JEREMIÁS SIRALMAI

CÍM, SZÖVEG Héber: „êkā” (ó jaj!) TM cím (1,1; 2,1; 4,1; 2Sám 1,25; Iz 1,21; Jer 48,17), a Talmud és a rabbinikus hagyomány (b.B.Bat 15a) „qînôt”-nak hívja. A LXX-ban „threnoi” a Vulgátában Lamentationes a címe. A héber szöveg viszonylag jó állapotban maradt ránk. A görög-latin hagyomány a Siralmakat Jeremiás nevéhez kapcsolta és a következõ szöveget adta hozzá: „…és történt, hogy miután Izraelt fogságba hurcolták, és Jeruzsálemet lerombolták, Jeremiás ült, zokogott és e szavakkal gyászolta Jeruzsálemet…” A könyv szövegének versmértéke „qina” – siralmak (3+2, idõnként 3+3 és 3+2). Egyes énekekre jellemzõ a héber ábécé rendjébe írt sorok, valamint a sorok egyhámoshoz képest khiasztikus szerkesztése (A+B+C+B’+A’). TÖRTÉNETI HÁTTÉR 587-ben, Ab hónap (július-augusztus) 7-én, (2Kir 25,8-9) vagy 10. napján (Jer 52,12), a babiloniak Nabukodonozor sikeres hadjáratának eredményeként lerombolták a jeruzsálemi templomot, és a város lakosságának jó részét deportálták (2Kir 24,8-25,30; Jer 39,52). Ez Izrael történetének legsúlyosabb katasztrófája volt, amely egyben vallási krízist is okozott. Ami biztos, hogy Jeremiás siralmainak könyvét Palesztinában írták, talán a romoknál folyamatosan tartott gyászliturgia része lehetett a könyv szövege (Jer 41,4-5; Zak 7,1-5; 8,18-19). A zsidó legendák szerint a próféta a Damaszkuszi kapu egy üregébõl nézte végig a város pusztulását és írta meg sirató énekét. Ma már egészen világos, hogy a versek szerzõje nem Jeremiás, hanem az ismeretlen szerzõ követve az antik írói szokásokat egy jelentõs prófétai személyiség, Jeremiás neve alatt jelentette meg mûvét. Nagy valószínûséggel azonban nem több, hanem egyetlen szerzõ alkotása a könyv. AZ ELSÕ SIRALOM Álef 1Ó, mily elhagyottan ül a város, amely egykor tele volt néppel! Olyan, mint az özvegy, bár nagy volt a népek között. A tartományok úrnõjét, lám, robotra fogták. Bet 2Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek. Gimel 3Számkivetésbe került Júda, alávetve elnyomásnak, nehéz szolgaságnak. A pogány népek között lakik, s nem talál nyugalmat. Üldözõi mind utolérték, ott, ahol nem volt menekvése. Dálet 4A Sionra vivõ utak gyászolnak, mert nincs, aki ünnepelni jönne. Kapui mind elhagyottak, papjai sóhajtoznak. Lányai gyászban vannak, és õ maga is csupa keserûség. He 5Akik szorongatták, fölé kerekedtek, ellenségei dúskálkodnak. Maga az Úr sújtott le rá, tömérdek vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek, az elnyomó szeme láttára. Vau 6Sion leányának eltûnt minden dicsõsége. Fejedelmei olyanok lettek, mint a kosok, amelyek nem találnak legelõt. Erejüket vesztve vonszolják magukat üldözõik elõtt. Zain 7Jeruzsálem emlékezetébe idézi nyomorúsága és elnyomatása napjait, amikor népe ellenség kezére került, és senki nem sietett segítségére. Elnyomói