A DEUTERONOMISZTIKUS TÖRTÉNETÍRÁS

Mielõtt a biblia történeti könyveirõl részletesen beszélnénk, feltétlenül ki kell térnünk egy történeti iskola és szemléletének ismertetésére, valamint néhány kutatójának ismertetésére. Ez a deuteronomisztikus történetírás, amely szöveghagyományát tekintve kiterjed a Mózes 5. könyvére, vagyis Deuteronomiumra, valamint Józsue, Bírák, 1-2 Sámuel, 1-2 Királyok és a Rút könyvét foglalja magába. A LXX-ban a héber kánon kategóriái széttöredeznek és a korai próféták kategóriái számos különálló történeti könyvre bomlik. A keresztény kánonban ezeket a könyveket „történeti”-nek nevezik, míg a zsidó kánonban a korai próféták könyveinek hívják. Ez az elnevezés az eltérõ szemléletmódot mutatja, a zsidók a történelem prófétai, jelen esetben inkább vallási értelmének szemléletére utalt. Ezért a korai próféták könyvének legfényesebb „felkentje” Dávid, mivel õ valósította meg leginkább a Tóra elõírásait. A korai prófétákkal állnak szembe a „késõi próféták” könyvei, amelyek az állam bukásával szemben mutatják a vallási közösség erõsítésére való felhívást, és a prófétákat úgy mutatja be, mint akik a Tóra követésére hívják fel a népet, hogy politikai közösség helyett alkosson vallási közösséget. A zsinagógai liturgiába ezért a Tóra-olvasás után bevezették az un. „haftórát” vagyis a Tóra prófétai magyarázatának olvasatát. A héber kánon nem érdekelt a történeti adatok pontos visszaadásában, viszont érdekelt a Tóra pontos alkalmazásában, a babiloni fogságban, a perzsa és a hellén korszakban. A deuteronomisztikus történeti mû még a történelem elõtti korszakkal is össze akarja kötni a törvényt, és ezt a struktúrát kiterjeszti a Józsuéval induló történeti folyamatra is. Ami azt jelenti, hogy az érdekli, hogy Isten tisztelete miként valósult meg, vagy sérült meg egy-egy történeti korszakban. A Deuteronomistát a Tóra megtörése érdekli az ígéret földjére történõ bevonulás elõtt is. Valójában csak öt deuteronomisztikus könyv volt: Deuteronomium, Józsue könyve, Bírák könyve, Sámuel könyve, Királyok Királyok könyve. Ez a tudományos kategória nem veszi figyelemben sem a zsidó kánon, sem a keresztény kánon felosztását, hanem irodalomtörténeti alapon átrendezi a könyvcsoportokat. Sámuel és Királyok könyveinek két részre osztása megtörte ezt a szerkesztési elvet . Az alapvetõ narratív struktúrára a visszatekintés (retrospektív) jellemzõ. Mózes négy beszéde foglalja össze az elbeszélendõket (1-4; 5-28; 29-32; 33). Az õ alakja nem csak fõszereplõje a mûnek, hanem minden késõbbi próféta prototípusa is. Ezért a következõ Mózes-szerû alak Józsue lesz (1-12), akinek segítségével az ígéret földjét elfoglalják. Józsué hírszerzõi Jerikóban 1, 1Józsue, Nun fia, Sittimbõl titokban két hírszerzõt küldött elõre ezzel a megbízatással: "Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!" Elõre mentek, s egy Rácháb nevû rossz hírû nõ házába tértek be, aztán nyugalomra tértek. 2Jerikó királyának nyomban jelentették: "Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni." 3Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: "Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék." 4De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: "Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók. 5Amikor a sötétség beálltával be akarták zárni a város kapuit, kimentek. Nem tudom, hova mentek. De vegyétek gyorsan üldözõbe, s talán még utoléritek õket!" 6Közben fölvitte a tetõre, s ott a kupacokba rakott lenszár alá rejtette õket. 7A király emberei a Jordán irányában a gázlóig üldözték õket, a kaput pedig, mihelyt kivonultak, akik üldözõbe vették õket, bezárták. A bírák kétes értékû történetei csak bevezetésül szolgálnak Izrael nagy elpártolásának történetéhez , amikor Jahve ellenük ellenségeiket hozza fel. Sámuel lesz az utolsó bíra (7.f.), aki megmondja, miként szabadulhatnak meg az ellenséges filiszteusoktól . Ennek a könyvnek három fõ alakja van: Sámuel, Saul és Dávid. Az elsõ részben váltakoznak a történetek (1Sám 13.f-ig), Majd Sámuel kerül elõtérbe 2 Sám1-tõl Dávid lesz a fõszereplõ egészen a 1Kir2-ig Dávid történetét a deuteronomium. szellemében két részre oszthatjuk 1. Dávid áldásáig (2Sám 2-8) 2. Dávid felemelkedése (2Sám 9-24) A könyvet két zsoltár fogja közre Hanna hálaéneke 1 Sámuel 2,1-. 1Akkor Hanna így imádkozott: "Szívem ujjong az Úrban, erõvel tölt el Istenem. Szám nagyra nyílt ellenségeim ellen, mert örülhetek segítségednek. 2Nincs más szent, csak az Úr, [mert rajtad kívül senki sincs]. Nincs olyan szikla, mint Istenünk. 3Ne szaporítsátok, gõgösök a szót, hivalkodás ne hagyja el szátok. Mert mindentudó Isten az Úr, latra vet minden tettet. 4A hatalmasok íját széttöri, a botladozókat erõvel övezi. 5Elszegõdnek kenyérért a jóllakottak, az éhezõk meg nem dolgoznak tovább. Hét gyermeket szül a meddõ, a sokgyermekes anya meg elhervad. 6Az Úr adja a halált és az életet, letaszít az alvilágba és felhoz onnan. 7Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és fölemel. 