A PRÓFÉTÁK

Bevezetõ gondolatok a prófétaság jelenségének megértéséhez A bibliai prófétákat meg akarjuk érteni érdemes elõbb a próféta szó jelentésébõl kiindulni. A héber szövegben TM „nabi”= hívni, habzani jelentésû szó a Biblia görög fordításában a LXX-ban „prófétész” görög szóval fordítják amelynek elsõ jelentése az, hogy valaki, aki más helyett beszél. Fontos tudni, hogy bár mi a prófétai intézményt jórészt a Bibliából ismerjük, ez a jelenség egész keleten ismert volt és a legfontosabb és egyben legismertebb próféták: Mózes, Jézus, Mohamed volt. Talán sokan emlékeznek a mondásra „Ál mint Bálám szamara a hegyen“ – amelyet a tanácstalanságra szokás alkalmazni. Bálám, más változatban Bileám (Szám 31,8.16) nem is Izraelita származású próféta, de mégis a honfoglaló választott nép jövõjét hirdeti. Ezért vált olyan híressé, hogy még az Újszövetségben is van rá utalás ( Józs 13,22; 2Pét 2,15; Júd 11; Jel 2,14). Rómában a Sixtusi kápolnában a próféták mellé föl vannak festve a Sibyllák, akik görög jósok, jósnõk voltak és különös módon bekerültek az egyház liturgiájába is, mint olyan próféta nõk akik a messiásról jövendöltek. Aquinói Szent Tamás így definiálja a prófétaságot: „múló isteni indíttatást kapott személyek, hiszen ugyanaz a személy prófétálhat igazságot és hazugságot is.” (Quodl. 12,q.17.a.26). Az egyház csak szentírási személyekre használja a próféta elnevezést, de a világi sajtó gyakorta prófétai személyiségeknek tartja a következõket: Assisi Szent Ferenc, Sziénai Szent Katalin, Svéd Szent Brigitta, Oscar Romero Dél-afrikai püspök és Martin Luther King, stb. Mindez kicsit zavaró, hogy a próféta szónak van egy vallásos és egy világi használata is. Prófétaság a Közel-Keleten Az ókori keleten általában a próféta látnok, védelmezõ, Isten jóindulatát biztosítja: Egy arám király antik szövegekben így nyilatkozik meg: „Ne félj, mert én tettelek királlyá, melletted állok, megszabadítalak!”(ANET 501) - Moáb, Mésa királya (Kr.e. 9.sz.):„Chemos így szólt hozzám, foglald el Nébót Izraeltõl” (ANET 320-321) - Dávid: „Elmenjek-e és leverjem-e ezeket a filiszteusokat?” (1Sám 23,2) – kérdi a prófétától. Az eksztatikus prófétálás: Már egyiptomi szövegekben olvashatjuk, hogy Wen-Amonnak egy karizmatikus fiú okoz gondot (ANET 25-29), Hasonló problémával találkozik szent Pál is (ApCsel 16,16-18), Illés próféta is ilyen karizmatikus személyiség (1Kir 18,19-40). A korai idõszakban a papok és a próféták tevékenysége gyakran hasonló volt. A babiloni feliratokban olvashatjuk: A papok tertut, vagyis üzenetet közvetítettek – ez a kijelentés azért olyan érdekes, mert a szó gyöke azonos a héber bibliából ismert „tóra” (Iz 1,10) szóval, amely isteni törvényt, tanítást közvetít a zsidók számára, egyébként Mózes 5 könyvének együttes megnevezésére szolgáló név. Vagyis a próféták általában a vallási és erkölcsi összetartozás tudatát erõsítik. Nem meglepõ tehát, hogy a bírák korában nincs nagy különbség próféta és pap között – vö. Sámuel (1Sám 9,11-26) szertartást végez a magaslatokon a próféták is, szentélyekben (Siló (1Kir 14,1-2) Bétel szentélyében (2Kir 2,3) Gilgál szentélyében (2Kir 4,38) és Jeruzsálemben (Jer 23,11 35,4) is. Csak kuriózumként említem, hogy