JÓZSUE ÉS A BÍRÁK KÖNYVE

JÓZSUE KÖNYVE A könyv szövege több változatban maradt ránk és késõbbi és egy korábbi szövegben, és úgy tûnik, a görög fordítás Lxx régebbi kéziratokból dolgozott ezért furcsa módon a héber szöveg (TM) késõbbi. Ezt igazán csak a qumráni felfedezések idején regisztrálták, amikor a negyedik barlangokból elõkerült a ma 4Qjosa- nak nevezett szöveg amely régebbi és jobb szöveg mint az addig a Kr.u. 10 századból származó Leningárdi (Szentpétervári) kódex . Úgy tûnik, a honfoglalás legendáját rögzítõ szövegeket folyamatosan javították. A zsidó világban a Talmud (Baba batra 14b) egyértelmûen a könyv szerzõjének Józsue-t tekinti, azonban a szövegben számos esetben megtalálható „mind a mai napig” 4,9 5,9 stb. kitételek, késõbbi átdolgozás jelei és biztosan nem Józsuétõl származtak. A híres evangélikus biblikus M. Noth feltételezi, hogy elõbb kisebb önálló honfoglalási történetek léteztek, majd ezeket hasonlóan Mózes 5 könyvéhez fokozatosan szerkesztették egybe. Hovatovább szerzõnk úgy véli, ez a könyv voltaképpen a Pentateuchus (Mózes öt könyve) hagyomány folytatása, ezért M. Noth Tetrateuchus-nak nevezi ezt a könyv együttest. A szöveg feltehetõen Józia király idejére alakult ki, talán 587/586-ban átdolgozzák Hilkija idején. A Józsue könyve mostani szövegének szerkezete a következõ: I. Honfoglalás 1. Kémek – Jerikó - Rácháb 2. Ái – oltárépítés, törvényolvasás 3. Gibeon szövetség, az északi királyok legyõzése II. A föld felosztása 1. Jordántól Keletre - Rúben, Gát, Manassze 2. Jordántól Nyugatra - Kaleb, Júda, József, Efraim, Manassze 3. Benjamin, Simeon, Zebulon Isszakár, Áser, Naftali 4. Józsue, menedék- és levitavárosok 5. Függelék: a. Jordánon túli törzsek b. Oltár Jordántól Ny-ra c. Józsue búcsúbeszéde d. Szichemi szövetség e. Józsue halála- temetése, - újra temetése (Eleázár) A tizenkét emlékkõ (4.f.) 1Amikor az egész nép átkelt a Jordánon, az Úr így szólt Józsuéhoz: 2"Válassz ki tizenkét férfit a nép közül, mindegyik törzsbõl egyet, 3s parancsold meg nekik: Vegyetek innen, a Jordán közepébõl tizenkét követ, vigyétek magatokkal, s ott, ahol az éjszakát töltitek, tegyétek le a táborhelyre." 4Józsue magához hívatta a tizenkét férfit, akit Izrael fiai közül kijelöltetett, mindegyik törzsbõl egyet, 5s így szólt hozzájuk: "Haladjatok az Úr, a ti Istenetek ládája elõtt a Jordán közepéig, s mindegyitek emeljen a vállára egy követ, Izrael törzseinek száma szerint, 6hogy majd emlékkõ legyen belõlük körötökben. Mert egy nap megkérdezik majd gyermekeitek: 7Mit jelentenek nektek ezek a kövek? Akkor így feleljetek nekik: Azt, hogy a Jordán vize kettévált az Úr szövetségének ládája elõtt, amikor átkelt a Jordánon. Ezért ezek a kövek Izrael fiai számára örökre emlékül szolgálnak." 8Izrael fiai úgy tettek, ahogy Józsue parancsolta. Fölemeltek a Jordán közepébõl tizenkét követ Izrael fiai törzseinek száma szerint, amint az Úr Józsuénak parancsolta, és az éjszakai táborhelyre vitték, s ott letették. 9Majd Józsue a Jordán közepébe is állított tizenkét követ, arra a helyre, ahol a papok lába állt, akik a szövetség ládáját vitték; még ma is ott találni õket. Az átkelés befejezése 10A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén álltak, míg minden le nem zajlott, amit az Úr parancsára Józsue a népnek mondott, egészen aszerint, ahogy Mózes meghagyta Józsuénak, s a nép sietve átkelt. 11Amikor az egész nép átkelt, az Úr ládája tovább vonult a papokkal, a nép élén. 12Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele fölfegyverkezve Izrael fiainak élén haladtak, ahogy Mózes mondta nekik. 13Szám szerint mintegy 40 000 fölfegyverzett harcos kelt át az Úr elõtt harcra készen Jerikó síkságára. 14Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy tisztelte (egész Izrael), ahogy Mózest tisztelte, egész életében. 15Az Úr így szólt Józsuéhoz: 16"Parancsold meg a papoknak, akik a tanúság ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból." 17S Józsue megparancsolta a papoknak: "Gyertek föl a Jordánból!" 