8Fölsegíti a porból a gyöngét és kivezeti a szennybõl a szegényt. A fejedelmek mellett ad nekik helyet, díszhelyet jelöl ki nekik. Az Úr tulajdona a föld minden pillére, õ helyezte rájuk a világot. 9A hûségeseknek oltalmazza lépteiket, a gonoszok meg elpusztulnak a sötétségben, [mert az ember nem gyõzhet a maga erejébõl]. 10Aki ellene lázad, azt az Úr eltiporja, a Mindenható megremegteti az eget. Az Úr ítéletet tart a föld határai fölött, hatalmat ad királyának, s fölemeli fölkentje fejét." 11Aztán hazatért Rámába, a fiú meg ott maradt, hogy Éli pap felügyeletével szolgálja az Urat. Hanna hálaéneke (1Sám2) A használt fogalmak és az irányultság ehhez kapcsolja még Nátán jövendölését (2Sám 7) Dávid hálaadása (2Sám 7), melyet Dávid végrendeletéhez kapcsolhatunk (2Sám 23,1-7) Dávid imája 1 Sám 7,18- 18Erre Dávid bement, leborult az Úr elõtt, és így szólt: "Ki vagyok én, ó Uram, Istenem, s mi az én házam, hogy idáig vezettél? 19S ez még mind kevés volt a szemedben, ó Uram, Istenem, mert még ígéreteket is tettél szolgád házának a távoli idõkre... ó Uram, Istenem. 20Mit szólhat Dávid, amikor magad szemelted ki szolgádat, ó Uram, Istenem. 21Szolgádért, jóakaratod szerint cselekedted és nyilatkoztattad ki ezeket a nagy dolgokat szolgádnak. 22Ezért ó Uram, Istenem, nagy vagy, nincs hozzád hasonló senki, és nincs más Isten, csak te, amint fülünkkel hallottuk. 23S hol van a földön még egy nép, amelyet hozzá lehetne mérni népedhez, Izraelhez? (Olyan nép), amelyért az Isten elment volna, hogy saját népéül megszerezze, és híressé tegye, nagy és félelmetes tetteket vigyen végbe, és népeket és isteneket ûzzön el népe elõl? 24Így örökre népeddé tetted népedet, Izraelt, s magad lettél, Uram, az Istene. 25Váltsd hát valóra ígéreted, amelyet szolgádnak és házának tettél, ó Uram, Istenem, minden idõkre, és tégy úgy, amint mondtad. 26Akkor örökké dicsõítik majd a nevedet, és így beszélnek: Izraelnek a Seregek Ura az Istene. Akkor fennmarad szolgádnak, Dávidnak a háza is színed elõtt. 27Mert magad nyilatkoztattad ki, Seregek Ura, Izraelnek Istene, szolgádnak: Házat építek neked. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy ezzel az imával forduljon hozzád. 28Igen, ó Uram, Istenem, te Isten vagy, és a te szavad igazság. Magad tetted szolgádnak ezeket az ígéreteket. 29Azért legyen tetszésedre és áldd meg szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon elõtted. Mert te szóltál, Uram, Istenem, és áldásodra szolgád háza örökké áldott lesz." A könyv 2Sám 21-24 szerkesztésével zárul. A Királyok könyvét szintén három részre oszthatjuk: Salamon uralkodása (1Kir 1-11) – amely szintén áldással végzõdik (3-8) és esküvel 9-11. Salamon imája 1Kir. 8f. 22Akkor Salamon Izrael egész közösségének a jelenlétében az Úr oltárához lépett, az ég felé tárta kezét, 23és így szólt: "Urunk, Izraelnek Istene, nincs hozzád hasonló isten se fönn az égben, se lenn a földön. Megtartod szövetségedet és irgalmas vagy szolgáidhoz, akik szívük mélyébõl színed elõtt járnak. 24Szolgádnak, atyámnak, Dávidnak is valóra váltottad, amit ígértél neki: Igen, a szád megígérte és a kezed valóra váltotta, amint ezt ma láthatjuk. 25De Uram, Izraelnek Istene, tartsd meg azt is szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, amit akkor ígértél, amikor ezt mondtad: Sohasem leszel híjával olyan utódnak, aki színem elõtt majd a trónon ül, föltéve, hogy utódaid ügyelnek útjukra s színem elõtt járnak, ahogyan te a színem elõtt jártál. 26Váltsd hát valóra ígéretedet, Izrael Istene, amelyet szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak tettél! 27Igen, de hát valóban az emberek közt lakik az Isten a földön? Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva errõl a templomról, amelyet építettem. 28De hallgasd meg szolgád imáját és könyörgését, Uram, én Istenem, s halld meg kiáltásomat és kérésemet, amellyel ma hozzád fordulok! 29Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyrõl azt ígérted: Ott lesz a nevem, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond." Imádság a népért 30"Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését, amikor csak imádkoznak majd ezen a helyen. Igen, hallgasd meg ott, ahol trónodon ülsz az égben, hallgasd meg és bocsáss meg. 31Ha valaki vétkezik embertársa ellen, s ez kimondja rá az átokesküt, s el is jön és leteszi az esküt az oltárod elõtt ebben a templomban, 32akkor hallgasd meg az égben, és segíts, szolgáltass igazságot szolgáidnak, a bûnöst ítéld el: tette szálljon vissza a fejére, az ártatlant meg igazold: bánj vele ártatlansága szerint. 33Ha népedet, Izraelt legyõzi az ellenség, mert vétkezett ellened, de aztán megtér és megvallja nevedet, ha imádkozik és könyörög színed elõtt ebben a templomban, 34hallgasd meg az égben, és bocsáss meg népednek, Izraelnek, és vezesd vissza arra a földre, amelyet atyáinak adtál. 