látták ezt, és mulattak pusztulásán. Het 8Súlyosan vétkezett Jeruzsálem, és tisztátalanná vált. Azok, akik tisztelték, most mind megvetik, mert látják gyalázatát. Õ maga meg csak sóhajtozik, és szégyenében elfordítja arcát. Tet 9Szenny borítja ruhája szegélyét; nem gondolta volna, hogy ilyen végre jut. Szörnyû mélyre süllyedt, és nincs, aki vigasztalja. "Uram, lásd meg nagy nyomorúságomat, mert ellenségem ujjong fölöttem." Jod 10Az ellenség kinyújtotta kezét minden drágasága felé. S látnia kellett, amint a pogányok behatoltak szentélyébe; azok, akiknek megtiltottad, hogy belépjenek gyülekezetedbe. Káf 11Egész népe sóhajtozik, és kenyér után eseng. Odaadják élelemért minden kincsüket, csak hogy megmentsék életüket. "Nézz rám, Uram, és vedd észre, mennyire megvetnek!" Lámed 12Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? Mert lesújtott rám az Úr izzó haragjának napján. Mem 13Tüzet bocsátott le a magasból, s az átjárta minden csontomat. Hálót feszített ki a lábam elõtt, és elbuktatott. Elhagyatott lettem, s nyomorult egyszer s mindenkorra. Nun 14Súlyosan rám nehezedik vétkeim igája, az õ keze rótta össze. Az Úr igája nyomja nyakamat, s maradék erõm fogytán van. Ellenségeim kénye-kedvére hagyott az Úr, s nincs erõm, hogy ellenálljak. Számech 15Megalázta az Úr vitéz harcosaimat; ünnepi gyülekezetet hívott egybe ellenem, hogy eltiporja ifjaimat. Sajtójában az Úr összetaposta Júda hajadon leányát. Ain 16Ezért sírok oly keservesen, szemembõl patakzik a könny. S vigasztalóm, aki erõt önthetne belém, messze van tõlem. Fiaim nyomorúságra jutottak, mert az ellenség felülkerekedett. Fe 17Sion a kezét nyújtja, de nincs, aki vigasztalja. Az Úr mindenfelõl elnyomókat küldött Jákob ellen. S Jeruzsálem utálat tárgya lett körükben. Cáde 18Igazságosan sújt az Úr, mert lázongtam parancsai ellen. Hallgassatok ide mind, ti nemzetek, és lássátok fájdalmamat: Szüzeim és ifjaim fogságba mentek. Kóf 19Segítségért folyamodtam barátaimhoz, de cserbenhagytak. Papjaim és véneim elpusztultak a városban, amikor élelmet kerestek, hogy megmentsék életüket. Res 20Nézd, Uram, mennyire szorongok! Megrendült egész bensõm, s a szívem megfordult bennem. Bizony, mennyit lázongtam ellened! És most kívül fiaimtól foszt meg a kard, belül meg a halál pusztít. Sin 21Halld meg, mennyit sóhajtozom, mert nincs, aki vigasztaljon! Ellenségeim mind ujjonganak pusztulásom hírére, amiért így bántál velem. Hozd el hát a napot, amelyet megígértél, hadd legyenek hozzám hasonlóvá! Tau 22Jusson színed elé minden gonoszságuk, s bánj velük úgy, amint velem bántál minden vétkemért! Bizony, sokat sóhajtozom, és szomorú a szívem. A jeremiási szerzõség alapja, hogy 2Krón 35,25 szerint Jeremiás gyászéneket szerzett Jozijáról, melyek mindenfelé elterjedtek, és meg vannak írva a „siralmak között” (Sir 