18A papok tehát, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból. Alig érte talpuk a száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelõtt, elöntötte a partot. A Józsue könyve elbeszélés sajátossága, egyrészt kapcsolódik a Pentateuchushoz ( Hexateuchus-nak nevezi G. von Rad). Másrészt történelem szemléletét tekintve, és teológiai koncepcióit tekintve a deuteronomisztikus történeti iskola alkotásainak egyike (M. Noth). A könyvnek Isten mellett még két fõszereplõje van, Józsue, és a nép. Józsue egy kicsit úgy tûnik fel, mint akit talán tekinthetnék II. Mózesnek is. Neve összefonódott a Jordánon való átkeléssel, mint Mózesé a Vörös tengeren keresztül való kivonulással. Jerikó falai leomlanak, és csodatevõ erejét mutatja, hogy megállítja a napot. Az is érdekes teológiai, morális sajátossága Jozsue figurájának, hogy mindig a törvény hûséges õrének tekintik és ezért tartják sikeresnek. Sokan ebben azt látják, hogy Jozija király korában írott szöveg egyben intelem is az aktuális királynak. A megszerzett ország, Isten ajándéka amelynek megmaradását az Istennel kötött a szövetség megtartása garantálja (Szichem). A kánaáni honfoglalásról számos elmélet született amelybõl csak néhányat említünk. Jerikó eleste 1Jerikó gondosan bezárkózott [Izrael fiai elõtt]: se ki nem jött senki, se be nem ment senki. 2Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok, 3a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, [s ugyanígy tégy te is hat napon át. 4Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda elõtt. A hetedik nap hétszer menjetek körbe a város körül, a papok fújják meg a harsonákat]. 5Ha a kürt felharsan [ha halljátok a harsona hangját], az egész nép törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen van." 6Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: ["Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája elõtt"]. 7A néphez így szólt: "Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az elõhad haladjon az Úr ládája elõtt." 8[Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr elõtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az elõhad a papok elõtt menetelt, 9[akik a harsonákat fújták], a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek és fújták a harsonákat. 10A népnek ezt a parancsot adta Józsue: "Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat [egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon], addig a napig, míg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!" 11Józsue körülvitte az Úr ládáját [egyszer] a város körül azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték. 12Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját. 13Hét pap hét szarukürttel a láda elõtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az elõhad elõttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte. Így vonultak körbe harsonazengés közepette. 14Megkerülték a várost [egyszer, a második napon], aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át. 15A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s [ugyanabban a rendben] hétszer megkerülték a várost. [Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül.] 16A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: "Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost. A pusztulásra ítélt Jerikó 17A város az Úr kedvéért átok alá esik mindennel, ami benne van. Csak Rácháb, a rossz hírû nõ marad életben, s azok, akik vele vannak házában, mert elrejtette a hírszerzõket, akiket elõre küldtünk. 18Magatok pedig gondosan õrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá. 19Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézbõl és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!" 20A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost - ki-ki ahol éppen volt -, és bevették. 21Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nõn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével. Rácháb házát megkímélik 22Józsue így szólt ahhoz a két emberhez, aki az országot kikémlelte: "Menjetek be a szajha házába, s hozzátok elõ azt az asszonyt azokkal egyetemben, akik hozzá tartoznak, amint megesküdtetek neki." 23A fiatalemberek, a hírszerzõk bementek, s elõhozták Ráchábot, apját, anyját, bátyjait, s mind, akik hozzá tartoztak. A rokonságból valókat is mind kihozták, és elvezették õket egy biztos helyre Izrael táborán kívül. 24Felgyújtották a várost, s mindent, ami benne volt, kivéve az ezüstöt és aranyat, meg a rézbõl és vasból való edényeket - ezeket az Úr háza kincstárának adták. 