35Ha bezárul az ég és nem esik az esõ, mert újra vétkeztek ellened, de aztán imádkoznak ezen a helyen, megvallják nevedet és elfordulnak bûneiktõl, mivel megaláztad õket, 36hallgasd meg az égben, és bocsásd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek bûneit. Mutasd meg nekik az utat, amelyen járniuk kell, s küldj esõt a földre, amelyet örökségül adtál népednek. 37Ha éhínség uralkodik az országban, pestis, üszök, gabonarozsda, sáska vagy féreg pusztít, ha ellenség ostromolja kapuit vagy bármi csapás vagy baj éri, 38minden imát, minden könyörgést, amit egynek is kiejt a szája, amint mindig akad valaki, akiben fölébred a lelkiismeret, úgyhogy kitárja kezét a templom felé; 39hallgasd meg az égben, ott ahol trónodon ülsz, bocsáss meg és segíts, és bánj mindenkivel tettei szerint, úgy, ahogy ismered a szívét. Egyedül te ismered az emberek fiainak szívét. 40Így félnek majd mindig, amíg csak élnek azon a földön, amelyet atyáinknak adtál." Kiegészítés 41"De hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz, az idegent is, aki nem tartozik népedhez, de nevedért messze földrõl ide jön - 42hallanak majd dicsõ nevedrõl, erõs kezedrõl és kinyújtott karodról -, ha szintén eljön, és e felé a templom felé fordulva imádkozik; 43tégy meg mindent, amiért az idegen hozzád könyörög, hogy a földnek minden népe fölismerje nevedet, és féljen úgy, mint Izrael, s tudja meg, hogy ez a templom, amelyet építettem, a nevednek van szentelve. 44Ha néped ellenségei ellen hadba vonul, azon az úton, amelyen küldöd, s ha az Úrhoz imádkozik a felé a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, s a felé a templom felé, amelyet nevednek emeltem, 45hallgasd meg imáját és könyörgését az égben, és szolgáltass neki igazságot. 46S ha vétkezik ellened - hisz nincs ember, aki ne vétkeznék -, s újra haragra gerjedsz ellene, ellensége hatalmába adod és szorongatói fogolyként idegen földre hurcolják, akár messze, akár közel, 47ha akkor magukba szállnak azon a földön, ahová fogságba hurcolták õket, megtérnek és szorongatóik földjén hozzád könyörögnek és megvallják: Vétkeztünk, eltévelyedtünk, istentelen útra tértünk, 48ha tehát szívük, lelkük mélyébõl hozzád térnek ellenségeik földjén, akik elhurcolták õket, és ha imádkoznak hozzád a felé a föld felé fordulva, amelyet atyáinknak adtál, s a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a templom felé fordulva, amelyet nevednek emeltem, 49akkor hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz, 50és bocsásd meg népednek, amivel vétkezett ellened, s minden bûnét, amelyet ellened elkövetett, engedd, hogy szorongatóiknál szánalomra találjanak, és bánjanak velük könyörületesen. 51Mert hisz a te néped és tulajdonod, kivezetted Egyiptomból, a vaskohóból." Az ima befejezése és a nép megáldása 52"Tartsd nyitva szemed szolgád könyörgésére és népednek, Izraelnek könyörgésére, s hallgasd meg õket mindenben, amiért csak hozzád kiáltanak. 53Hisz kiválasztottad magadnak a föld népei közül, amint megígérted szolgádnak, Mózesnek szája által, amikor kivezetted atyáinkat Egyiptomból, Uram, Isten!" 54Amikor Salamon ezt az Úrhoz intézett imát és könyörgést végigimádkozta, fölkelt arról a helyrõl az Úr oltára elõtt, ahol kezét az ég felé tárva térdelt. 55Aztán elõre lépett, és megáldotta Izrael egész közösségét. 56"Áldott legyen az Úr - mondta emelt hangon -, aki nyugalmat adott népének, Izraelnek, amint megígérte! A nagyszerû ígéretekbõl, amelyeket szolgája, Mózes által tett, nem hiúsult meg egyetlen szó sem. 57Az Úr, a mi Istenünk velünk van, amint atyáinkkal velük volt. Nem hagy el és nem taszít el minket, 58maga felé hajlítja szívünket, hogy az õ útjain járjunk, és szem elõtt tartsuk parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket atyáinknak adott. 59Ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr színe elõtt, legyenek az Úr, a mi Istenünk színe elõtt nappal és éjjel, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és igazságot szolgáltasson népének, mindig, amikor csak szüksége van rá, 60és így a föld népei megtudják, hogy az Úr az Isten, senki más. 61A ti szívetek meg legyen maradéktalanul az Úré, a mi Istenünké, éljetek törvényei szerint és tartsátok meg a parancsait, mint a mai napon." Zárlat – összegzés Salamon haláláig egyetlen személy áll a középpontban. Izrael és Júda királyainak története, az északi királyság végéig (1Kir 12-2Kir 17) Zárlat – összegzés Hosszabb korszakok állnak a középpontban vö. Bírák könyve Júda végnapjainak története (2Kir 18-25) A DEUTERONOMIUM KUTATÁSTÖRTÉNETE A deuteronomisztikus történeti iskola elnevezés atyja Martin Noth - õelõtte háromféle próbálkozás volt ennek a mûnek a rétegeire vonatkozó az értelmezésére: Wellhausen, Julius. A Pentateuchus elbeszélései folytatódnak ezekben a könyvekben (Õ a négy forrás elmélet atyja JEDP ld. Pentateuchus). Alt, Albrecht Józsue és Bírák elbeszéléseinek történetírás elõtti szóbeli formuláját igyekezett felfedezni. (Ellentétben Welhausennel, õ nem megelõzõ írásos dokumentumokat keresett, hanem a hagyományozás folyamatában elsõsorban a szóbeli hagyományozás szituációira és formáira koncentrált. de Wette, W.M.L. (1817) Doktorátusát a Deuteronomium kritikus vizsgálatából írta. Ezt a könyvet Josiás Kr.e. 622 után keletkezett mûnek tekinti (2Kir 22), amirõl úgy gondolta, hogy nem ekkor találták meg, hanem ekkor írták. A. Kuenen (1861) A történeti könyvek deuteronomisztikus átdolgozásának elmélete, mely Jozija királlyal kezdõdik. Úgy látta, hogy néhány szöveg elõrevetíti a babiloni fogságot. (1Kir 9,1-9, 2Kir 17,19-20, 2Kir 20,17-18, 2Kir 21,11-15, 2Kir 22,15-20, 2Kir 23,26-27. 