az araboknál az ihletett ember neve „káhin” – amely a héber kohén pap szóval mutat etimológiai rokonságot. Az izraelita prófétaság Korai próféták Eksztatikus csoportokat jelentenek (Szám 11,24-30) és érdekes módon Ámosz próféta tiltakozik az ellen, hogy õt „nabi”-nak nevezzék, Ennek a szónak a bibliai használatát Mózes korára vezetik vissza, és úgy gondolják, hogy Ábrahám, Mózes, Áron, Mirjám, Debóra az önkívületben más emberré változott ezért nevezték „nebi”-nek. A próféta iskolák tagjait Illés és Elizeus idejében nevezték próféta fiakkal (héb.: bene hanebiim) akik extatikus csoportot alkottak. (2Kir 3,15). Néha a Bibliában keveredik a „roe” = látnok szó jelentése és alkalmazzák a „nabi”-ra is. Ez esetben a látó ember, aki vagy elõre lát, vagy elsõ ként látja meg az igazán fontos dolgot. Klasszikus prófétaság Az izraelita prófétálás példaképei „hamis próféták”: eredetileg nem bibliai kifejezés ( LXX „pseudoprophétés”). Ez a furcsa elnevezés akkor születik meg, amikor próféták vádolnak prófétákat azzal, hogy saját prófétai eszközeik vezetik félre hallgatóságukat, de az is lehet, hogy téveszméket hordozó emberek és nem szándékos csalók. Elõfordult, hogy egyazon próféta igazat és hamisat mond (MTörv 13,2-6). A hamis próféták gyakorta udvari tisztviselõk voltak, akik a politikailag hasznos jóslatból anyagi hasznot húztak. 1Sám 3,1 –ban olvashatjuk, Ritka volt az Úr szózata, nem fordult elõ gyakran látomás. Írópróféták (Kr.e. 8-6.sz.) Bár valójában a Bibliában könyvvel is szereplõ próféták maguk nem írtak, mégis õket íróprófétáknak nevezzük. Ebbe a csoportba tartoznak Ámosz, Izajás, Mikeás, Náhum, Szofoniás, Habakuk, Jeremiás, Ezekiel, Ózeás- A babiloni fogság idején az ismeretlen személy akit a biblia-tudomány Deutero-Izajás-nak nevez. Nem õ az egyetlen próféta, akinek a nevét sem ismerjük. A babiloni fogság utáni próféták írási megváltoznak a korábbi spontaneitás és életszerûség elveszik. Ilyen súlyos és szimbolikus képekkel teli iratokat hagyott ránk a hagyomány Trito-Izajás, Aggeus, Zakariás, Malakiás, Abdiás, Joel neve alatt. A hellenisztikus korban a prófétaság gyakorlatilag megszûnik, a próféták szerepét a bölcsességi irodalom alkotói veszik át, akik munkájukkal tudatosan folytatják a próféták hagyományát. Az izraelita prófécia egyedisége Salulnak Sámuel, Dávid királynak pedig Nátán volt az életének fordulataiban megszólaló próféta. Amikor Nátán megfedte vétke miatt Dávidod, hogy Betsabét elcsábította és férjété megölette, akkor Dávid bûnbánatot tartott. Ilyen eset más keleti udvarban nem fordulhatott elõ. Az erkölcsiség a szociális igazságosság és a szövetségi törvény õrei lesznek az izraelita próféták. Ezzel a jelenséggel Egyiptomban csak szórványosan találkozunk. A próféták és Izrael intézményei. A legtöbb följegyzést a Bibliában a próféták és a papok között létrejött ütközésrõl olvashatunk. Megkülönböztették egymástól a pap és a próféta feladatát: Jer 18,18 a pap „törvényérõl”, a bölcs „tanácsáról” gondoskodik, a próféta pedig Isten „szaváról” beszél. Csupán a prófétai iratokból olvasva errõl a konfliktusról eltúlzott képet kapunk. A papság ugyanazt a munkát végezte a korai idõben. A fogság elõtt prófétáknak is volt