25Ráchábot, a rossz hírû nõt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzõket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni. Átok arra, aki Jerikót újjáépíti 26Abban az idõben Józsue ezt az esküt tétette az Úr színe elõtt: Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja az alapot elsõszülöttjére, kapuit állítsa legkisebb gyermekére! 27Az Úr Józsuéval volt, s hírnevét elterjesztette az egész vidéken. A honfoglalás Isten segítségével történik, sokan ezt a deuteronomista történész vallási koncepciójának tartották és modern szempontból értelmezhetetlen történészi állításnak tartották. Sokkal inkább támogatták az un. beszivárgás elméletet, mely szerint a választott nép a Jordán felõl fokozatosan és lassan nyomult elõre és alapvetõen kisebbségben volt, Kánaánban. Sokan megjegyzik, hogy valójában Józsue könyve támogatja a legendás és gyors honfoglalás tényét és a következõ bibliai könyv a gyûjteményben a Bírák könyve ezt nem erõsíti meg. Ott ugyan is az idõrõl idõre fellép karizmatikus katonai és vallási vezetõk inkább a választott nép túlélésért küzdenek. A legérdekesebb honfoglalási elmélet a Jahve-vallási forradalomhoz kapcsolódó elmélet. Ehhez fel kell figyelnünk arra, hogy a választott népet, igen különbözõ módon nevezi meg a Biblia. Nevezi vándorló arámoknak, Ábrahám fiainak, semitáknak, hébereknek. Ezek az elnevezések a honfoglaló népcsoport különbözõ megközelítésébõl adódnak. Ábrahám is vándorló arám volt, amely nyelvi etnikai megnevezésnek számít. Az Ábrahám fiai kifejezés a példaként tekintett vallási õsatyával való azonosulásra utal és inkább a törzsi beszédmódhoz hasonlít. A semiták szintén nyelvi alapú elnevezés és inkább gyûjtõ fogalom. A hapiri kérdés A legérdekesebb a héberek kifejezés, amely az egyiptomi dokumentumokban (hapiruk) is szerepel és inkább a városállamokban élõ népekkel szemben a nomád vándorló törzsek gyûjtõneve. Amikor tehát elhangzik az a vallási ígéret, hogy Isten ezt a földet a „hapiruk”-nak adta, ez jelentheti a Kánaánban a Józsue által vezetett csapattal szimpatizáló nomádok, a kívülrõl érkezõ honfoglalókat belülrõl támogatták. A fenti „ígéret földje” koncepció tehát számokra, akik csak megtûrtek voltak Kánaánban és alá voltak rendelve a városállamoknak, akikkel kereskedtek, és akiknek a védelmét is el kellett látni új távlatot nyitott. Ha csatlakoznak ehhez a vallási ígérethez, megtûrtekbõl õslakosok lehetnek. Mindesetre a bibliai régészet nem támogatja ugyan a Józsue könyve adatait, de tud arról, hogy Kr.e. 12 században népesség váltás következik be a városállamokban és szegényebb anyagi kultúrával rendelkezõ nép telepedett meg a régi városok helyén. Az is probléma, hogy Jerikó, Ái, Gibenon nem 1200 körül pusztult el, mint az a könyv honfoglalási adatainak megfelelne. A könyv végén a leviták városlistája pedig biztosan Kr.e. VIII. sz. után készült. 2. JÓZSUE BÚCSÚBESZÉDE Józsue összefoglalja mûvét 1Jóval azután, hogy az Úr nyugalmat adott Izraelnek minden ellenségétõl, amely körülvette - Józsue is megöregedett és elõre haladt a korban -, 2Józsue összehívta egész Izraelt, véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselõit, és így szólt hozzájuk: "Öreg vagyok és éltes. 3Ti tanúi voltatok mindannak, amit az Úr, a ti Istenetek a szemetek láttára tett ezekkel a népekkel. Az Úr, a ti Istenetek harcolt értetek. 4Nézzétek, törzseiteknek örökségül kisorsoltam azokat a népeket, amelyeknek a meghódítása még hátra van, s azokat is, amelyeket kiirtottam a Jordántól egészen a Nagy-tengerig, nyugaton. 5Az Úr, a ti Istenetek maga ûzi majd el õket elõletek, s ti birtokba veszitek a földet, amint az Úr, a ti Istenetek megígérte nektek. Életmód az idegen népek körében 6Legyetek nagyon erõsek, s tartsatok meg és teljesítsetek mindent, ami Mózes törvénykönyvében írva van, ne térjetek el tõle sem jobbra, sem balra, 7s ne keveredjetek össze azokkal a népekkel, amelyek még megmaradtak körötökben. Ne ejtsétek ki isteneik nevét, ne szólítsátok meg õket eskütételkor, ne szolgáljatok nekik, s ne boruljatok le elõttük. 8Ragaszkodjatok inkább a ti Uratokhoz, Istenetekhez, amint a mai napig tettétek. 9Ezért az Úr is elûzött elõletek nagy és erõs népeket, senki sem volt képes eddig a napig nektek ellenállni. 10Közületek egy ezret üldözött, mivel az Úr, a ti Istenetek maga harcolt értetek, amint megígérte. 11Tehát nagyon ügyeljetek arra - az életetek függ tõle! -, hogy az Urat, a ti Isteneteket szeressétek! 