4,20¬?) mondat. Ettõl kezdve erre a mondatra hivatkozva Jeremiást a siralmak szerzõjének tartották, de ez csak úgy igaz, mint Dávidot a zsoltárok szerzõjének és Mózest a törvény szerzõjének tartották. A 18.sz elején nemcsak megkérdõjelezték, hanem tagadták is a könyv és Jeremiás összekapcsolásának jogosságát. A szövegek is ellentmondanak ennek az állításnak. A szöveg és Jeremiás próféta könyvének hivatkozásai ellentmondanak egymásnak, például a Sir 1,10 nem illik Jer 7,7-14-hez, 2,9 ellentmond Jer 42,4-nek, Sir 4,17 ellen Jer 2,18, a 37,5-10 és Sir 4,20 ellentmond Jer 24,8-10 és 37,17-nek. TARTALMA 1. Sion elpusztítása (1,1-22) a) Sion elsõ siratása b) Sion második siratása 2. Jahve haragjának napja (2,1-22 a) Az Úr haragjának napja b) A költõ és Sion válaszol 3. A mélységbõl kiáltok (3,1-66) a) Magány b) Emlékezés c) Új kapcsolat 4. Visszatérés a városba (4,1-22) a) A város nyomorúsága b) Hasztalan reménység 5. A nép imája (5,1-22) AZ ÖTÖDIK SIRALOM 1EMLÉKEZZ, URAM, ARRA, AMI VELÜNK TÖRTÉNT, NÉZZ LE RÁNK ÉS VEDD TEKINTETBE GYALÁZATUNKAT! 2ÖRÖKRÉSZÜNK IDEGENEK KEZÉRE KERÜLT, HÁZAINKAT MÁSOK BIRTOKOLJÁK. 3APÁTLAN ÁRVÁK LETTÜNK; AZ ANYÁK OLYANOK, MINT AZ ÖZVEGYEK. 4SAJÁT VIZÜNKET PÉNZÉRT ISSZUK, ÉS MEG KELL FIZETNÜNK A SAJÁT FÁNKÉRT. 5IGÁT HORDOZUNK NYAKUNKON; ÜLDÖZNEK BENNÜNKET; MÁR A VÉGÜNKET JÁRJUK; NINCSEN NYUGALMUNK. 6EGYIPTOM FELÉ NYÚJTOTTUK KI KEZÜNKET, ÉS ASSZÍRIA FELÉ, HOGY KENYÉRHEZ JUSSUNK. 7ATYÁINK VÉTKEZTEK, DE NINCSENEK TÖBBÉ, MI VISELJÜK VÉTKEIK TERHÉT. 8SZOLGÁK URALKODNAK RAJTUNK, ÉS NINCS, KI MEGSZABADÍTSON KEZÜKBÕL. 9ÉLETÜNK KOCKÁZTATÁSÁVAL SZEREZZÜK BE KENYERÜNKET, SZEMBESZÁLLVA A PUSZTÁBAN A KARDDAL. 10BÕRÜNK ÚGY IZZIK, MINT A KEMENCE AZ ÉGETÕ ÉHSÉGTÕL. 11AZ ASSZONYOKAT MEGGYALÁZTÁK SIONBAN, A SZÜZEKET JÚDA VÁROSAIBAN. 12A FÕEMBEREKET SAJÁT KEZÜKKEL AKASZTOTTÁK FEL, S AZ ÖREGEKRE SEM VOLTAK TEKINTETTEL. 13AZ IFJAKAT BEFOGTÁK MALMOT HAJTANI, S A GYEREKEK MEGROKKANTAK A FAHORDÁSBAN. 14A VÉNEK NEM GYÜLEKEZNEK MÁR A KAPUKBAN, A FIATALOK ABBAHAGYTÁK A MULATSÁGOT. 15ELTÛNT SZÍVÜNKBÕL A VIDÁMSÁG; GYÁSZRA FORDULT A KÖRTÁNCUNK. 16LEHULLOTT FEJÜNKRÕL A KORONA. JAJ NEKÜNK, MERT VÉTKEZTÜNK! 17EZÉRT OLY SZOMORÚ A SZÍVÜNK, EZÉRT BORÍTJA KÖNNYFÁTYOL A SZEMÜNK. 18MERT ELPUSZTULT A SION HEGYE, SAKÁLOK TANYÁZNAK RAJTA. 19DE TE, URAM, MINDÖRÖKRE MEGMARADSZ, KIRÁLYI TRÓNUSOD NEMZEDÉKRÕL NEMZEDÉKRE. 20MIÉRT FELEDKEZNÉL MEG RÓLUNK MINDÖRÖKRE? MIÉRT HAGYNÁL EL MINKET HOSSZÚ IDÕRE? 21TÉRÍTS MAGADHOZ MINKET, URAM, ÉS MI MEGTÉRÜNK; FORDÍTSD JÓRA NAPJAINKAT, ÚGY, MINT RÉGEN TETTED. 