Deuteronomium

Deuteronomium - Második Törvénykönyv (5Móz) Címe szerzõje az ókorban A héber szövegben a címe Debarim (szavak) - LXX Deuteronomium - Vulgata Deuteronomium (vö. 17,18) – a Talmud (b.B.Bat 14b-15a) szerint Mózes írta. A tóra öt könyvét Josephus Flavius: Contra Apionem 1,37-41-ben említik elõször. Az elbeszélés a folyamatosság megõrzésére törekszik a Moáb síkságán kapott törvényekkel (Szám 36,13) kapcsolja egybe az elbeszélés folyamatát. 1.Fejezet 1Ezek azok a beszédek, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott a Jordánon túl a pusztában, Arabában, Szuffal szemben, Párán, Tofel, Lábán, Hacerot és Di-Zahab között - 2ezek tizenegy napi járásnyira vannak Hóreb hegyétõl a Szeir-hegységen át Kádes-Barneáig. 3A negyvenedik esztendõben a tizenegyedik hónap elsõ napján pontosan úgy beszélt Mózes Izrael fiaihoz, ahogyan az Úr parancsolta neki. 4Miután legyõzte az amoriták királyát, Szichont, aki Hesbonban székelt, továbbá Básán királyát, Ogot, akinek Asztarotban és Edreiben volt a székhelye, 5Mózes a Jordánon túl, Moáb földjén hozzáfogott a következõ törvények kihirdetéséhez Könyv kialakulása Mózes búcsúbeszéde irodalmi szerkesztés eredménye és a célja, hogy igazolja (1,1-4,43) „Úr Izrael Istene”( vö. Józs 8,30; 24,2; Bír 5,3; 2Sám 7,26-27; 1Kir 8,15-26 stb.) késõbbi kifejezés. A Deuteronomium szövege, nem a honfoglalás elõtt, hanem késõbb keletkezett, nem is egyetlen idõpontban, hanem inkább egy szerkesztési folyamat eredményeként amelyet a Deuteronomista irodalmi iskola végzett. A hallgatóság számára úgy mutatja be a választott népet, mint amelynek törzsei a Jordántól keletre vannak (1,1; 11,31; 27,2), vagy éppen most kelnek át a Jordánon. A legfontosabb szakaszai A második szövetségkötés Moáb mezején (29,1). Az elsõben az Úr Izraellel (Mózessel) szemtõl szemben beszélt (5,4), csak a 10 parancs (5,22-6,1), az itt található szövege a t1zparancsolatnak régebbi, mint a Kivonulás könyvében található szöveg. A kinyilatkoztatás közlésében is változik a helyzet, mert eddig Jahve beszélt, most pedig Mózes beszél és általa szól az Isten népéhez. Tízparancsolat kétféle szövege Parancs Kiv 20,1-17 és Mtörv 5,6-21 1 (1-3) Én vagyok az Úr a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjérõl , a szolgaság házából. Senki mást ne tekints istennek csak engem. (6) Én vagyok az Úr a te Istened, aki kivezettelek Egyiptomból, a szolgaság házából. 2 (4-6) Ne csinálj magadnak faragott képet (פסל), vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek elõtt, és ne tiszteld õket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyûlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat. (7) Ne legyenek neked más isteneid! Ne faragj magadnak képmást (ונהתמ) semmirõl, ami fon az égben lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben van! Ne borulj le ezek elõtt a képek elõtt és ne imádd õket, mert én az Úr a te Istened féltékeny Isten vagyok. Az atyák vétkét megtorlom gyûlölõim fiain, sõt a fiainak fiain és azok fiain is. De aki szeret és megtartja parancsaimat, annak megmutatom jóságodat az ezredik nemzedékig. 3 (7) Uradnak istenednek nevét ne vedd hiába, mert az Úr ne hagyja büntetlenül azt, aki nevét hiába veszi. (11) Az Úrnak, a te Istenednek hiába ne vedd a nevét! Mert az Õr nem hagyja büntetlenül azt, aki káromolja nevét. 4 (8) Gondolja szombatra és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd miden munkádat. A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenõ napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiaidnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapudon belül tartózkodó idegennek. Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami benne van. A hetedik napon azonban megpihent. Az Õr a hetedik napot megáldotta és megszentelte. (12) Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogyan az Úr, a te Istened parancsolta neked. Hat napig dolgozz és végezd a munkád. A hetedik napon azonban a nyugalom napja, az Úré, az te Istenedé. Akkor hát ne dolgozz, se te, se fiad, se lányod sem szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, semmiféle állatod, sem a házadban tartózkodó idegen, hogy szolgád és szolgálód is pihenhessen, mint te marad. Gondolj csak arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erõs kézzel és kinyújtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Úr, a te Istened a szombat megülését. 