12Ha azonban elpártoltok, s azoknak a népeknek a maradékához csatlakoztok, amelyek köztetek maradtak, velük összeházasodtok és kölcsönös kapcsolatot tartotok fenn velük, 13akkor tudjátok meg, hogy az Úr, a ti Istenetek nem ûzi el többé elõletek azokat a népeket. Inkább háló és csapda lesznek számotokra, tüske az oldalatokban és por a szemetekben, míg el nem tûntök errõl a jó földrõl, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek. 14Nézzétek, én ma minden ember útjára lépek. Ismerjétek el szívetek, lelketek mélyébõl, hogy azokból az ígéretekbõl, amelyeket az Úr, a ti Istenetek tett nektek, egy sem hiúsult meg, minden beteljesedett értetek. Nem hiúsult meg egyetlen egy sem. 15De amint az Úr, a ti Istenetek ígéretei beteljesedtek, ugyanúgy valóra váltja az Úr fenyegetéseit is egészen addig, hogy elûz benneteket arról a jó földrõl, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek. 16Igen, ha megszegitek a szövetséget, amelyet az Úr, a ti Istenetek kíván tõletek, ha elmentek más isteneknek szolgálni, ha leborultok elõttük, akkor fellángol ellenetek az Úr haragja, és hamarosan eltûntök arról a jó földrõl, amelyet adott nektek." Józsue a magyar irodalomban Máté György: Jerikó (vers) 1968 Pákolitz István: Vesztes Józsue (vers) 1969. Puszta Sándor: Józsue (vers) 1969. Habiru (Ha biru) vagy Apiru or pr.w (Egyiptomi feliratokban megtalálhat név amely szerepel a Sumér, Egyiptomi, Akkád, Hettita, Mitanni, és Ugarit forrásokban (általában tévesen Kr.e. 2000- Kr.e. 1200) olyan népcsoportok nevei, akik a tengeri népek vagy a nomádok inváziójában vettek részt a termékeny félhold feletti hatalom megszerzésében. Ezek származhatnak Észek-Mezopotámiából, Iránból, és Egyiptom és Kánaán határán tûnnek fel. A korszaktól függõen nomád, félnomád, lázadó törvényen kívüli, kereskedõk, vagy szolga népet, rabszolgát és menekültet egyaránt jelenthet. BÍRÁK KÖNYVE Bírák karizmatikus vezetõk és a héber szövegben ( TM) „Sofetim” nevet kapták, amely a – SPT – bíráskodik jelentésû, ugarit gyökre vezethetõ vissza aminek viszont a jelentése „kormányoz” . Olyan Jahve által kiválasztott karizmatikus vezetõkrõl van szó, akik a törzsi határokon túl is tevékenykednek és vezetnek több törzs által is támogatott felszabadító akciókat. A könyv a gyûjteményben elõtte szereplõ Józsue könyvének társadalom képével nem egyezik meg. A Bírák társadalomképe nem egyezik Kiv 20,13 MTörv 5,17 és Józsue történelem leírásával. Ott ugyanis inkább a dicsõséges múlt legendájáról olvashatunk, itt viszont a dicsõséges múlt hanyatlásával kell szembe néznünk, társadalmi és vallási értelemben is. A könyvnek vannak állandóan ismételt összegzései (1,1-2,23) amelyek azt az elképzelést támogatják, ha a nép megtartotta a szövetséget sikeres volt, mint Józsue idején. Ha viszont elpártolt Jahvétól és idegen isteneket imádott, csapásokat kellett elviselnie. A másik bajokat magyarázó állandó kijelentés viszont egy fejlettebb (?) társadalomkép a királyság felé kacsingat amikor a bajok forrásaként folyton azt ismétli „Nem volt király Izraelben!!! , vagyis hiányzott az a biztos és állandó vezetõ, aki a Jahve vezetését megvalósítja a nép körében. A következõ a tragédiákat teológiailag indokló kijelentés a könyvben: „Izrael fiai azt tették, ami gonosz az Isten szemében (2,11; 3,7.12; 4,1; 6,1; 10,6; 13,1). Valószínûleg két különbözõ deuteronomsita teória vetekszik egymással a könyvben. DT1 – jellemzõje, hogy a vezetõk jelentõségének és tevékenységének felnagyítása. A nép jóléténak garanciája a vezetõkben keresendõ Mózes, Józsue, (Jozija) – Isten tökéletes hírnökei és megbízottjai. DT2 – jellemzõje, hogy nem a siker, hanem a bukás és romlás okait keresi, késõbb is nem csak most amikor Izrael és Júda bukásának és a templom lerombolásának az indoklása az un. büntetés-teológia keretében történt. Mind a két szemlélet elõkészíti a következõ könyveket és a következõ vezetõ intézményt a királyság intézményét. Debora és Bárák éneke 1Debora és Abinoám fia, Bárák azon a napon így énekeltek: 2Izraelben a harcosok kibontották hajukat, a nép nagylelkûen viselkedett. Áldjátok az Urat! 3Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek! Az Úr dicsõségére énekelek. Magasztalom az Urat, Izraelnek Istenét. 4Amikor kivonultál, Uram, Szeirbõl, és átvonultál Edom mezein, a föld megrendült, az egek megindultak, a felhõk vizet ontottak. 5A hegyek megremegtek az Úr elõtt, az Úr, Izrael Istene elõtt. 