepe volt, ami vonzotta a kozmopolita gondolkodású lakosokat. Zsidó lakossága jelentõs, volt zsinagógájuk, ahol Pál az ApCsel 17,1-2 tanúsága szerint prédikált is. A régészek egyiptomi és római szentélyek maradványait tárták föl. A keleti istenségek közül Íziszt, Szerapiszt, Oziriszt és Arnubiuszt tisztelték, de a császárkultusz nyomaira is bukkantak. A misszió Pál valószínûleg Kr.u. 50-ben, a második térítõ útján, Szilvánus és Timóteus társaságában érkezett a városba. Elõzõleg Filippibõl (170 km-re Szalonikitõl) távozniuk kellett (ApCsel 16,16-40). Áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, de mivel azoknak nem volt zsinagógájuk és jelentõs zsidó közösségük, ott nem sokat idõztek. Tesszalonika zsidó lakossága azonban jelentõs volt, el tudott tartani egy zsinagógát. Itt Jázon házába fogadta Pált és társait. Pál három héten keresztült prédikált a zsinagógában, aminek a vége zendülés lett. A nyugtalanság miatt Pálnak és Szilvánusznak el kellett hagyni a várost. Pál és Szilás bebörtönzése 16Egyszer, ahogy az imádkozóhely felé tartottunk, találkoztunk egy jós szellemtõl megszállt leánnyal, aki jóslásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak. 17Pál után és miutánunk szaladt, és így kiáltozott: "Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, s az üdvösség útját hirdetik nektek." 18Ezt több napon át megismételte. Pál már bosszankodott miatta, hátrafordult és rászólt a lélekre: "Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, menj ki belõle!" Ki is ment akkor mindjárt. 19Amikor gazdái látták, hogy nem húzhatnak belõle több hasznot, megragadták Pált és Szilást, és a fórumra hurcolták, az elöljárók elé. 20Bírák elé állítva így vádolták õket: "Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban, 21olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi - rómaiak lévén - nem fogadhatunk el, és nem követhetünk." 22A nép is ellenük fordult. A bírák lehúzatták róluk a ruhát, és megvesszõztették õket. 23Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették õket, s megparancsolták az õrnek, hogy jól vigyázzon rájuk. 24Ez a kapott parancs értelmében a belsõ börtönbe zárta õket, és a lábukat kalodába szorította. Pál és Szilás kiszabadulása 25Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsõítették az Istent, a foglyok meg hallgatták õket. 26Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek. Az ajtók mind kinyíltak, és mindenkirõl lehullott a bilincs. 27Amikor a börtönõr felriadt álmából, s meglátta, hogy a börtön ajtai tárva-nyitva vannak, kihúzta kardját, s meg akarta magát ölni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek. 28Pál hangosan rászólt: "Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!" 29Az õr világot kért, berohant, és remegve Pál és Szilás elé borult, 30aztán kivezette õket s megkérdezte: "Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?" 31"Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is!" - válaszolták. 32Aztán hirdették neki és egész háza népének az Isten szavát. 33Az pedig még akkor magához vette õket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt. 34Aztán házába vezette õket, asztalt terített nekik, s örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett. 35Virradatkor a bírák hivatali szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: "Engedd szabadon azokat az embereket!" 36A börtönõr ezt rögtön hírül vitte Pálnak: "Üzenték a bírák, hogy engedjelek benneteket szabadon. Menjetek hát, távozzatok békében!" 37Pál azonban így válaszolt: "Ítélet nélkül nyilvánosan megvesszõztettetek és börtönbe vetettetek minket, jóllehett római polgárok vagyunk, s ráadásul most titokban akartok minket elbocsátani? Azt már nem! Jöjjenek és kísérjenek ki maguk minket!" 38A törvényszéki szolgák jelentették e szavakat a bíráknak. Azok meghallva, hogy rómaiak, megijedtek, 39odasiettek, kikísérték õket, kérve, hogy hagyják el a várost. 