5 (12) Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad neked. (16) Tiszteled apádat és anyádat, amint az Úr a te Istened megparancsolta neked, hogy hosszú életû légy és jól menjen sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. 6 (13) Ne ölj. (17) Ne ölj! 7 (14) Ne törj házasságot. (18) Ne törj házasságot! 8 (15) Ne lopj. (19) Ne lopj! 9 (16) Ne tégy hamis tanúságot (עד שקר) embertársad ellen. (20) Ne tégy hamis tanúságot (עד שוא) embertársad ellen! 10 (17) Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé. (21) Ne kívánd embertársad feleségét! Ne kívánd el embertársad házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, egyáltalán semmit sem, ami embertársadé! A Deuteronomium és deuteronomista iskola Jozija király Kr.e. 622-ben idején vezetik be (2Kir 22-32), ezt tekintik a Tórának 22,8 – ezt nevezték a szövetség könyvének 23,2. A 9. sz-tól a Jeruzsálemben talált Tórának tartják a Deuteronomiumot. Kapcsolatban van a Jeruzsálemi kultuszcentralizációval (23,5.8-9.15-20), vagyis a Jeruzsálemi templom kizárólagos szerepének megerõsödésével. Azonban a deuteronomista iskola nem csak centralizációt jelent, hanem szemléletmódját kiterjeszti más írásokra is és Mózes korábbi könyveinek hagyományát is átdolgozza elõtérbe helyezve a történelem morális szemléletét. Jozija reformja (vö. Jer 22,15) igyekezett megszilárdítani a szociális biztonságot is (MTörv 16,18-25,19). Az eredeti könyv tehát Jozija reformjának a könyve volt, mely a „tóra” megtalálásával kezdõdött (ld. 2Krón 34,3-8.14) és a deuteronomista iskola nemzeti vallási identitást serkentõ tevékenységével folytatódott. A reform vezetõi levita papok voltak Jeruzsálembõl (2Kir 22,8), ennek oka, hogy az ifjú Jozija király idején a jeruzsálemi fõpap régensként vezette az országot.. A régi alaptörvény felfedezése, ezért a régi törvényekre hivatkozik (Kiv 34,11-26) és a Szövetség törvényére (Kiv. 20,22-23,33). A szellemi szituáció tehát ugyanaz, mint amikor a nép átlépett a Jordánon. A deuteronomista iskola másik fontos tevékenysége az „emlékezés” , ez elsõsorban Jahve szabadító tetteire való emlékezést jelenti. Ennek a vallási folyamatnak a serkentésében Jozija – olyan, mint Mózes és Józsue. A könyvet a fogság idején újra átdolgozták, az ekkor keletkezett szövegekben a deuteronomista szerkesztõ 2. személyben beszélt. A Deuteronomium nem csak a Tóra vége, hanem egyben a történeti könyvek bevezetõje lett, hogy az iskola megítélje Józsue, Bírák 1-2 Sámuel Királyok 1-2 könyvében leírt történelmi fejlõdését, amely a fogságban végzõdött. A Deuteronomiumot szokás nevezni a Tóra megimétlésének (17,18) talán a reform mozgalomban egy idõre az egész törvényt helyettesítette (1,5 31,9). A könyv jó részében Mózes egyes számban beszél, úgy tûntetve fel az elmondottakat, mintha ez a végrendelete lenne népe számára. Amikor ezt írták Mózes már meghalt, de a törvényen keresztül beszélt és élt tovább a nép emlékezetében. Józiás (640-609). Júda ajándékba kapja függetlenségét. Manassze fiát, Ámónt az udvar tagjai meggyilkolják. Az orvgyilkosokat azonban kivégzik és a 8 éves Józiás kerül a trónra. Az állam ügyeit koronatanács intézi, óvatos politika. 629 körül Józiás átfogó reformokat kezdeményez és elfoglalja Szamáriát és Megiddót is. Elképzelhetõ, hogy ezt a gyenge Asszíria hozzájárulásával tette. Reformok: 622-ben megtalálják a törvénykönyvet. Megdöbbenés, Hulda meghallgatása után felolvastatja és ünnepélyes szövetséget köt. Erre elkezdõdnek a reformok. — Valószínûleg csak fokozatosan ment mindez végbe. A hiv. asszír kultuszt már 632-ben megszüntették. Ezután minden bálványimádó gyakorla¬tot kiirtanak. Kultusztisztítás, a templom felújítása, a pogány kultuszok személyzetét kivégeztették. A bételi templomot megszentségtelenítették és lerombolták, papjait megölték. Minden vidéki szentélyt bezártak, a papságot a jeruzsálemi templomba osztották be. Nemcsak a nacionalizmus ad magyarázatot. A kor nyugtalan, az ítélet elõérzete, régi idõk sóvárgása. (Samas-sum-ukin még tört. feliratait is sumérul jegyeztette fel.) A biztonságot a régi hagyományokban keresték. A prófétai mozgalom újra virágzik. Szofóniás az izajási hagyományokat folytatja: fenyegetõ ítélet, bûnbánat szüksége, szent maradék. Az ifjú Jeremiás még messzebb megy: vissz a mózesi szövetséghez. Megbocsáthatatlan bûn Jahve ellen a bálványimádás, aki kihozta népét Egyiptomból. Hitte Izrael visszatérését (É). A reformnak erkölcsi áldásai voltak, de kétséges mélyreható volta. Fõleg a vidéki papság nem lel¬kesedett a betagolásért, amit késõbb de jure