6Samgárnak, Ánát fiának napjaiban, Jáel napjaiban néptelenné váltak az utak. Akik útra keltek, ösvényekre tértek. 7A falvak kihaltak Izraelben. S kihaltak is maradtak, míg te, Debora nem jöttél, föl nem keltél, Izraelnek anyja. 8Isten harcosai elnémultak, öt városnak sem volt egyetlen pajzsa, sem lándzsája negyvenezernek Izraelben. 9Szívem Izrael vezéreiért dobog, s azokért, akik oly készségesek a népben. Áldjátok az Urat! 10Ti, akik fehér szamárra szálltok és szõnyegre ültök, s ti, akik az utakon jártok, énekeljetek, 11csatlakozzatok az itatóvályuknál ujjongókhoz. Ott ünneplik az Úr jótetteit, uralma jótéteményeit Izraelben. [Az Úr népe levonult a kapukhoz.] 12Kelj föl, kelj föl, Debora! Kelj föl, kelj föl, zengj éneket! Bátorság, rajta, Bárák! Fogd el, akik téged elfogtak, Abinoam fia! 13Izrael levonult a kapukhoz, az Úr népe a hõshöz. 14Efraim vezérei a völgyben vannak. Testvéred, Benjamin a tieid között. Makirból levonultak a vezérek, és Zebulunból is, akik a parancsnoki pálcát tartják. 15Isszachár vezérei Deborával tartanak, Naftali meg Bárákkal, nyomában halad a völgyben. Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak. 16Miért maradtál ott az akolban, furulyát hallgatni nyájad körében? [Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak.] 17Gileád miért marad túl a Jordánon, s Dán miért tölti idejét idegen hajókon? Áser a tenger partján rostokol, nyugodtan éldegél kikötõiben. 18Zebulun olyan nép, amely szembenéz a halállal, s Naftali is a dombvidéken. 19Királyok jöttek és csatasorba álltak, Kánaán királyai harcba szálltak Megiddó vizei mellett Tanachnál, de ezüstöt zsákmányul nem szereztek. 20Az ég magasából harcoltak a csillagok, s pályájukon küzdöttek Sziszera ellen. 21A Kison-patak elsodorta õket, a szent patak, a Kison-patak. Éledj, lelkem, kapj erõre! 22A lovak patái vágták a földet, száguldoztak, száguldoztak paripáik. 23Átkozzátok meg Méroszt, mondja az Úr angyala, szórjatok átkot lakóira, mert nem siettek az Úr segítségére, az Úr segítségére a hõsök közé. 24Legyen áldott az asszonyok közül Jáel, [a kenita Héber felesége], az asszonyok közül, akik a sátrakban laknak, legyen áldott. 25Vizet kért, s õ tejet adott neki, drága kancsóból tejszínnel kínálta. 26Kezével megragadta a cöveket, és jobbjával a kalapácsot. Leütötte Sziszerát, összezúzta a fejét, átfúrta, szétverte halántékát. 27Lába elé zuhant, oda roskadt, ott terült el, lába elé rogyott, oda omlott. Ahova esett, ott maradt, ott múlt ki. 28Kihajolt az ablakon és nézelõdött Sziszera anyja a rács mögül. "Hol késik szekere, miért nem jön? Miért érkezik késve fogata?" 29Legokosabb udvarhölgye így felelt, e szavakkal válaszolt neki: 30"Bizonyára összegyûjtik és elosztják a zsákmányt: egy leányt, két leányt minden katonának, egy tarka ruhát, két tarka ruhát Sziszerának, egy kendõt, két kendõt az én nyakamra!" 31Így vesszen el, Uram, minden ellenséged, akik pedig szeretnek, legyenek olyanok, mint a nap, amikor teljes fényében fölkel. Az ország nyugton élt negyven esztendeig. A bûnbeesés fázisai a könyv szövegében egyfajta periodicitást mutatnak. 1 Az tették, ami gonosz az Úr szemében (3,6a; 12 4,1) 2 Ellenséget és csapást bocsátott rájuk (3,8a.12b.14a; 4,2) 3 Az Úrhoz kiáltottak (3,9a.15; 4,3) 4 Az Úr szabadítót támasztott (3,9b; 15b) 5 Visszatértek az Úrhoz 6 Békés korszak következik egy idõre Az is alapvetõ különbség a bírák Józsue és Mózes etikai szemléletmódja között, hogy a bírák nem tökéletesek, hanem vétkeztek. Sõt jelentõs különbséget fedezhetünk fel a bírák Debóra, Gedeon, Ehud, Jiftach, Sámson etikai szemlélete között is. Ez a bibliai katekézisben számos problémát okoz. Az egyes bírák történeteit népi elbeszéléseket felhasználásával készültek, azért aztán néha ellentmondás van a teoria és a történetben bemutatott fõszereplõ szemlélete között. A könyv jóval mozaikosabb mint a Józsue könyve. Könnyen felfedezhetjük, hogy állandóan kisebb egységekre bomlik, és a kisebb elbeszélések stílusukban hosszúságukban nagyon különböznek egymástól. 12. SÁMSON 1Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr negyven évre a filiszteusok kezébe adta õket. 2Volt egy Szoreából, Dán törzsébõl való ember, Mánoah volt a neve. Felesége meddõ volt, és nem volt gyermeke. 3Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: "Magtalan vagy és nincs fiad. 4Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, 5mert fogansz és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétõl fogva. Õ lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezébõl." 6Az asszony elment, és elmondta férjének: "Megszólított Istennek egy embere. Isten angyalára hasonlított, olyan fönséges volt. Megkérdeztem tõle, honnan jött, de nem mondta meg nekem a nevét. 7Ellenben így szólt hozzám: Fogansz és fiút szülsz. Ezért mostantól ne igyál se bort, se szeszes italt, és ne egyél semmi tisztátalant, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétõl kezdve halála napjáig." 8Mánoah akkor az Úrhoz könyörgött: "Kérlek, Uram, hadd jöjjön el még egyszer az az ember, akit küldtél, s tanítson meg minket rá, mit kell tennünk a születendõ gyermekkel." 9Az Úr meghallgatta Mánoahot, és az Úr angyala újra eljött az asszonyhoz, akkor, amikor épp a mezõn volt, és férje, Mánoah nem volt vele. 10Az asszony gyorsan elszaladt és tudtára adta férjének a dolgot. Így szólt hozzá: "Megjelent az az ember, aki a múltkor járt nálam." 11Mánoah fölkelt, követte feleségét, odament az emberhez és így szólt hozzá: "Te vagy az az ember, aki ezzel az asszonnyal beszéltél?" "Én vagyok" - válaszolta. 12Mánoah erre azt mondta: "Ha szavad valóra válik, mi legyen a tennivalónk a gyermek körül?" 13Az Úr angyala így válaszolt Mánoahnak: "Az asszony tartózkodjék mindattól, amit mondtam neki. 14Ne fogyasszon semmi olyat, ami a szõlõtõkérõl való, ne igyék bort, se részegítõ italt, ne egyék semmi tisztátalant, s tartsa meg mindazt, amit meghagytam neki." 15Mánoah akkor így szólt az Úr angyalához: "Engedd meg, hogy marasztaljunk és elkészítsünk számodra egy kecskét." 16bMánoah ugyanis nem tudta, hogy az Úr angyala. 16aAz Úr angyala azt felelte Mánoahnak: "Ha tartóztatsz is, nem eszem ételedbõl; ha ellenben égõáldozatot akarsz készíteni, mutasd be az Úrnak." 17Mánoah akkor megkérdezte az Úr angyalától: "Mi a neved? Ha ugyanis beteljesedik a szavad, szeretnénk megtisztelni." 18Az Úr angyala azt felelte: "Miért kérdezõsködöl nevem felõl, mikor azt titok fedi?" 19Erre Mánoah vette a kecskét az ételáldozattal együtt, és bemutatta a sziklán égõáldozatul az Úrnak, aki titokzatos dolgokat mûvel. 20Amikor a láng az ég felé csapott az oltárról, az Úr angyala fölemelkedett ebben a lángban. Mánoah és felesége látták és arcra borultak a földön. 21Az Úr angyala többé nem jelent meg sem Mánoahnak, sem feleségének, és Mánoah megértette, hogy az Úr angyala volt. 22"Egész biztosan meg kell halnunk - mondta Mánoah feleségének -, mert Istent láttuk." 23Felesége így válaszolt neki: "Ha az Úrnak az volna a szándéka, hogy megöljön minket, akkor nem fogadott volna el kezünkbõl égõ- és ételáldozatot, és nem adta volna most nekünk ezeket az utasításokat." 24Az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el. A gyermek felnõtt, az Úr megáldotta 25és az Úr lelke irányítani kezdte Mahane-Dán táborában, Szorea és Estaol között. Sámson házassága 1Sámson lement Timnába, és ott meglátott a filiszteusok lányai közt egy nõt. 2Amikor visszament, elbeszélte apjának és anyjának: "Láttam Timnában a filiszteusok lányai között egy nõt. Vegyétek nekem feleségül." 3Apja és anyja így szólt hozzá: "Nincsen nõ törzsed tagjai közt és egész népedben, hogy elmész, és a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni?" De Sámson így válaszolt apjának: "Azt szerezd meg, mert az tetszett meg nekem." 4Apja és anyja ugyanis nem tudta, hogy ezt az Úr sugallta, s hogy csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Ebben az idõben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izraelen. 5Sámson lement Timnába. Amikor a timnai szõlõhegyhez ért, ordítva nekirontott egy fiatal oroszlán. 6Rászállt az Úr lelke, és Sámson puszta kézzel széttépte az oroszlánt, mintha csak egy kecskét tépett volna szét. Apjának meg anyjának azonban nem mondta el, mit tett. 7Lement, s beszélt a lánnyal - tetszett neki. 8Egy idõ múlva aztán visszatért, hogy feleségül vegye a lányt. Kitérõt tett, hogy megnézze az oroszlán hulláját. S lám, az oroszlán csontvázában méhraj volt és lépesméz. 9Felmarkolta, s menet közben eszegette. Amikor hazaért apjához és anyjához, nekik is adott, és õk is ettek belõle, de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán csontvázából szedte ki. 10Ezután lement asszonyához. Ott hét napig tartó lakomát rendeztek Sámsonnak, mert ez volt a szokásuk a legényeknek. 