40A börtönbõl kiszabadulva Lidiához tértek be, viszontlátva megvigasztalták a testvéreket, és útra keltek. Béreába mentek (ApCsel 17,1-9). A viszonylag sok adat ellenére az ApCsel sematikusan fogalmazza meg a Szalonikiben történteket. A levél három hetesnél hosszabb kapcsolatra utal. A levélbõl nem lehet következtetni Pál zsinagóga prédikációjára - annál is inkább, mert a levél pogány- és nem zsidó-keresztényeknek íródott. Pál Tesszalonikában 1Áthaladva Amfipoliszon és Apollónián Tesszalonikába értek, ahol a zsidóknak volt zsinagógájuk. 2Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton beszélt nekik az Írásokról. 3Azt fejtegette és tanította, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és föl kellett támadnia a halálból: "Ez a Messiás az a Jézus, akit én hirdetek nektek." 4Néhányan hittek közülük, ezek Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak egy sereg göröggel és jópár elõkelõ asszonnyal együtt. 5Ám a zsidók irigységükben összeszedték a börtöntöltelék népséget, és csõdületet támasztva felizgatták a várost. Felvonultak Jázon háza elé, és megkísérelték, hogy a nép elé vezessék õket. 6De nem találták meg õket, ezért Jázont néhány testvérrel együtt a városi elöljárók elé hurcolták, s közben ezt kiabálták: 7"Azok a világfelforgatók itt is megjelentek, és Jázon szállást adott nekik. Szembeszállnak a császár parancsaival, hangoztatták, hogy más a király, Jézus." 8Meg is tévesztették ezzel a népet és az elöljárókat, úgyhogy hallgattak rájuk. 9Elõbb biztosítékot kértek Jázontól és a többiektõl, s csak akkor bocsátották õket szabadon. A levél felépítése 1,1-3,13 Köszönet a közösségnek A levél bevezetõjében Pál megköszöni a közösség kedvezõ fogadtatását, és figyelmeztet az üzenetének és a közösség jó magaviseletének megõrzésére. 4,1-5,28 Figyelmeztetések és tanítások A figyelmeztetések és tanítások keretében jelzi Pál az elképzelését az Úr visszatérésérõl (4,13-4,11), állandó éberségre hív fel, majd a levél zárlata következik. (5,23-28) A szerkesztés körülményei Pál zsidó ellenfelei követték õt Béreába, ahonnan Pál egyedül ment Athénba (ApCsel 17,10-15), kísérõi csak késõbb csatlakoztak hozzá. Az athéni sikertelen misszió is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Pál újra fel akarta venni a kapcsolatot a tesszalonikaiakkal. Maga helyett Timóteust küldte (1Tessz 2,17-3,3) õ pedig Korintusba ment tovább, ahol csatlakozott hozzá Timóteus (ApCsel 18,5), aki alapvetõen jó híreket hozott, de néhány problémát is megemlített az elhunytakkal kapcsolatos tévhitek közül (4,13). Vita van, hogy a holtak feltámadásával kapcsolatosan csak Timóteus az egyetlen forrás, vagy írott kérdések is érkeztek Pálhoz. Tesszalonikai egyház alapítása 1Magatok is tudjátok, testvérek, hogy nem hiába mentünk el hozzátok. 2Jóllehet elõzõleg Filippiben szenvedés és bántalom ért bennünket, amint tudjátok, mégis - bízva Istenünkben - vállalni mertük, hogy hirdetjük nektek az Isten evangéliumát, a sok nehézség ellenére is. 3Buzdításunk nem megtévesztésbõl, hamis szándékból vagy álnokságból fakad, 4hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli. 5Mint tudjátok, nem volt szokásunk hízelegni, és kapzsi szándék sem vezetett soha. Isten a tanúnk rá! 6Emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a tiétekre, sem a másokéra. 7Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elõ, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekeit dajkáló anya. 8Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket! 9Emlékezhettek, testvérek, fáradozásunkra és kemény munkánkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkinek se legyünk terhére. Így hirdettük nektek az Isten evangéliumát. 10Tanúk vagytok rá, ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és feddhetetlenül éltünk köztetek, amikor hívõk lettetek. 