rendeztek. A monopólium nem egészséges. Azon túl a megritkult ünnepek, zarándoklatok szellemi ûrt okoztak, amely elvilágiasodáshoz ve¬zetett. Jeremiás panasza, hogy a reform csak nagyobb kultuszi buzgóságot hozott, nem járta át az em¬berek gondolkodását. Az írott törvény egyre jelentõsebb lett, ezzel a prófétai szó iránti igény csökkent. A mózesi szöv. a dávidi szöv. eszköze lett: külsõ törvényteljesítéssel au¬to¬ma¬ti¬kus isteni védettség. A könyv szerkezete Az 1-11 és 27-34 a könyv rendelkezéseinek kerete 1. Izrael vallási életének vezetése (12,1-16,17) 2. A vezetõk jogállása (16,18-18,22) 3. A közösségi élet szabályai (19,1-25,19) A könyv a fogság okára akar teológiai magyarázatot adni: eszerint nem Jahve hagyta el a népet, hanem a nép a törvényt, a Tórát. Kánoni helye Nyilvános törvény meghirdetés (ld. 31,9-13) – egyben a kanonizációs folyamat kezdete is. Nem vesznek el szavai (vö. 4,2; 12,32 és vö. Jel 22,18-19). A korai próféták elõtt áll Mózes, aki nagyobb a prófétáknál (34,10), zárja Mózes mûvét, megnyitja a prófétákat. A Deuteronomium az Újszövetségben Sokat idézi, a legfontosabb parancsot (Mk 12,28-24 vö. MTörv 6,4-5) „Sema” imát és a tíz parancs (Mt 5,21.27; Mk 10,19; Róm 13,9). Jézus megkísértésénél ebbõl idéznek ( MTörv 8,3; 6,16; 6,13; vö. Mt 4,4; 7,10) – válasz a sátánnak. Jézus, olyan próféta mint Mózes (MTörv 18,15.18 – beteljesedés ApCsel 3,22 7,37). Jézus a ház ura, megelõzi Mózest Zsid 3,1-6 Pál – megigazulás nem a törvény által, hanem Istentõl (MTörv 30,11-14), nem a törvénybõl, hanem a hit által (Róm 10,5-8), Jézus Krisztustól (Gal 3,13). A Tízparancs liturgikus használata Nash papirusz (Kr.e.2.sz) – 10 parancs és Sema egyetlen kódexben szerepel ami azt jelenti, hogy már ilyen korán megjelenik a bibliai szöveg jámbor parafrázisa fõleg liturgikus céllal és stílusban. Deuteronomium fontosabb keresztény kommentárokban Ágoston óta a katekizmusban központi helyet foglal el. 1 Kelemen levél – ha Isten szava a szánkban van, Isten jelenlétében vagyunk. Egyházatyák Deut. kommentárjai: Órigenész, Jeromos, Ágoston Alexandriai Kürillosz, Sevillai Izidor, Beda Venerabilis. A zsidók számára a 20.sz-ig a szövetségi teológia alapja. Luther – a 10 parancs Isten legfõbb akarata, amelyet liturgikusan is olvastak a közösségben. A katolikus papok az imádságos könyvükben a Breviáriumban rendszeresen imádkozzák Mózes énekét ( Deut 32,1-43). MÓZES ÉNEKE 32,1-43 1Halljátok, egek, szólni szándékozom! A föld figyeljen ajkam szavára! 2Esõként permetezzen tanításom, Harmatként hulljon a szavam, Mint a zápor a sarjadó fûre, A záporesõ a lankadt gyepre. 3Mert az Úr nevét hirdetem, Dicsõítsétek Istenünket. 4Kõszikla! Amit csak tesz, tökéletes, Mert igazság minden útja, Igaz és egyenes. 5Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék! 6Ezzel fizettek az Úrnak, Te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtõd? Hûséges Isten, ment minden álnokságtól, Létet adott neked és életben tart! 7Emlékezzél a rég letûnt napokra, Vedd fontolóra az esztendõket nemzedékrõl nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, õk majd elbeszélik! 8Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. 9Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. 10A pusztában sajátjává fogadta, A sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védõn körülvette, oltalmazta, Óvta, mint szeme világát. 11Mint a sas, amelyik a fészkét védi, Ott lebeg a fiókja fölött, Kiterjeszti szárnyát, felkapja, Tulajdon szárnyán hordozza. 12Az Úr vezérelte egymaga, Idegen isten nem volt vele. 13Fölvezette az ország magaslataira, A földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, Olajat a kemény kõbõl. 14Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, Meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, Hozzá a búza java És a szõlõ vére, a mámorító ital. 15Jákob evett a jóllakásig, Telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, Üdvössége szikláját megvetette. 16Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, Undoksággal haragra ingerelték. 17Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, Ismeretlen isteneknek, Újaknak - akkor bukkantak fel, Atyáik nem félték õket. 18Nem gondoltál többé teremtõ szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted. 19Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában Kimondta, hogy elveti õket. 20Így szólt: Elrejtem elõlük arcomat, Hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, A fiakban nincsen semmi hûség. 