11Mivel azonban tartottak tõle, harminc kísérõt adtak mellé, hogy a közelében legyenek. Sámson találós kérdése 12Sámson így szólt hozzájuk: "Találós kérdést szeretnék nektek föladni. Ha meg tudjátok fejteni a lakoma hét napja alatt, akkor harminc inget és harminc váltóruhát adok nektek. 13Ha ellenben nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc váltóruhát." Azt válaszolták neki: "Add elõ találós kérdésedet, hadd halljuk." 14Így szólt hozzájuk: "Eledel jött ki az evõbõl, s édesség került ki az erõsbõl." De három napig nem tudták megfejteni a találós kérdést. 15Ezért a negyedik napon így szóltak Sámson feleségéhez: "Vedd rá férjedet, hogy árulja el neked a találós kérdés értelmét, mert ha nem, akkor megégetünk atyád házával egyetemben. Hát azért hívtatok ide, hogy kifosszatok minket?" 16Sámsonnak a felesége a nyakába borulva siránkozott. Így beszélt: "Gyûlölsz, nem szeretsz. Találós kérdést adtál föl népem fiainak és nem magyaráztad meg nekem." "Atyámnak és anyámnak sem fejtettem meg, s neked elmondjam?!" - felelte neki. 17Erre hét napon át siránkozott a nyakába borulva, ameddig csak tartott a lakoma. A hetedik napon végül elárulta neki a megfejtést, mert folyton zaklatta, õ pedig elmondta népe fiainak. 18A hetedik napon, mielõtt betért volna hálószobájába, a városbeliek így szóltak Sámsonhoz: "Méznél vajon mi édesebb, oroszlánnál mi erõsebb?" Így válaszolt nekik: "Ha nem az én üszõmmel szántottatok volna, nem fejtettétek volna meg talányomat." 19Akkor leszállt rá az Úr lelke, lement Askalonba, ott megölt harminc embert, elvette amijük volt, és a váltóruhákat odaadta azoknak, akik megfejtették a találós kérdést. Aztán haragra gerjedve visszatért atyja házába. 20Sámson feleségét hozzáadták egyik barátjához, aki võfélyül szolgált neki. Sámson és Delila 4Ezután beleszeretett a Szórak völgyében egy nõbe, akinek Delila volt a neve. 5A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá és azt mondták neki: "Szedd rá és tudd meg, miben rejlik különleges ereje, hogyan tudnánk fölékerekedni, megkötözni és ártalmatlanná tenni. Ezért ki-ki ad neked 1100 ezüst sékelt." 6Delila így szólt Sámsonhoz: "Mondd meg nekem, miben rejlik nagy erõd, mivel kellene téged megkötözni, hogy tehetetlenné tegyenek?" 7Sámson így felelt neki: "Ha megkötöznek hét friss húrkötéllel, amelyet még nem szárítottak ki, elvesztem erõmet, és olyan leszek, mint a többi ember". 8A filiszteusok fejedelmei vittek Delilának hét friss húrkötelet, amit még nem szárítottak ki, és õ megkötözte velük. 9Az embereket lesbe állította a szobájában, aztán odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" De õ eltépte a köteleket, ahogyan a kócfonál elszakad, amikor a tûz megperzseli. Így erejének titka rejtve maradt. 10Ám Delila így szólt Sámsonhoz: "Rászedtél és hazudtál nekem. Most azonban mondd meg nekem, mivel lehetne megkötözni." 11Így válaszolt neki: "Ha jól megkötöznek új kötelekkel, amelyeket még nem használtak semmire, elveszítem erõmet és olyan leszek, mint a többi ember." 12Akkor Delila új köteleket vett, megkötözte velük és odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Az emberek lesben álltak a szobájában. Ám õ úgy széttépte a köteleket, amelyek a karjait fogva tartották, mint a cérnaszálat. 13Delila ekkor így szólt Sámsonhoz: "Eddig mindig rászedtél és hazudtál nekem. Most már mondd meg, mivel lehetne megkötözni." Így felelt neki: "Ha összefonod fejemen a hét hajfürtöt és odaerõsíted a takácsok szálfeszítõjével, elvesztem erõmet, és olyan leszek, mint a többi ember." 14Delila elaltatta, azután összefonta Sámson fején a hét hajfürtöt, odaerõsítette a takácsok szálfeszítõjével és odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Erre fölébredt álmából, s kirántotta a szálfeszítõt és a fonatot. Így erejének titka rejtve maradt. 15Delila így szólt hozzá: "Hogy mondhatsz olyat, hogy szeretsz, amikor szíved nincs velem? Már háromszor rászedtél és nem mondtad meg nekem, hogy miben rejlik nagy erõd." 16Mivel egész nap gyötörte szavaival és zaklatta, halálra fáradt. 17Feltárta hát elõtte egész szívét és így szólt: "Borotva sose ért fejemhez, mert az Isten nazírja vagyok anyám méhétõl fogva. Ha megnyírnak, elhagy erõm, gyenge leszek, olyan, mint a többi ember." 