2Kir 24,2-4, 2Kir 24,18, 25,30 ) Martin Noth (1943) A szerzõ elõzetes koncepció alapján készítette az egész mûvet Júdeában, nem Jeruzsálemben lerombolása elõtt született, hanem röviddel azután, akkor amikor Jechoniásnak megkegyelmezett Evil-Merodach, aki el akarta foglalni Jeruzsálemet 561-ben. A mû célja, hogy bemutassa, hogy Jeruzsálem bukása Izrael politikájának eredménye, mivel nem engedelmeskedett Jahvénak. Noth után 1961-tõl egyre népszerûbb válik az un. „réteg” és a „blokk” elméletek. Smend, Rudolf 1971-tõl válik nézete meghatározóvá, õ aki elfogadja M. Noth alapkoncepcióját, de kutatásaiban koncentrál a történeti szöveg kisebb eltérésekre. Újabb forrásokat tár fel ezeket DtrH (historicus) - történeti, DtrP - prófétai, DtrN – számok. Cross, Frank Moore 1968-tól válik elfogadottá a nézete, aki a könyv kialakulása közben a jelenlegi szöveg megszületéséig legalább 2-4 redakcionális átdolgozás nyomát fedezte fel. Kritizálják G. von Rad, és Noth „reménytelenség” – elképzelését. Cross véleménye szerint a kétféle kérügmatikus koncepció feszültséget okoz a szövegben. Ennek oka egyrészt a Josiás-féle redakcióból adódik, amely kemény ítélet mondott minden korábbi történeti személyiségrõl. Másrészt egy másik szempontú redakció is felfedezhetõ, ez pedig a Dávid királynak adott prófétai ígéretekre koncentrál. Ez lehetett a fogság elõtt redakció. Ezt követi a dicsõséges történelmi kép felülvizsgálata (586 Babiloni fogság) a katasztrófa fényében. Cross kritikája Norbert Lohfink Kettõs átdolgozás elméletét fogadják el és kombinálják, vagyis a Dt. 1-22 Jozija király vallási megújulási kísérletének legitimálása céljából jött létre a könyv, amely a bûn és az erény szempontjából tekintette át a régi történelem forrásait és megírta a folyamatos történetet, állandóan hangoztatva Isten ígéreteit és várva azok beteljesedését. Ez az elsõ nem ciklikus, hanem folyamatos történelemszemlélet írás a történelemben. A Deuteronomium négy jellemzõje: Egységes sztereotip nyelvezet – minden királyról kimutatja, hogy jót vagy rosszat tett az Úr szemében. Vagyis vallási meggondolásból értékeli a történetét. A történelmet korszakolja fontos emberek beszédeivel- ezeknek a beszédeknek retorikai szerepe van, a történet csúcspontján értékelik a történelmet és egyben megadják a történelem teológiai értelmezését. Elsõ korszak , - Józsue 1 és 23, Második korszak - Sámuel, a bírák és a királyok korszaka (12), Harmadik korszak - Salamon, a jeruzsálemi templom (1Kir8), Negyedik korszak - A legyõzött királyok listája. Kulcsfontosságú szövegeknek tekinthetõk a teológiai értékelés szempontjából - Bírák bevezetõje 2,11-23, és az Északi királyság bukásának okairól szóló beszámoló 2Kir 17 Számos esetben a deuteronomista történész az udvari krónikákból szerzi információit ezért elõtérbe kerülnek az elbeszélésben a kronologikus elemek, vagyis hogy a nagyobb történeti pediódusok között nagyjából hasonló idõ telik el. (1008 év Kivonulás és Salamon templom építése között.) A zsidó történetírás specialitásai • Formailag leginkább a hettita történetíráshoz hasonlít, jóllehet fokozatosan veszik át a görög és a babiloni történetírás jellemzõit. • Teológiai szempontból fontosnak tartják rögzíteni Jahve közvetlen közbeavatkozását a történelembe. • Történelem-teológiája a szövetségre épül és csak a zsidó történelemteológia igyekszik kapcsolatot teremteni Jahve és a történelmi események láncolata között. • Izrael történelemírásának a középpontjában nem a királyi ház és sorsa, hanem a nép és jövõje áll. Kapcsolata a forrásaival • Sohasem talál ki történetet, pl. Józsuéról, vagy Jeruzsálem bukásáról • A korábban megõrzött nemzeti forrásokat is felhasználja, megõrizve azok stilisztikai sajátosságaikat. (pl. ígéret föld elfoglalása) • A dokumentumok egy része az állami levéltárból származik (1Kir 4,1-6 a legmagasabb tisztségviselõk listája, a tartományi beosztások Salamon idején 1Kir 4,7-9) • Felhasznált évkönyveket is – háborúk és királyok krónikáit • Emlékmû avatások beszédei • Nátán jövendölése (2Sám 7) • Tóra felfedezésének krónikája (2Kir 22-23) Kr.e. 622/621 • Nem-politikai közegben született szövegeket is idéz bõségesen – legendákra, népi elbeszélések ezek között a legnagyobb egység az un Illés és Elizeus ciklus (1Kir 17- 2Kir 8) Történetírás, mint teológiai proklamációja Egyrészt visszatekint a múltba, pontosabban a múlt bûneire. Nem az emberi bosszú, hanem