21Nem létezõ istennel féltékennyé tettek, Kivetni való bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem õket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bõszítem õket. 22Haragomban lángra lobban a tûz, Elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, Megemészti a hegyek alapját. 23Elhalmozom õket bajjal, Kilövöm rájuk minden nyilam. 24Éhséggel rakott csûr lesz majd az íj, Láz és sorvadás a méreg. Rájuk küldöm a fenevadak fogát, A földön kúszók mérgével együtt. 25Kívül kard ragadja el a fiakat, Belül a rettenet. (Utolér) ifjat és leányt, Csecsemõt és õsz öreget. 26Azt mondanám: "Megsemmisítem õket, Kitörlöm emlékezetüket az emberek közül," 27Ha nem félnék az ellenség gõgjétõl: Másban keresnék a támadót. Azt mondanák: "A mi hatalmas karunk, Nem az Úr tette ezt mind!" 28Rövidlátó nép ez, nincs benne belátás. 29Ha bölcsek volnának, felfognák, Fontolóra vennék sorsukat. 30Hogy üldözhetne ezret egy, Mint szalaszthatna meg kettõ tízezret? Csak úgy, hogy sziklájuk eladta, Az Úr kiszolgáltatta õket! 31Mert az õ sziklájuk nem olyan, mint a mi sziklánk, Nem ellenségeink dolga, hogy közbenjárjanak értünk. 32Mert szõlõtövük Szodoma szõlõtövérõl való, Szõlõvesszejük meg Gomorra kertjeibõl. A szõlõszemek mérgezettek, Keserû bogyók. 33Boruk sárkánytajték, Viperának gyilkos mérge. 34Nincs-e nálam, mint drágakõ, Pecsét alatt kincstáramban? 35Enyém a bosszúállás és a jutalmazás, Arra az idõre, mikor meginog lábuk. Mert közel van pusztulásuk napja, Sorsuk hamarosan utoléri õket. 36(Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, Megkönyörül szolgáin.) Látja, hogy minden erejük elhagyta õket, Nincs többé sem szolga, sem szabad. 37Így szól: Hova lettek isteneik? A szikla, amelyben bizakodtak? 38Akik ették áldozataik kövérjét, S itták italáldozataik borát? Keljenek fel és segítsenek! Szolgáljanak menedékül nektek! 39Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül! Ölök és életre keltek, Lesújtok és gyógyítok. (Nincs, aki kimenthetne kezembõl!) 40Igen, az égre emelem kezem S mondom: Úgy éljek örökké, ahogy igaz! 41Ha kiélezem villámló kardom, Érvényt szerzek a jognak, Bosszút állok ellenségeimen, S megfizetek gyûlölõimnek. 42Nyilamat vérrel itatom részegre, Kardom hússal lakatom jól - Az elesettek és a sebesültek vérével, Az ellenséges vezérek fejével. 43Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát! Mert megtorolja szolgáinak vérét, Hasonlóval fizet ellenségeinek. Bosszút áll gyûlölõin, Népének földjét megtisztítja a bûntõl. 44Mózes tehát ment, s hangosan elõadta a népnek ennek az éneknek minden szavát, õ és Józsue, Nun fia. Modern keresztény teológusok véleménye a könyvrõl. G. von Rad: Isten szava teológia alapja. Hasonló véleményen: P.C. Cragie, A.D.H. Mayer, G. Braulik, Moshe Weinfeld, Daune L. Christensen. Exkurzus: Mózes Mózes bibliai próféta. Olyan történelmi személyiség, aki köré maga a Biblia is mítoszokat is szõtt, és akinek életét elsõsorban a vallásos héber és keresztény szent iratokból ismerjük, melyekben a választott nép szellemi lelki vezetõjeként jelenik meg. Minthogy ezen iratok nem tekinthetõek minden szempontból történetileg hitelesnek, a valódi Mózes személye, és életének részletesebb történései tudományosan nem minden tekintetben tisztázottak. Mózes a héber Biblia szerint Mózes ben Ámrám, Jákob fia, Lévi törzsébõl (i. e. 1280., Egyiptom – i. e. 1160., a Jordán folyó bal partján). Foglalkozása építész és pásztor volt. Felesége, Cippóra két gyermekkel ajándékozta meg (Gerson és Eliézer). Nõvére Mirjam, fivére Áron, akinek átadta az isteni üzenetet és szóvivõje lett. Különös ismertetõjele a dadogás (pontosabban „nehéz beszédûség”) volt. Mózes életét leginkább az Ószövetségbõl ismerhetjük meg, de nem szabad elfeledni hogy a Bibliában található szövegek végsõ formájukat csak Kr.e. 3. század és az Kr.e. 2. században nyerték el. Összehasonlítva a bibliai beszámolókat a történelmi tényekkel, kiderül, hogy Mózes az i. e. 13. évszázadban élhetett, talán II. Ramszesz vagy fia, Merneptah fáraó uralkodása idején (bár egyesek más, korábbi fáraók idejére teszik Mózes életét). Egy thébai sírkövön talált felirat utal elõször a zsidók egyiptomi jelenlétére, melyet 1895-ben fedeztek fel a régészek és a fenti idõpontot támasztja alá. Ama állítás azonban, miszerint a kis Mózest a Níluson, egy kosárban ringatózva találta volna meg a fáraó lánya, ellenõrizhetetlen. A Biblia szerint egy kisebb incidens miatt, amikor