11Azt is tudjátok, hogy mint apa a gyermekeit, egyenként 12intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki meghívott titeket dicsõséges országába. A levél Korintusban keletkezett, Timóteus megérkezése után. Az 1 Tesz-bõl világos, hogy Pál igen eseménydús missziós tevékenységet folytatott, de a tesszaloniki helyzet is napról napra változott. Ezért emlékeztetett gyakran személyes jelenlétére (2,1), amely még igen közel volt a levél keletkezési idejéhez (Kr.u.50). Az írás oka 1. A közösség - Timóteuson keresztül – a keresztények sorsára kérdez és még az õ életükben bekövetkezõ visszatérését (parúzia) várják az elhunyt keresztényeknek. A kérdés, hogy ez mikor fog bekövetkezni. (5,1-11) 2. Pál hálás és örvend azért, hogy a közösség – a gondok ellenére is (3,3-5) – még mindig tartja magát. A cél 1. Pál szerint a keresztények most egy újabb életre teremtõdtek Krisztus által (5,4sköv). Pál figyelmeztet a tevékeny szeretet megtartására és az éberségre. (4,1-12 5,1-22) Mindannyian – még a holtak is – biztosak lehetnek a megígért jövõben. (4,13-18). 2. Pál egyértelmûen figyelmeztet a keresztény közösségen kívüli csodatevõkre, akik szintén megtalálhatók ezen a vidéken, akik azon munkálkodnak, hogy az isteneikhez visszavezessék õket, és ezért még fizessenek is - a közösségnek nem szabad ebbe a csapdába beleesni. (2,2-12) Teológiai sajátosságok Az 1 Tesszaloniki levél a legrégebbi õskeresztény irat. A 4,13-18-ban található a legrégebbi keresztény tanítás a végidõrõl, amelyet Krisztus visszatérésével kapcsoltak egybe. A 4,7-bõl világos, hogy Pál ezt a véget (Parúzia = Az Úr visszatérése) még a maga életében várta. Pál arra figyelmeztet, hogy a végítélet (4,6 eszkatológikus megalapozása) be fog következni, másokat viszont arra int, hogy a keresztények, Krisztust követve, legyenek készek a tevékeny szeretetre (5,4-10). Az igehirdetés ugyanis nem csak szavakból áll, hanem az elõképekhez hasonlóan segítõkészségbõl és mások számára való rendelkezésre állásból (1,5 mint Krisztus utánzása 1,6). Timóteus küldetése 1Már nem bírtuk tovább, elhatároztuk hát, hogy inkább egyedül maradunk Athénban, 2s testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten szolgáját, Timóteust elküldtük hozzátok, hogy megerõsítsen benneteket hitetekben, és bátorítson, 3nehogy valaki is megtántorodjék ezeknek az üldöztetéseknek közepette. Hiszen tudjátok, hogy ez rendeltetésünk. 4Már amikor körötökben voltunk, megmondtuk nektek elõre, hogy megpróbáltatás vár ránk. 5Így is történt, amint tudjátok. Épp ezért nem bírtam már tovább, elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekrõl: Vajon a kísértõ nem szedett-e rá benneteket, és fáradságunk nem veszett-e kárba? 6Timóteus éppen most tért vissza tõletek, és jó hírt hozott nekünk hitetek, szeretetetek felõl, és arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, sõt szeretnétek látni minket, mint ahogy mi is titeket. 7A hitetek minden bajunkban és szenvedésünkben megvigasztalt minket, testvérek, 8s újjáéledünk, ha kitartotok az Úrban. 9Hogyan is róhatnánk le hálánkat az Istennek azért a nagy örömért, amelyet általatok nyertünk az Isten színe elõtt? 10Buzgón imádkozunk éjjel-nappal, hogy újra láthassunk benneteket személyesen, és pótolhassuk hitetek hiányait. 11Isten, a mi Atyánk és Urunk, Jézus (Krisztus) vezesse hozzátok utunkat! 12Titeket meg gyarapítson és gazdagítson az Úr szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket! 13Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus majd eljön, összes szentjének kíséretében! Az 5,1-ben még nem (mint késõbb a 1Tim 5,17-ben) a meghatározott tisztviselõkhöz szól, hanem a közösség tagjaihoz, akik szabadon testvériséget választottak és az 5,14 sem utal semmiféle hivatalviselõkre. Az elhunytak sorsa 5, 13Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük. 14Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el. 15Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élõk, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem elõzzük meg az elhunytakat. 16A parancsszóra, a fõangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennybõl. Elõször a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. 