22VAGY TÁN VÉGKÉPP ELVETETTÉL MINKET, OLYANNYIRA HARAGSZOL RÁNK? MÛFAJ Feltehetõen Úr városának siratására megy vissza, amelyet Kr.e 2000 körül keletkeztt Sumér gyászének volt. Amely öt énekben örökíti meg ennek a mezopotámiai városnak a pusztulását, amelyet elhagytak az istenek. Ningal gyûlölte meg a várost és Enlil isten tervei alapján pusztított el egy vihar. Megdöbbentõ amitn Úr szellemvárosát leírja a szerzõ. Samuel Noah Kramer állított össze 22 különbözõ töredéket ennek a siratóéneknek az elsõ kiadásában melyet 1940-ben tett közzé a Chicago-i egytemen „Lamentation over the Destruction of Ur (Assyriological Study no. 12). Ebben más városok neve is szerepel Sumer és Ur, Nippur, Eridu, Uruk városának siratásáról szóló töredékeket is publikált. A bibliai Siralmak amely Jeruzsálemnek a Nabukodonozor által történõ elpusztulásáról szól, hasonló témákat említ mint a mezopotámiai sirató énekek. Siralom nem fohász, hanem az életben maradottak spontán válasza a káoszra, a szenvedésre és a halálra. Késõbb a középkorban ebbõl fejlõdtek ki a jeremiádák, amely mindenféle katasztrófa fölött mondott gyász éneket jelentették. TEOLÓGIA A babiloni fogság katasztrófája következtében egyesek a kánaánita istenekhez pártoltak (Jer 44,15-19) vagy az „erõsebb” babiloni isteneket kezdték imádni (Iz 40,18-20; 41,21-24), vagy a jahvizmus keretei között választ kerestek a katasztrófára. A Siralmak a jelennel kezd és visszatér a múltba. Felemlegeti Jahve történelmi tetteit. Végkövetkeztetése, hogy a jelen szenvedés nem Jahve gyengeségének eredménye, hanem a nép bûnéért elszenvedett büntetés (2,14; 4,13) Sion (1,18.20.22) és a nép is (3,42 5,7.16) megfogalmazza bûnbánatát. KÁNON A zsidó kánonban a harmadik csoportban, a tekercsek között tartották nyilván a Siralmak könyvét, míg a görög és a keresztény kánoni hagyomány, valamint a Vulgata, Jeremiás próféta könyve után másolta ezt a szöveget, ezzel is erõsítve a könyv szerzõjérõl vallott nézetét. Talán problémát okozott a kánoniságának megítélésben, hogy a könyvet, sem a Karthágói, sem a Trentói zsinat nem említette meg külön, mivel a latin hagyomány Jeremiás könyve folytatásának vélte az írást. A Decretum Damasi (a Római zsinat okmánya 382) „Jeremiás a siralmakkal” kifejezéssel utalt rá. Hasonló szövegeket találunk: Ámosz 2,4-5; 5,1-2.16; 7,17- 8,10-14. Mûfaji rokonságot fedezhetünk fel a zsoltárok közül a 74, 79, 80, 88. zsoltárokban amelyeket szintén siralomnak minõsítünk. Más bibliai könyvbõl Izajás 42-53, a Szenvedõ szolga énekei is a siralmak mûfajába tartoznak, valamint Jób siralmai (10,1-3). AZ ATYÁK OLVASATA Euszebiosz arról tudósít, hogy Órigenész öt könyvben kommentálta a Siralmakat (Commentary on Lamentation (ET 6.32.2), melybõl csak töredékek maradtak fenn. Olimpiodorosz catenákban kommentálta, melybõl szintén töredékek maradtak csak fenn. A Siralmak 4,20, az „Életünk lehelete az Úr fölkentjére” való utalást az atyák a lelki táplálékra történõ utalásnak vették. Ambrus De Misteriis 58 Exp. Evang. Sec. Lucam I.27 VII,38.120; Órigenész Én 2. homília; Theodorétosz Eztractosz