akaratlanul megölt egy egyiptomit, Magadanba menekült és Jetró midianita pap családjába házasodott be. Mózes 80 éves korában tért vissza Egyiptomba, ez az ázsiai népek betelepülését támogató Hikszosz fáraók uralmának a vége. II. Ramszesz Kr.e. 1235-1224 között hunyt el, így a visszatérés közvetlenül az i. e. 1200-as idõszak elõttre tehetõ. Amikor Mózes a Sínai-hegyen magához vette a tízparancsolatot (dekalógus) tartalmazó kõtáblákat, valóságos politikai és vallási vezetõvé vált, így õ döntött a különbözõ zsidó ünnepek idõpontjáról (pl. a szombatról) és az igazságszolgáltatás alapjait is õ határozta meg. A hagyomány szerint õ a Tóra szerzõje, melyet 40 éven át írt az Egyiptomból való kivándorlás után. A kritikus biblia kutatók ezt az állítást nem fogadják el, de Mózesnek a Tóra hagyományozásához sok köze van. Egyébként már a Biblia is úgy írja le, mint alázatos, ugyanakkor dühkitörésekre hajlamos férfit. Úgy halt meg (a Biblia szerint 120 éves korában), hogy népét a Kánaán kapujában hagyta. Annak ellenére, hogy a zsidó monarchiában családját soha nem említik, és tiszteletét az író próféták a törvénnyel azonos szintre emelik. Mózes a próféták prófétája, akinek tiszteletének alapja, hogy szemtõl szemben beszélt az Istennel. A keresztény Biblia Mózese Az Újszövetségben Mózest elsõsorban prófétának tekintik, aki Jézus eljövetelét megjövendölte. (Lk 24,27.44. Jn 1,45 5,46 Apcsel 3,22. 7,37 stb). Természetesen igen gyakran szimbolikus értelemben a neve az egész prófétai irodalmat, vagy generálisan a Tórát, vagy mindkettõt jelenti. Márk evangéliumában a szerzõ Mózest törvényadónak ismeri (1,44). Ezért hivatkoznak rá a szadduceusokkal folytatott vitában, akik tagadják a feltámadást (12,19.26), õt idézi az írástudók ellenében Jézus is, a Kiv. 20,12-nek új jelentõséget adva (Mk 7,10sköv). Jézus színeváltozásának jelenetében feltûnõ Mózes és Illés Messiási szerepének igazolására (9,4sköv) szolgál. Péter egyébként eléggé komikusan félreérti ezt a jelenést, és földi dolognak fogja fel az egészet, ezért akar három sátrat csinálni. Úgy gondolja elérkezett az újabb pusztai vándorlás ideje (vö. Jn 1,21.25 és 4Q 5f.). Máté evangéliuma Jézust Mózeshez hasonlítja azzal is, hogy Jézus születésének egyes motívumait tudatosan közelíti Mózes születéséhez. Az Egyiptomba menekülés elbeszélésének leírása kifejezetten ezt a célt szolgálja (2,20 vö. Kiv 4,19) . Jézus 40 napig böjtöl a pusztában, mint Mózes a Sinai hegyen (4,1sköv). Ezt követõen, mint új törvényadó lép fel (5,3sköv). Az írástudók tekintélyüket Mózestõl veszik, de azonnal Jézus felül is akarja múlni az õ tekintélyüket (5,17-20). Lukács evangéliuma Jézust a prófétai funkciójában köti Mózeshez. Az Apostolok cselekedeteiben Jézusról, mint Mózeshez hasonló prófétáról beszél (ApCsel 3,22 és 7,37 idézi Mtörv 18,15.18). Jézus hatalommal teli próféta volt a nép elõtt (LK 24,19 vö.: 7,16. 4,24 13,33). Mózeshez hasonlóan Jézus is 70 vagy 72 tanítványt választott ki, akiket eltöltött a szentlélek (10,1.17sköv). Jézus is, mint Mózes igen nagy szabadítóként küldetett (ApCsel 7,25). Ez az oka, hogy neki is meg kell ütközni az írástudókkal és a fõpapokkal, (Lk 24,27.44 vö.: 26,22 28,23). Aki nem hallgat Mózesre és a prófétákra, az nem fog hinni Jézusnak sem, miután feltámadt (Lk 16,29-31), olvashatjuk az evangéliumban. Az nem igaz, hogy István (ApCsel 6,11) és Pál (21,20) megtagadta volna Mózes törvényét. A körülmetéléstõl való mentességet, csak a pogányok számára engedélyezik (15,1-21). Azonban azt állítják, hogy a hitbeli megigazulást Mózes törvénye nem tudja megadni. (13,38). Pál Mózes képe - Pál Mózest és Jézust szembe állítja egymással. A törvény betûje származik (Rom 5,14 1Kor 9,9) Mózestõl, míg Jézustól az élet és a megigazulás (Rom 10,9) . Mózest a „halálnak kõbevésett szolgálatának” dicsõségével ajándékozza meg, mellyel szemben állítja az életre vezetõ megigazulást (2Kor 3,7 vö. Gal 3,17sköv), amely a lélek és szellem szolgálata Pál szerint (vö. Kiv 34,29sköv). Pál számára persze a Mózes törvényének szolgái a zsinagógai törvénykezés gyakorlói, aki szerinte lélektelenül végezték szolgálatukat. Mózest Isten az igaság tanújaként választotta ki, hogy megmentse a zsidókat (Rom 9,15sköv). Jézusra való keresztség nem a törvénybe iktat (Rom 10,19). János evangéliuma és Mózes - A leginkább szélsõségesen János állítja szembe a zsidókat a keresztényekkel, Jézus Írás értelmezése nem a Tóra tanulmányozásából származik, hanem tanítása Istentõl