17A felhõkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk. 18Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással! A 2. Tesszalonikai levél Az írás körülményei A hagyomány szerint ezt a levelet Pál írta pár hónappal az elsõ levél megírása után azért, hogy az „Úr napjáról” (2,2) alkotott helytelen elképzeléseiket korrigálja. Az 1Tesz levéllel kapcsolatban felmerül Szilvánusz társszerzõsége, úgy tûnik, õ most is Pállal van (2Tesz 1,1 vö. ApCsel 15,40-18,5). Pál elindul második útjára 36Néhány nap elteltével Pál így szólt Barnabáshoz: "Menjünk s nézzük meg, hogy vannak a testvérek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr szavát." 37Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is, 38de Pál arra kérte, hogy ne vigyék magukkal, hisz Pamfíliában is otthagyta õket, nem ment velük dolgozni. 39Így nézeteltérés támadt köztük, s elváltak egymástól. Barnabás magával vitte Márkot, és Ciprusba hajózott. 40Pál Szilást választotta társul, és a testvérektõl az Úr kegyelmébe ajánlva útra kelt. 41Bejárta Szíriát és Kilikiát, és megszilárdította az egyházakat. Ezt a nézetet sokan vallják, számos liberális teológus viszont azt állítja, hogy a levél nem Páltól származik, hanem egy késõbbi ismeretlen kereszténytõl, aki az 1Tesz levelet használta, és Pál nevében annak tanítását megváltoztatta, hogy az apostol tanítását a maga módján a saját korára alkalmazza. Ezt a nézetet a Pápai Biblikus bizottság elítélte. Az 1 és a 2. Tesz levél szókészlete eltér egymástól (vö. 2Tesz 3,8 és 1Tesz 2,9), de igen jelentõs a hasonlóság is. A kisebb eltérések esetében arra gondolhatunk, hogy bizonyos szövegeket Pál fejbõl idéz. Eszkatologikus tanítás Mindenesetre eszkatologikus tanításában a két levél jelentõsen eltér: az elsõ azonnalit állít (1Tesz 5,1-3), a második apokaliptikus idõmeghatározással él (2Tesz 2,1-8). Számos esetben, ahol az elsõ levélben Istenrõl beszél, ott a 2. levélben Jézust említ. (2Tesz 2,13 vö. 1Tesz 1,4; 2 Tesz 3,3 vö. 1Kor 1,9 és 1 Tesz 5,24; 2Tesz 3,16 vö. 1Tesz 5,23) Ez azt jelenti, hogy a két szöveg közötti idõben jelentõs krisztológiai fejlõdés történt. A két levél hangneme is igen különbözik, az elsõ igen személyes, meleg emlékekkel teli baráti levél (1,3; 2,5-12; 2,27; 3,6), míg a második személytelen (2Tesz 2,5). Krisztus eljövetelének elõzményei 1Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetõen ne veszítsétek el rögtön józanságotokat, 2és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tõlünk eredõ mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna. 3Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen elõbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bûn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, 4aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sõt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. 5Nem emlékeztek, hogy minderrõl beszéltem nektek, még amikor nálatok voltam? 6Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, 7csak annak kell még az útból eltûnnie, ami még késlelteti. 8Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. 9Megjelenését a sátán erejébõl mindenféle feltûnõ tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, 10azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. 11Azért szolgáltatja ki õket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. 12Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra. A pszeudonimitást másként kell kezelnünk, mint a modern társadalomban. Az antikvitásban a tudást közösnek tekintették és bárki használhatta. Így Pál közvetlen tanítványai is Pál tekintélyével léptek fel, szóban és esetenként írásban is. Az írás motívuma (2,1-2) világos: korrigálni az „Úr napjáról” elterjed téves nézeteket. Homályos kifejezéseit nem könnyû dekódolni (2,2) „tõlünk eredõ kinyilatkoztatás, beszéd vagy levél”. A szerzõ minden lehetséges forrást ki akar zárni. Akármilyen, esetleg Páltól eredõ információ tekintélyével akarják tévedésüket alátámasztani arról kijelenti, hogy az hamis. Mi a levél jelentõsége? Az eszkatológikus tanítás fejlõdésének jelentõs dokumentuma. Nem világos mi a „bûn, és az elpártolás embere” (2Tesz 2,3.8.9.; vö. Dán 11,36-37). Képei némileg ellentmondanak a zsidó apokaliptikának (2Bar 36-40; 4Ezdr; 5 Móz. Test 8). Hasonlít a János