az isteni kísérlet érdekli. „Miért tette az Úr ezt ezzel a földel?” (MTörv 29,24) A válasz, mivel a szövetség törvényét megsértették (Bír 10,6-7; MTörv 29,24-25; Józs 23,16; Bír 2,20; 2Kir 17,15-18). Ehhez mindig kapcsolódik az az üzenet, hogy Isten ítéletet és megtisztulást akar elérni. Különösen Martin Noth tartja fontosnak kiemelni Isten igazságszolgáltatásának hangoztatását Izrael pusztulásával kapcsolatban. Amit Isten megígért, azt mind teljesíti. JÓZSUE KÖNYVE Érdekes módon ennek a könyvnek a héber szövege (TM) rosszabb, mint a fordításként ismert görög szöveg ( LXX). Ezt igazolta a qumráni barlangokból felfedezett kéziratok (4Qjosa – tekinthetõ a legrégebbi és jobb szövegnek) – amely beszédesen mutatja, hogy ennek könyvnek a szövegét évszázadokon keresztül folyamatosan javították. A zsidó teológusok és történészek véleményét a Talmud (Baba batra 14b) véleménye határozta meg és a könyv szerzõjének a fõszereplõjét Józsue-t tartották. Érdemes felfigyelni a szövegben az ilyen kitételekre - „mind a mai napig” 4,9 5,9 stb. ez azt jelzi, hogy az elbeszélõ nem az események korában él, hanem arról szóló elbeszéléseket késõbb egységesíti. Felhívás az ígéret földjére való bevonulásra 1Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szólt az Úr Józsuéhoz, Nun fiához, Mózes szolgájához, s azt mondta: 2"Szolgám, Mózes halott. Indulj, kelj át a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok. 3Minden helyet, amelyet talpatok ér, nektek adok, ahogy Mózesnek mondtam. 4A pusztától és Libanontól a nagy folyóig, az Eufráteszig, s napnyugat felé a Nagy-tengerig terjed határotok. 5Senki sem lesz képes ellenállni neked egész életedben: veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam, nem hagylak el, nem szolgáltatlak ki. Az isteni segítség föltétele a hûség 6Légy erõs és kitartó, mert te adod birtokul ennek a népnek a földet, amelyre atyáiknak megesküdtem, hogy nekik adom. 7Légy hát erõs és kitartó, s ügyelj, hogy mindenben a törvény szerint járj el, amelyet szolgám, Mózes szabott neked; ne térj el tõle se jobbra, se balra, hogy minden úton sikerrel járj. 8Ennek a törvénynek a könyve legyen minden idõben ajkadon; fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban: sikerülni fog neked. Hát nem azt a parancsot adtam neked, 9hogy légy erõs és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész." M. Noth véleménye, hogy számos különálló honfoglalási történetek léteztek, amelyek eredetileg nem alkottak egységet. A honfoglalás elbeszélés kifejezetten a Pentateuchus hagyomány folytatásaként jött létre és ezért a könyvet még ehhez a blokkhoz kell sorolni ezért javasolta M. Noth a Pentateuchus – (öt könyv) elnevezés helyett a Tetrateuchus elnevezést. A szöveg mint már korábban mondtuk Kr.e. 7. században, Józia király uralkodása idején keletkezett. Tudnunk kell hogy Josiás (kr.e. 640-609) Manassze és Amonon után trónra került mindösszesen 8 éves volt és ezt követõen 32 évig uralkodott. A kezdeti idõszakban a tényleges hatalmat a jeruzsálemi fõpap gyakorolta, aki a gyerek király régenseként vallási reformot és kultusz centralizációt kezdeményezett. A vidéki szentélyeket fokozatosan elsorvasztották és a Jeruzsálemi templom és kultusza minta értékû lett az egész ország számára. A könyvet feltehetõen még Kr.e. 587/586-ban Hilkija uralkodása idején is átdolgozzák. Átkelés a folyón 14Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a szövetség ládáját a nép elõtt vitték. 15Amikor a ládát vivõk a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte - a Jordán az egész aratási idõben túláradt a medrén -, 16a felülrõl jövõ víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben. 17A papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem ért a Jordánon. Szerkezete I. Honfoglalás 1. Kémek – Jerikó - Rácháb 2. Ái – oltárépítés, törvényolvasás 3. Gibeon szövetség, az északi királyok legyõzése II. A föld felosztása 1. Jordántól Keletre - Rúben, Gát, Manassze 2. Jordántól Nyugatra - Kaleb, Júda, József, Efraim, Manassze 3. Benjamin, Simeon, Zebulon Isszakár, Áser, Naftali 4. Józsue, menedék- és levitavárosok 5. Függelék: a. Jordánon túli törzsek b. Oltár Jordántól Ny-ra c. Józsue búcsúbeszéde d. Szichemi szövetség e. Józsue halála- temetése, - újra temetése (Eleázár) 3. JERIKÓ MEGHÓDÍTÁSA 13Amikor Józsue Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: elõtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsue odament hozzá és megkérdezte tõle: "Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?" 14Azt felelte: "Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem..." Józsue arcra borult elõtte a földön, hódolt elõtte és megkérdezte: "Mit parancsol az én Uram szolgájának?" 15Az Úr seregének vezére azt válaszolta: "Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állasz, szent." Józsue megtette. Jerikó eleste 1Jerikó gondosan bezárkózott [Izrael fiai elõtt]: se ki nem jött senki, se be nem ment senki. 2Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok, 3a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, [s ugyanígy tégy te is hat napon át. 4Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda elõtt. A hetedik nap hétszer menjetek körbe a város körül, a papok fújják meg a harsonákat]. 5Ha a kürt felharsan [ha halljátok a harsona hangját], az egész nép törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen van." 6Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: ["Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája elõtt"]. 7A néphez így szólt: "Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az elõhad haladjon az Úr ládája elõtt." 8[Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr elõtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az elõhad a papok elõtt menetelt, 9[akik a harsonákat fújták], a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek és fújták a harsonákat. 10A népnek ezt a parancsot adta Józsue: "Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat [egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon], addig a napig, míg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!" 11Józsue körülvitte az Úr ládáját [egyszer] a város körül azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték. 12Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját. 13Hét pap hét szarukürttel a láda elõtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az elõhad elõttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte. Így vonultak körbe harsonazengés közepette. 14Megkerülték a várost [egyszer, a második napon], aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át. 15A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s [ugyanabban a rendben] hétszer megkerülték a várost. [Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül.] 16A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: "Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost. A pusztulásra ítélt Jerikó 17A város az Úr kedvéért átok alá esik mindennel, ami benne van. Csak Rácháb, a rossz hírû nõ marad életben, s azok, akik vele vannak házában, mert elrejtette a hírszerzõket, akiket elõre küldtünk. 18Magatok pedig gondosan õrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá. 19Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézbõl és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!" 20A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost - ki-ki ahol éppen volt -, és bevették. 21Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nõn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével. Rácháb házát megkímélik 22Józsue így szólt ahhoz a két emberhez, aki az országot kikémlelte: "Menjetek be a szajha házába, s hozzátok elõ azt az asszonyt azokkal egyetemben, akik hozzá tartoznak, amint megesküdtetek neki." 23A fiatalemberek, a hírszerzõk bementek, s elõhozták Ráchábot, apját, anyját, bátyjait, s mind, akik hozzá tartoztak. A rokonságból valókat is mind kihozták, és elvezették õket egy biztos helyre Izrael táborán kívül. 24Felgyújtották a várost, s mindent, ami benne volt, kivéve az ezüstöt és aranyat, meg a rézbõl és vasból való edényeket - ezeket az Úr háza kincstárának adták. 25Ráchábot, a rossz hírû nõt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzõket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni. Átok arra, aki Jerikót újjáépíti 26Abban az idõben Józsue ezt az esküt tétette az Úr színe elõtt: Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja az alapot elsõszülöttjére, kapuit állítsa legkisebb gyermekére! 27Az Úr Józsuéval volt, s hírnevét elterjesztette az egész vidéken. Honfoglalás-elméletek 1. Isten segítségével történik erre szolgál a kémek története és még számos csodás epizód leírása leginkább Jerikó a világ legrégebbi városának elfoglalás története. Ez a szemléletmód a deuteronomista történész meggyõzõdése, de úgy tûnik a honfoglalókban is élt egyfajta vallási elképzelés, hogy akciójukat Isten támogatja. 2. Beszivárgás elméletet inkább a Bírák könyve támogatja, amely a honfoglalás után kisebbségi létben élõknek tartja a 12 törzs tagjait, akik állandó háborúban állnak szomszédaikkal. Ez a küzdelem nem azonban vallási és kulturális természetû is. A figyelmes olvasó számos vallási eltévelyedésrõl, sõt szinkretista kezdeményezésekrõl olvashat a könyvben. 