van. „Tanításom nem tõlem van, hanem attól származik, aki küldött.” (7,15), mondja Jézus, amikor a templomban csodálkoznak Írás ismeretén. Aki õt követi, annak Isten akaratát kell követni és nem egyetlen elõírást vagy parancsot. „Aki készen van rá, hogy teljesítse akaratát, meggyõzõdhet róla, hogy vajon Istentõl való-e ez a tanítás, vagy csak magamtól beszélek” (5,17). Mózes törvényét Jézus felülmúlja, ezt állítja János már az evangéliuma prológusában (1,17). János Jézust és Mózest ugyanúgy az isteni kinyilatkoztatás eszközének tartja, ezért egymás ellen ki nem játszhatók, Mózes törvényébõl nem lehet Jézus ellen érvelni. (Mtörv 18,15.18). Véleménye szerint az Írások, tehát Mózes törvényei is róla tanúskodnak (5,39.45). Jóllehet az emberek felismerték Jézus jeleibõl, hogy õ a végidõ prófétája (Jn 6,14) ennek ellenére nem kezelik úgy, mint „királyt” akinek joga van a törvénytõl függetlenül is tevékenykedni (5,15), jóllehet Jézus kijelenti az õ országa nem ebbõl a világból való (18,36). János evangéliumában a nyílt konfliktus alapja, hogy az evangélista hallgatósága Mózest kinyilatkoztatónak tekintik, akivel az Isten beszélt (9,29), míg Jézusról nem ismerik el ezt. A vakon született fiú meggyógyítását követõ vita központi gondolata, vajon Jézus is éppen úgy kinyilatkoztató, mint Mózes vagy sem. Ezt bizonyítandó, János evangéliuma tipológiai hasonlóságot von Mózes pusztai cselekedete között, amikor a rézkígyót keresztre szegeztette, azért, hogy megszûnjék a kígyómarás halálos következménye, Jézus viszont mint áldozatot fogják a keresztre szegezni. (3,14sköv). Jézus kenyérszaporítását az evangélista, a pusztai mannához hasonlítja, mondván mindkettõk Isten adta, ott Mózes itt Jézus a közvetítõ (6,32-35.48-51). A Zsidókhoz írt levélben azt hangsúlyozza a szerzõ, hogy Jézus mindenben felülmúlja Mózest. Jézus hûsége nagyobb jelentõségû, mint Mózes szolgálata, mivel Jézus Isten fia, tehát a mennybõl szállott alá, míg Mózes csak szolga az Isten házában (3,2sköv). Jézus a mennyei szentély fõpapja, míg Mózes csak földi templomot épített (8,5). Jézus a tanítványait nem a Sínai hegyhez vezette, ahol villámlás és a menydörgés hatására Isten félelem szállta meg õket, hanem a mennyei városba lévõ uralmához vezette (12,18sköv). Ennek ellenére, Mózes a hívõk elõképe maradt, a szenvedésben is 12,33 az Egyiptomból való menekülésében is (3,16) és mint törvényadó is. (7,14). A levél mondandójának értékeléséhez hozzá tartozik, hogy valószínûleg olyan iratként született, amely a Jeruzsálemi papság számára akarta bizonyítani a kereszténység értékeit. A Jelenések könyve csak nagyon korlátozottan utal Mózesre (Jel 15,3) és ez az utalás is inkább, mint a 2Tim 3,8 utalása, a hellenista Mózes regényre történik, mint a bibliai Mózes történetre. A palesztinai zsidók akiktõl Mózes testamentuma, származik, amely nem más, mint a Mtörv 31-34 újra értelmezése. Megkísérli megmagyarázni Mózes halálát is. Ennek a témának a folytatása Mózes Mennybementele c. irat is, amelyrõl tudunk, de hiteles szövege elveszett, most megmaradt része a Mózes testamentum része. A Jubileumok könyve pedig a Kiv 12 magyarázata. Ebben a Sinai hegyi kinyilatkoztatásnál különös szerepet kapnak az angyalok. Itt találkozunk az idõnek azzal a felosztásával, amely Ádámtól a Sinai hegyig az idõt 49x7 évre osztja fel. De az irat legfontosabb üzenet, hogy hûségesnek kell lenni a Tórához. Az esszénusok magukat Jahve igaz Izraelének tartották, és elõ akarták készíteni Jahve útján (vö. Iz 40,3). Az Igazság tanítója feladata, hogy Mózes próféta törvényében található minden titkos utasítást feloldjon és megfejtsen. Mózes korát a Messiási kor modelljének tartja. Életének történetét az ókorban Alexandriai Artapanus (Kr.e. 2 század, Eusebius püspök idézi) írta meg, majd Eupolemus, valamint Josephus Flavius: Zsidók története c. mûvében ír róla , és Alexandriai Philon, is megírt róla a törvény értelmezéseiben. Manetho egyiptomi történész és Tacitus Kr.e. 100k a római történetben említi a nevét. Strabó Kr.e. 24-ben részletesen beszámol róla. Az újkorban sok kritikus írás született és életének minden részletét archeológiai és más történeti forrásokkal összevetve vizsgálták . A legkülönösebb pszichológiai monográfiát azonban Sigmund Freud írta elsõsorban a bûntudat elemezésére fûzve fel életét (1937). Leismertebb Mózes ábrázolása Michelangelo: Mózes szobra Rómában a San Pietro in Vincoli templomban található. A szobrász a Vulgata félrefordítása alapján