kapcsolata a kultusszal, de gyakran bírálták azt lélektelensége miatt. A monarchia ideje A próféták a lelki értékek iránt érdeklõdnek - A királyság stimulálja a prófétaságot - Nátán Salamon uralmát támogatta (1Kir 1,8) - A próféta ideális esetben: a nép lelkiismerete – Az is el kell mondanunk, hogy a deuteronomium és próféták szemlélete hasonlít egymáshoz: a messiási elképzelést a királyhoz kapcsolják, majd idealizálják. Izrael vallása a próféták szemével A próféták szerint a történelem szándékolt események sorozata. A próféta azt látja, hogy ezek az események merre visznek. A választott nép életében elmondhatjuk, hogy a próféták spiritualizálják a hitet. Õk azok akik hangoztatják Izrael kiválasztottsága nem érdem, hanem feladat. Kiválasztás, feladatát a szövetség kötéskor kapták és tartalmát, a vele kapcsolatos feladatokat a törvény írja le. Ezt a feladatot nem mindenki vállalja fel, hanem csak a „maradék” , ezért lesznek õk a spiritualizált értékek elfogadói. Ehhez az elképzeléshez kapcsolódik a számos prófétánál megtalálható Jahve napja koncepció amely egyben egy spirituális ítélet jelent (Ámosz 5,18-20). A korai idõben Isten népének ellenségei számára pusztulását majd a prófétai hagyományban egyre inkább a választott nép megítélését is. Szociális és morális tanítás A próféta minden korban a nép lelkiismerete, fellépése isteni kiválasztás következménye, a 8-7 században a szociális érzékenységre hívják fel a figyelmet. Késõbb Jahve szegényeirõl beszélnek, akik minden ellentétes érdek ellenére megtartják a törvényt. Mindezek a tanítások fejtik ki az un. „Etikai monoteizmus”-t, ami egyszerû szavakkal azt jelenti, hogy nem pusztán egyetlen Istenben kell hinni, hanem Izrael Istenének akarata szerint kell élni. Prófétai irodalom Írópróféták ránk maradt írásai hosszú fejlõdésen mentek keresztül. Tanításokat szóban mondták el, amit a tanítványok írásban rögzítettek. Ezeket a híres prófétai jövendöléseket (Orákulumok) hamarosan gyûjteni kezdték, majd pedig elkezdõdött a próféciák rendszerezése. Ebben a fázisban számos életrajzi adat került a szövegbe, és gyakorta az orákulum egyes számba írt szövegeit átírták többes számba. (vö. Izajás, Jeremiás, Báruk). Ezért igen nehéz megmondani, hogy egy-egy írópróféta könyvébõl mi is a hitelesen elmondott prófétai szó „ipsissima verba”, vagyis mi az, ami pontosan úgy jelenik meg a könyvekben, ahogyan azt az egyes próféták elmondták? (Ámosz, Ózeás, Izajás, Jeremiás vallomásai) A prófétai tevékenységhez nem csak az orákulumok tartoztak, hanem a szimbolikus cselekedetek is. Ezek leírását és összegyûjtést szintén a tanítványok végzik, a gyûjteményt rendszerbe foglalják és ezt követi az un. kiadói munka, a szerkesztés. Majd a legtöbb prófétai könyv jelenlegi szövege a fogság után végzett utolsó átdolgozás után születik meg. Most nem foglalkozunk a Qumránban végzett prófétai és apokaliptikus törvénymagyarázatokkal. Annyi biztos, hogy Ezdrás után éri el a próféták könyveinek gyûjteménye a kiemelt tiszteletet és kezdik Mózes öt könyvével szinte azonos szinten kezelni a prófétákat és állandósodik ez a szókapcsolat a Bibliára „törvény és próféták” .

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30