sec. A.18,1. utalt rá. Jusztinosz a megfeszített Urat látja a Sir 4,20-ban (Apol 1,55.1-6), Ireneus hasonlóképpen (Apostoli prédikációk 71) értelmezi ezt a szöveget. Órigenész Józsuéról mondott homíliájában 8.6 a halandóság árnyékáról beszél a szöveggel kapcsolatban. A keresztények a halálról való meditálásra használták a Siralmak könyvét. Vö. Nüsszai Gergely 1,49 Bonaventúra több mint 230 helyen idézi a Siralmakat, különösen kedvelt hely lesz Sir 5,21, amit a Tridenti zsinat 6szekc.5. idéz „mindannyian Isten kegyelme alatt állunk” Ágoston Civ.D. 20.17 – a szent embernek sokat kell imádkozni és könnyezni…. LITURGIA Nagyhéten nagycsütörtök és nagypéntek, valamint nagyszombat matutinumában az elsõ olvasmány Jeremiás siralmaiból vették. 1969-ig minden rész végén énekelték a refrént „Jerusalem, Jerusalem converte ad Dominum Deum Tuum – vagyis „Jeruzsálem, Jeruzsálem térj meg a te Uradhoz Istenedhez”. A temetési szertartás szövegei között megtaláljuk a Siralmak szövegeit. A földrengés vagy hurrikán idején mondott votív mise szövegében szerepel idézet a Siralmakból, valamint a papi Breviáriumban Innocentius pápára való emlékezésben is megtaláljuk a szövegét. Zenei feldolgozása A legrégebbi zenés planctus a 10. századból a Limoges-i St. Martial apátságból való. A Petrucci (1506) gyûjteményében található 1532-ben Carpentras, 1588-ban Palestina is feldolgozta. A 17.- században Carissimi, Charpentier, Rosemüller dolgozta fel zenében ezt a szöveget. Majd a 18. században Cuoprein és Delalande fedezte fel újra. A 20. században pedig Krenek számít a Siralmak legjelentõsebb megzenésítõjének. Ps. A jeremiádák középkortól létezõ sirató énekek, amelyek felfoghatók a siralmak irodalmi utóhatásainak. A középkorban Planctus néven vált híressé a lati nyelvû gyász ének irodalomban (vernacular) Peter Dronke a 9. századtõl számos sirató ének format különített el amelyek legtöbbször hõsök vagy királyi sarjak siratását tartalmazták. Anémet irodalomban a kivonulási énekek, vagy bibliai planctusok egyben egy fiktív utazást is leírnak. A 12. századtól jelennek meg Szûz Mária siralmai amelyek fájdalmas szerelmes énekek halott fia fölött érzett fájdalmában. A képzõmûvészetben a Pieta ábrázolásokhoz kötõdnek ezek az énekek Irodalom Margaret Alexiou, The ritual lament in Greek tradition. Cambridge UP, 1974. Mohsen Farsani. Lamentations chez les nomades bakhtiari d'Iran, Paris. 2003. H. Munro Chadwick, Nora Kershaw Chadwick, The growth of literature (Cambridge UP, 1932-40), e.g. vol. 2 p. 229. Andrew Dalby, Rediscovering Homer (New York: Norton, 2006. Gail Holst-Warhaft, Dangerous voices: women's laments and Greek literature. London: Routledge, 1992. Claus Westermann, Praise and Lament in the Psalms. Westminster: John Knox Press, 1981.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28