Mózesnek szarvakat faragott. A héber szövegben Mózes homloka fénylett, a Vulgata fordításban a héber fénysugár szót szarvakkal fordította Jeromos. A Korán Mózesrõl Mózessel szintén sokat foglalkozik a Korán õt és személyét a muszlimok is tisztelik az egyik leghosszabb szakasz Szúra 28,1-42, szintén a Kivonulás könyve elbeszélés (2,1-10) parafrázisának értelmezhetõ. „És fölszedte õt a Fáraó családja, hogy ellenségük és bánatuk legyen” (Szúra 28,8). Ismeri Mózes ítéletét a két veszekedõ zsidó felett (Kiv 2,11-14) sõt Mózes menekülését Midiánban (Kiv 2,15-22), és vitáját a fáraóval is. (vö. Szúra 28,15-42). Közli a saját verzióját a fáraó elõtti beszédrõl (Szúra 6,103-162), de még Korach lázadását is ismeri a Korán (Szúra 28,76-84). Ismeri a csipkeborok jelenetet (Szúra 19,51- 28,29), sõt azt állítja Mózesrõl, hogy nem csak próféta volt, hanem csodát is tett (Szúra 19,23). Azért a legfontosabbnak Mózes életében azt tartja, hogy a fáraó elõtt védelmezte az Igaz Isten hitét. (Szúra 28,38 79,24). Mohamed szerint Mózes a feltámadásról is beszélt (20,49-55 26,23-29). Ismeri az egyiptomi csapások elbeszélését a Korán (Szúra 7,13—135), utalásokat találhatunk a Pészach ünnepére (Szúra 10,87). Egyszóval Mózes Mohamed számára példakép volt. Számos helyen említi a Korán Áront Mózes fivérét . Mózesnek a szépirodalomra tett hatása igen gazdag, ezért csak néhány magyar mûvet sorolunk fel, amely foglalkozik az alakjával. György Mátyás: Mózes misztérium játék. Ápril Lajos Az égi oszlop. Benyei József: A törvényalkotó. Kodolányi János: Az égõ csipkeborkor Bp, 1957. Madách Imre: Mózes – (színpadra Keresztury Dezsõ alkalmazta.) Keszi Imre: A várakozók lakomája Bp, 1969. Rónay György: Mózes. Szentmihályi Szabó Péter: Mózes Egyiptomban. Tamkó Sirató Károly: Mózes-perc. Görgey Gábor: Mózes. Mezei András: Michelangelo: Mózes. Füst Milán: Mózes számadása. Szécsi Margit: Mózes halála. Bede Anna: A pusztában. Keresztes Ágnes: Ígéret földje. Pap Károly: Mózes (dráma) ___________________________________ A Szent István Társulat által Bp, 1973-ban kiadott katolikus bibliafordítás szövege alapján. A Deuteronomium egyik legkiválóbb katolikus kutatója Braulik, Georg P. OSB, 1941 Bécs. Ausztria - Szülõvárosában járt bencés gimnáziumba, 1959-ben érettségizett és még ebben az évben belépett a rendbe, 1965-ben szentelték pappá Bécsben. Teológiát a bécsi egyetemen tanult 1960-1965 között. 1966-ban szerzett doktorátust újkori egyháztörténelembõl. 1966-1969 között a Biblikus intézetben tanult Rómában, Ószövetségbõl írta disszertációját. A bécsi egyetemen 1969-tõl a katolikus teológiai fakultás ószövetségi tanszékének tudományos asszisztense volt. 1975-ben habilitált ugyanott. 1976-tól a bibliai teológia rendkívüli egyetemi tanára. 1989-tõl kinevezett rendes egyetemi tanár az Ószövetségi intézetben, ugyanezen a fakultáson. 1989-tõl egyetemi tanár és vezeti a saját intézetét is. 1996–1999 között pro-dékán és az egyetemi szenátus tagja. 2002–2003-ban a katolikus teológiai fakultás képviselõje volt az egyetemen. 2004-ben nyugdíjba vonult. 1975 Inittzer bíborosról elnevezett díj. a habilitációja kapcsán. 1977–1980 között az Ószövetségi Kutatások Kongresszusának titkára. Az International Organization for the Study of the Old Testament és az Osztrák Bibliatársaság elnöke. 1999-tõl az Osztrák Tudományos Akadémia Klasszikafilológiai Szakosztályának választott tagja. 1978-tól az Österreichische Biblische Studien fõszerkesztõje. 2000-tõl kiadótanácsi tag: Beihefte zur Zeitschrift für altorientalische und biblische Rechtsgeschichte (Wiesbaden: Harrassowitz). 2000-tõl Pretoriában megjelenõ Skrif en Kerk kiadói tanácsának tagja. Nash Papyrus. Négy papirusz töredék alkotja ezt a gyûjtemény amelyet Egyiptomban Nash W. L. fedezett fel és Cook Stanley A. 1903-ban tett közzé és ismertetett. Ez a legrégebbi héber szöveg töredék, ebben az idõben amely a 10 parancsolatot és a Sema Izrael kezdetû imát tartalmazta.. Cook Kr.e. 2. századból származtatja a töredéket, míg Albright és mások talán a Kr.e. 2 századnál kicsit korábbinak tartják. A kódexen található 10 parancs szövege közel áll a masszoreta szöveghez, melyet a Kivonulás könyvében találunk, néhány vonatkozásban mégis a MTörv-ben található verziót követi. A deuteronomiummal való egyezése számos esetben a LXX változat reflexiójának is felfogható. Különösen a 6-8 parancsok esetében áll ez az állítás a házasságtörés a gyilkosság és a lopás parancsok esetében egyezést mutat a LXX-val, a Philon által ismert szöveggel és számos Újszövetségi idézéssel, különösen ami a 10 parancs bevezetõ formuláját illeti. Folytatódik a Sema Izrael bevezetõ formulájával. A szöveget valószínûleg liturgikus szövegbõl másolták ki, amely egyben arra a liturgikus gyakorlatra is utal, mely megelõzte a Talmud utasításait, hogy mindkét szöveget ismételjék el naponta. Különösen érdekes, hogy éppen Egyiptomból kerül elõ egy ilyen héber szövegtöredék, ahol nem mûködtek a Masszorák, mégis jelentõséget tulajdonítottak ennek a szövegnek. Gnilka, J.: Márk, Agape 2000. 