3. Nem lebecsülendõ elmélet az, amely a honfoglalást Jahve-vallási forradalom eredményének tekinti, amelynek ideológiája mellé a kémek segítségével maguk mellé állítják a Kánaánban élõ nomádokat azzal a globális ígérettel, hogy Isten a nomádoknak vagyis a „hapiruk”-nak adta ezt a földet. Ez esetben a honfoglalás lenne az elsõ ismert vallás-ideológiai alapon végrehajtott honfoglaló háború. A Józsue könyvében leírt honfoglalás, Isten segítségével egyetlen lendülettel végrehajtott katonai akció. Inkább honfoglalási legenda. Ez a tény azonban azt is jelentette, hogy Józsue a honfoglalás végén, életmód változásra késztette a népét, nomádból kánaáni letelepült életmódot folytató néppé lett. Józsue honfoglalásához más nomád (apiru) népek is csatlakoztak, akik a honfoglaló héberekkel vallási szövetséget kötöttek. Ennek jele volt a körülmetélés, amelyet a szichemi országgyûlésen a honfoglalás után ünnepélyesen felvesznek. A Józsue vezette csapatnál a körülmetélés szokás volt Mózestõl kezdve. Ez a szokás vallási jelként nem tûnik fel korábban közel-keleten. Csak a zsidók sajátossága lesz, hangsúlyozván, hogy a különbözõ szemita népcsoportok egyetlen vallási szövetséget alkotnak. A honfoglalók tehát nem etnikai hanem vallási egységet alkotnak, amelyet a prófétai ígéretek, a szövetség alkotmánya és az azonos Istenkép tart egybe. Régészet és honfoglalás A régészet nem egészen támogatja Józsue könyv adatait. A honfoglalás eseményei között felsorolt Jerikó, Ái, Gibenon nem 1200 körül pusztult el, hanem más idõpontban. A könyvben szereplõ leviták városlistája pedig a VIII. sz. után készült. Az viszont tény, hogy ebben az idõben Kánaánban a városok pusztulása egységes idõben történik meg, ezt követõen pedig egy szegényesebb anyagi kultúrával rendelkezõ nép nyomati találták a régészek. Józsue, mint vallási típus Józsue a könyvben katonai és vallási vezetõként tûnik fel, úgy mint korábban Mózes. Ezt a szerepet támasztja alá a honfoglalás és az Egyiptomból való kivonulás hasonló elemei. A Mózes által vetetett Vörös (sás) –tengeren való átvonulásnak felel meg a Józsue honfoglalását megnyitó Jordán folyón való csodálatos átkelés leírása. Józsue a honfoglalás alatt és után is a törvény elkötelezett õreként mutatkozik be, ebben is hasonlít Mózeshez. Az Újszövetségben István diakónus hosszú beszédében találunk egy utalást Csel 7,45- „vezetésével hódították meg az ígéret földjét”. Zsid 4,8-ban „Józsue ha megszerezte volna a békességet, nem szólt volna egy másik napról” - találunk utalást rá. A keresztény szövegmagyarázók ezt a tipológiai értelmezést használták ki és Józsue a keresztény szövegekben Jézus elõképe és honfoglalása pedig az újszövetség elõképe lett. Józsue és Jézus neve a héberben ugyanaz, és jelentése „szabadító”, tehát Jézus névválasztása önmagában közösség vállalás az Ószövetség nagy szabadítóval. Ókeresztény egyházi irodalom Az ókeresztény egyházatyák a könyvet és fõszereplõjét a tipológikus szövegmagyarázat kapcsán használt. Alaposan kiaknázták a Józsue - Jézus név hasonlóságot. Tertullianus (Marcion ellen 3,16 Jeromos 53. levelében azt írta: „…aki tetteiben, de nevével is az Úr elõképe. Átkelt a Jordánon, megdöntötte az ellenség királyságát, szétosztotta a földet, a gyõztes nép között és minden egyes városon, falucskán, hegyen , folyókon, zuhatagon és határon át az Egyház és a mennyei Jeruzsálem lelki országát írja le.” Ágoston pedig Faustus elleni vitairatában (12,322) hasonlóan tipizálta Józsuét. Kihasználják azt a jelenséget is, hogy a Törvénnyel Mózes nem tudta az ígéretek földjére vinni a választott népet, hanem csak Józsue segítségéve. (Órigenész Józsue könyvérõl írt homiliája) Cyprián tanúságtételek c. mûve 2,21 Tertullianus Marcion ellen (3,15 18, 4,7) valamint a Zsidók ellen (9,10). Érdekes módon Rácháb és a vörös fonal is nagyon felkelti az õsatyák figyelmét. Rácháb az egyház elõképe lesz, aki bûnös de mégis megment másokat. Rácháb ablakából kilógó vörös fonalat pedig a tipológikus egzegézis segítségével Római Kelemen (1Kel. 12) és Jusztinus mártír (Dial 111,3-4) Krisztus vérének szimbolikus elõképének tartja. Azon a honfoglalók, Krisztus vérén pedig a bûnösök menekültek meg. Cyprian az egyház egységét vezeti le Józs 2,19-bõl. Ha valaki Rómában a Santa Maria Maggiora bazilikában az 5. századból származó mozaikot nézi, amely az egyik legrégebbi ábrázolása a Jordánon való átkelésnek, és ezen a mozaikon feltüntetik a kémeket, Ráchábot, Jerikó és Ái elfoglalását. Józsue könyvébõl évközi vasárnap szoktunk felolvasni Isten mindenhatóságát kifejezõ imáját. Józsue könyve a magyar irodalomban (válogatás) Máté György: Jerikó (vers) 1968, Pákolitz István: Vesztes Józsue (vers) 1969., Puszta Sándor: Józsue (vers) 1969. ______________________________________ Kánon – bibliai kánon elnevezés mögött a babiloni-asszír „qanu” és a héber „qanon” szó áll, mely eredetileg mérõnádat jelentett. Arisztotelésztõl kezdve már a görögül a helyességre a valódiságra utaló jelzõ lett. A Bibliai kánon az Istentõl sugalmazottak, és Mózestõl Artaxerxész-ig (Kr.e 485-465) keletkeztek könyvekre használta a kánon szót, és azt értette rajta, hogy nem szabad rajtuk változtatni, a szövegükbõl elvenni, vagy hozzátenni. A héber kánon kifejezés az Ószövetségi szentírás héber nyelvû könyveit jelenti és azokban használt elnevezéseket. A Bibliát egy rövid mozaikszóval TANAK-nak szoktuk nevezni. T-Tóra, N-nebbiim (próféták), K-ketubim – tekercsek, vagy egyéb héber nyelvû iratok. A Biblia latin fordításában a Vulgataban még királyságok könyvei szerepelnek amelyek ennek a hajdani egységes szemléletnek a nyomai és 1-4 királyságok könyve azonos Sámuel 1-2 könyvével és Királyok 1-2 könyvével. Bíra – karizmatikus vezetõ, akinek joga van háborút viselni a törzsi határokon túl is, és feladata a törvény tisztelet és a szövetségi hûség vallási parancsának a megerõsítése, vagy a törvény tisztelet visszaállítása. A Filiszteusok – Héber Bibliában Pilisztim, vagy Filisztim olvasatban létezik. Az elõbbi a palesztin nép név elõdje. Alt, Albrecht. 