18Delila ekkor látta, hogy kitárta egész szívét. Hívatta hát a filiszteusok fejedelmeit és ezt mondta nekik: "Most gyertek, mert kitárta elõttem egész szívét." A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, s magukkal vitték a pénzt is. 19Erre õ elaltatta Sámsont a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta fejérõl a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni és ereje elhagyta. 20Delila odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Erre fölébredt álmából s azt mondta: "Kikeveredek a bajból, mint máskor és kiszabadítom magamat." Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tõle. 21A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét és levitték Gázába. Kettõs lánccal megkötözték és a fogságban malmot hajtattak vele. Sámson bosszúja és halála 22Közben fején újra nõni kezdett a haj azután, hogy lenyírták. 23A filiszteusok fejedelmei összegyûltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágonnak, és örömünnepet tartsanak. Közben egyre mondogatták: "Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont!" 24Amikor a nép látta istenét, ujjongásban tört ki a dicséretére és ezt mondta: "Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont, aki pusztította országunkat, és sokunkat megölt." 25Amikor már jókedvre derültek, így szóltak: "Hívjátok elõ Sámsont, hadd mulattasson minket!" Elõvezették Sámsont a börtönbõl, és õ játszott elõttük. Utána odaállították az oszlopok közé. 26Sámson akkor így szólt ahhoz a fiúhoz, aki a kezénél fogva vezette: "Vezess oda, hogy megfoghassam az oszlopokat, amelyeken az épület nyugszik, és megtámaszkodhassam." 27A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal. A filiszteusok minden fejedelme ott volt, és a tetõn volt vagy háromezer ember, férfi és nõ, akik nézték Sámson játékát. 28Sámson akkor az Úrhoz könyörgött és így szólt: "Uram, Isten, emlékezzél meg rólam, s most az egyszer adj nekem erõt, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért." 29Sámson átkarolta a két középen álló oszlopot, amelyen az épület nyugodott, nekifeszült az egyiknek a jobb kezével, a másiknak a bal kezével, 30s így szólt: "Haljak meg a filiszteusokkal együtt!" Minden erejével nekifeszült, és az épület rászakadt a fejedelmekre és az egész népre, amely ott volt. Sokkal többet ölt meg akkor, amikor meghalt, mint amennyit akkor ölt meg, amikor élt. 31Testvérei és atyjának háza eljöttek és magukkal vitték. Elszállították és eltemették Szorea és Estaol között atyjának, Mánoahnak sírboltjában. Húsz évig bíráskodott Izrael fölött. A könyv szerkezete Központ a szabadítók könyve, amelyhez a szerkeztõk számos, nem egészen oda illõ történetet másoltak. 1. Prológus, Déli és Északi törzsek, elõszó, új nemzedék 2. Bíratörténetek: Otoniel, Áod és Samgár, Debóra és Bárák (Debóra éneke az egyik legrégebbi szöveg), Gedeon, Abimelek 3. Tóla, Jaír Jefte, Ibszán, Élon, Abdon, Sámson 4. Epilógus – Dán-Míka, Gibea, Siló, Micpai tanácskozás Isten büntetése egyik központi témája az Ó és ÚSZ könyveinek. Jahve igazságossága megnyilvánul, a parancsokat be kell tartani (MTörv 9,4-6; Zsolt 18,20-24; 26,1-12). Számos irodalmár arra hívja fel a figyelmet, hogy a biblián kivüli irodalommal megegyezõ hõs tipusokat találunk ebben a könyvben Sámson- Herkules, késõbb pedig majd Dávid- Orfeusz párhuzam a görög irodalmi típusokkal való rokonságra utal. Az ókeresztény irodalomban ez a tipológiai értelmezés csak folytatódott, így Sámson - krisztológiai értelmezést kapott és megváltó elõképének tekintették. Sámson történetében található lépes méz – mariológiai értelmezést kapott. Gedeon bíra meghívásának bizonyítására szolgáló harmat - messiási értelmezést kapott. A Bírák könyvének hatástörténete a világirodalomban és zenében: G. Buchanan (1506-1582) Ifigénia – Jefte története reneszánsz tragédiában szerepel. Shakespeare: Hamletjében Jefte lányáról balladát idéz (2.2.422-439) Händel : Jefte (Buchanan alapján), Debóra 1739, Sámson 1743 Gedeon 1769 oratóriumot írt Milton, J.: Sámson agóniáját írta meg (1671) Magyar irodalomban: Német László: Sámson - dráma 1958 Hegedûs Géza: Bálvány rombolók 1944 Solymár József: Filiszteus nõk - novella 1968 Solyó György: Cantata tremenda 1921 Dráma 1971 Tölgyessy Miklós: Sámson (vers) Bp., 1970. Takács Imre: Sámson hálálkodása Delilához (vers) Bp., 1970.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28