458-472. A jelenetben a zsidó apokaliptikának azon ismeretérõl tanúskodik, amelyek Illés és Mózes visszatérésérõl tanúskodnak ld. Bõvebben Jeremiás, J. tanulmányát THWNT IV.k. 860-tól. Spinetoli, O da: Máté az egyház evangéliuma Agape, 1998. 75-78.o. ld. Még Voegtle, A.: Das Schicksal des Messiaskindes BiLe6 1965. 247-279.o. Spinetoli, O da: Lukács a szegénység evangéliuma Agape 1996. 358-366.o. A beszéd csak a zsidók isteni küldöttekkel szembeni magartását vázolja fel. Ezek között szerepel természetesen Mózes is. Martini, C.M.: Atti degli Apostoli Brescia 1970. 218-220.o. Ez az dekrétum a pogányok számára a keresztséget azonos értékûnek tekinti a zsidók körülmetélésével. Pál zsidó származású munkatársát Timóteust körülmetélteti, mivel még ez nem történt meg nála. Holzner, J.: Szent Pál SZIT, Bp.1982. 135-140. Mózes vagy Krisztus fejezet. A fõ problémája Pálnak nem Mózes megítélése volt, hanem a pogányok egyenjogúsítása a keresztény egyházban. A kijelentések inkább a mózesi törvény rabbinikus gyakorlatára vonatkoznak, mint Mózes személyére. Fitzmeyer, J.A: Pál in. Jeromos kommentár III. Biblikus tanulmányok 473-485.o. Bolyki J.: „Igaz tanúvallomás” Kommentár János evangéliumához Osiris, Bp. 2001. 77.o. Itt nem Mózessel, hanem a Mózesi törvénnyel polemizál az író. Josephus Flavius szerint a törvény Isten ajándéka (Ant. 7,38). Zedda, S.: Lettera agli Ebrei Roma, 1972. 51-54.o. Az üdvözültek Mózesnek Isten szolgájának és a Báránynak az énekét éneklik. Utalás Kiv 15,1-25-re. Inkább csak analógiáról van szó, ahogyan az egyiptomi fogságból megszabadultak Isten szabadítását dicsõítik, úgy tesznek a végítéletkor is az üdvözültek. Vö. Karner Károly: Apokalipszis Bécs 1974. 159.o. Laperrousas, E.M.: Le Testament de Moise Paris, 1970. Brandenburger, E.: Die Himmelfahrt des Moses Guttersloh 1976. pp.57-84. Mózesrõl szóló irodalom igen gazdag és szerteágazó. Ezért a teljesség igénye nélkül csak néhány tanulmányt idézünk,. Gressmann, H.: Moses und seine Zeit 1913. Jeremiás, J.: ThWb IV: 1942. 852sköv. Kremers, H. Moses tanulmánya in EKL II. 1958. 145.old.sköv. Smed, R.: Das Mosesbild , mely tanulmány elkészítésénél Ewald, E. tól M. Noth-ig tekinti át a tudományos anyagot 1959. Igen használható Mózes történetiségének értékeléséhez Noth, M.: Überliferungsgeschichte des Pentetuchus 1960 . 172sköv. Von Rad: Theologie des AT. I. kötet 1962. 303sköv. Oldalak. Seebass, H.: Mose und Aaron, Sinai und Gottesberg 1962. Eichrodt, W.: Theologie des AT. I. 1963. 190sköv. Mózesre (Músa) vonatkozó Korán helyek. Gyerekkora Szúra 20,34-40 28,2-21 Midiánban 28,22-8. Meghívása Szúra 14,5-14 19,51-3. 20,9-23 25,35 26,10-17 27,7-14 28,30-35 79,15-19. Küldetése a Fáraóhoz Szúra 7,103-136. 10,75-89 20,576 23,45-48. 26,18-51. 28,36-43. 40,23-50. 43,46-56. 51,38-40 79,20-25. A kivonulás eseményei Szúra 7,137-141. 10,90. 20,77-82. 26,52-68. A Sínai hegyi törvényadás Szúra 7,142-146.154-157. Az írások megkapása Szúra 2,53. 6,91.154. 46,12 53,36 87,19. Az aranyborjú történet Szúra 2,51-56. 7,148-153. 20,83-98. Mózes kiválasztja a 70 prófétát Szúra 7,155-157. A zsidók kivonulásának elõkészítése Szúra 5,20-26. A tehén áldozat Szúra 2,67-71. Különös szakaszok a Koránban Mózes és a szolga beszélgetései Szúra 18,60-82. ezen kívül ld. még Szúra 2,87.92.108.136.246. 3,84 4,153. 6,84. 7,159. 11,17.96.110. 17,101 21,48. 22,44. 23,49. 28,48 29,39 32,23 33,7,69 40,53. 41,45 46,30 61,5. Mózes és a Fáraó 7,103-137. 10,75-92. 17,100-103 20,24-30.42-79. 23,45-48 26,10-66. 28,3-6.32-42. 40,23-31. 43,46-57. 51,38-40 79,15-25 Hámán szakaszok 28,38. 40,36-37 Fáraó népére vonatkozó szakaszok 2,49 3,11 7,141 8,52. 54. 14,6 20,45 44,17-29 54,41-42. Áron (Hárún) Szúra 7,142 1075.87 20,29.32.70.90.92 21,48. 23,45 25,35 26,13.48 28,34-35. 37,114-120 Áron prófétai szerepben is elõfordul a Koránban 4,163. 6,84 19,63.

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31