levelében említett antikrisztushoz (1Jn 2,18.22; 4,3; 2Jn 7) valamint a szinoptikusokban említett hamis Krisztusokhoz (Mt 24,24// Mk 13,22). Alkalmazott értelmezések Ezeknek a képeknek a továbbélése és értelmezése elõbb Nagy Konstantin ellenségeire vonatkozott, majd az egységes egyház ellenségeire értették, majd XII. Jánosra (935-963), az ellenpápára, késõbb a pápaság ellenségére, Barbarossa Frigyesre (1155-1190), de értelmezték Luther Mártonra is, Joachim a Fiore (1130-1201) cisztercita misztikus magára a pápaságra is értette. A protestáns vitairodalomban mindig az ellenségre értették. A Westminster Hitvallás (1646) a római pápára értik. Ezek a vonatkozó helynek „alkalmazott” értelmezései és nem a szöveg saját értelme. Keletkezés, címzettek A Kr.u. 70. és 120 között írott levél címzettjei ismeretlenek, valószínûleg nem egy meghatározott közösségnek íródott, és semmiképpen sem a tesszalonikaiaknak. A katolikus exegéták viszont ezt a nézetet nem osztják, a levél legkésõbb 70 körül keletkezett, és a tesszaloniki híveknek íródott. Teológiai sajátosságok A 2Tesz levelet összevetve az 1Tesz levéllel, világosan megmutatkoznak a sajátosságai. A Pál által hirdetett korai világvég várással szemben (1Tesz 4,17; 5,11sköv), ebben a levélben a távolabbi véget hangsúlyozza (2Tesz 2,3sköv; 2Pet 3,8sköv) Pál korábbi fõ állításával szemben. Újdonságként vezeti be a szerzõ a megigazulás tanát és a jutalmazás gondolatát (2Tesz 1,7sköv), hogy higgyenek az apostol tanításában. (2Tesz 2,15 3,6). Szerkezete Üdvözlet és jókívánság (1,1-2) A levél (1,3-3,16) · Bevezetõ áldások és imák (1,3-12) · Központi téma az „Úr napja” (2,1-17) · Záró buzdítás (3,1-16) Csatolt levél (3,17-18) · Autografálás (3,17) · Végsõ köszöntés (3,18) Intelmek 1Végül, imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen, és dicsõségre jusson, mint nálatok is, 2és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektõl. A hit ugyanis nem mindenkié. 3Az Úr azonban hûséges, megerõsít benneteket és megoltalmaz a gonosztól. 4Bízunk az Úrban, hogy megtartjátok, amit meghagytunk nektek, és a jövõben is meg fogjátok tartani. 5Az Úr vezérelje szíveteket Isten szeretetére és krisztusi türelemre! 6Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tõlünk kapott hagyományhoz. 7Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek, 8senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére. 9Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek. 10Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket. 12Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük õket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék. 13Ti pedig, testvérek, ne unjatok bele a jótettekbe. 14Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben adott tanításnak, azt jegyezzétek meg, és kerüljétek a társaságát, hogy észre térjen. 15De ne bánjatok vele úgy, mint ellenséggel, hanem feddjétek meg mint testvéreteket. 16A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal! 17A köszöntést saját kezemmel írom: Pál. Minden levelemben ez a jel, ez a kézírásom. 18A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! _________________________________________________ [1] Deissmann, Gustav Adolf. 1866 Langenscheid – 1937 Wünsdorf, Németország - Berlin közelében. Teológus. 1879-ig Wiesbadenben járt gimnáziumba, majd 1885–1889 között Tübingen, Berlin, Herborn (Hessen-Nassau) és 1891 Marburg egyetemein tanult. 1890-ben lelkész lett Dausenau Nassauban. 1895-tõl lelkész és tanár a herborni teológián, 1897-tõl ÚSz-professzor Heidelbergben, 1908-ban Berlinben. Õ volt az elsõ, aki felfedezte az egyiptomi papiruszok jelentõségét az ÚSz-i görög nyelv számára. 1926–1928 között Epheszoszban az ásatásokon dolgozott. 1925-ben a porosz evangélikus egyház szinódusán és 1927-ben Berlinben püspök és általános superintendens lett. Az ökumenikus mozgalom vezéregyéniségének számít. 1929-ben az ökumenikus tanács tagja is lett. Paulus. Eine kultur- u. rel.geschichtl. Skizze. Tübingen 1911

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28