1883 Stübach – 1956 Lipcse. 1894-98 Neustadtban elõ gimnáziumba jár, 1898-192 Ansbachban tanult. 192-6 teológiát tanult Erlangen Halle, és közben egy idõt tölt Palesztinában is. 198-ban bajor egyházi ösztöndíjjal tanul a jeruzsálemi Szentföldi evangélikus intézetben. Arab tanulmányok és orientalista tanulmányok, itt alapozza meg késõbbi akadémiai karrierjét. 199-ben Greifswald-ban licentiátus és még ebben az évben habilitált is. 1912-ben rendkívüli tanár 1912/13 a téli szemesztert Jeruzsálemben tölti. 1914-ben a világháború alatt Baselben tanár, majd a szentföldre megy a török oldalon egészségügyi szolgálatot teljesített. 1917-ben Názáretben él mint arab specialista. De még a háború alatt visszatért Baselbe, majdnem egész szemesztert tanított Halléban 1921-ben. A telet ismét Jeruzsálemben az evangélikus Archeológiai Intézetben tölti 1923-ban a nyári szemeszterre tért vissza, de nem Halléba, hanem Lipcsébe, melyhez 33 éven keresztül hûséges is lett. 1924-31 között nyaranta a Jeruzsálemi intézetben volt és szerkesztette a Palesztina évkönyvet és 1935-ben hagyta el végleg Palesztinát. 7 éves születésnapja , egyrészt növendékei szervezik meg, másrészt a Jeruzsálemi Intézetben szerveznek számára ünnepséget. Sokat tanulmányozta a Szent földet, és hosszú és gyakori tartózkodása lehetõvé tette az elmélyült kutatást. Munkássága számos kisebb írásból épül fel, ami tudatos, mondván manapság senki sem olvas nagy és hosszú könyvet. Érdekes egyéniség, nevezhetõ exegétának de ugyanakkor történész is. DE WETTE, W. M. L. (1780-1849), Hollandiából bevándorolt lelkész fia a gimnáziumot Weimar-ban végezte, ahol nagy hatással volt rá Goethe, Schiller és mindenekelõtt Johann Gottfried Herder, aki gyakorta vizsgáztatott a gimnáziumban is, mint tanfelügyelõ. Legkedvesebb tanárai J. J. Griesbach lett, aki ugyan a racionalista és H. E. G. Paulus tanítványa volt, aki természetesen D.F. Strauss csoda értelmezését is átvette. Biblia fordítását egy négykötetes kommentár is kísérte, melybõl a leghíresebbé talán a Zsoltár kommentárja (1811) vált, melyet csak H. Gunkel kommentárjával lehet összevetni. 1818-ban evangélium szinopszisa. 1819-18234 keresztény etikai kézikönyve. Lelkipásztorként közel került a népies egyszerû jámborsághoz is. 1821-ben Braunschweigben lelkész lesz. 1822-ben elfogadta Basel egyetemének meghívását, amelyet egy évvel azelõtt szerveztek újjá. Karl Barth szerint itt talált De Wette személyében egymásra az egyetem és a teológiai géniusz. Nem véletlen hogy az ÓSZ exegetikai kézikönyvét is számos kiadásban jelentették meg. Igen nagy köztiszteletnek örvendve itt halt meg 1849. De Wette a Julius Wellhausen által leírt történetkritikát nagyobb nyitottsággal alkalmazta a Pentateuchusra. Õ készítette elõ az utat a kiegészítés elmélethez. Sõt drámát is írt Die Enisagung (Berlin, 1823). Érdeklõdött a egyházi zene és építészet iránt is. Óriási jelentõséget tulajdonított a vallási érzésnek, amelyet a racionalisták leértékeltek. Véleménye szerint a teológiának jobban kell megõrizni kapcsolatát a jelen élettel, mint a múlttal. Óriási exegetikai munkája igen alapos és ügyes, szokatlan meggondolásokkal és intellektuális tisztességgel áthatott. Mûvei némileg a kritikai iskolát korlátozták. Kuenen, Abraham (1828 – 1891) A haarlemi gimnázium után, Leidenben tanult teológiát. 1851 teológiai doktorátust szerzett, a Pentateuchus (Ter1-34) arab és szamaritánus változatait vizsgálta, az oritentalisztika problémáival is foglalkozott. Lelkészként is mûködött, 1852 az ÚSz tanszéken professzor és etikatanár. 1870 tanulmányozta az ÓSz-i irodalmat és teológiát is, 1861–65 az ÓSz keletkezésével kapcsolatos háromkötetes mûve nagy vitát robbantott ki. ~ szerint Mózes a 10 parancs és néhány törvény összeállítója, de a szövetségi törvény (2Móz 20,22) Dávid korából való (Kr. e.1000) a papi törvény pedig Kr.e 10. sz. (Salamon kora) és a fogság (Kr.e. 587–537) között született. A papi írás (mint Heinrich Ewald és mások is állították) a Pentateuchus alapforrása volt, a Jahvista és a Deuteronomista forrást késõbb illesztették be a könyvbe, hogy elmélyítsék a Jahvista bûn-teológiát. ~ munkája meghatározta az ÓSz-i vallástörténetet, véleménye szerint Ámosz és Ozeás 8. sz.-i igehirdetése az izraeli vallástörténet fejlõdésének fontos eseménye volt. Mózest nem tartotta a monoteizmus egyetlen és részletes meghatározójának, Mózes törvényeit viszont a Pentateuchus legfiatalabb forrásának vélte. A papi írás végleges formáját Ezekiel munkássága utánra helyezte. Noth, Martin, (1902 – 1968) (Izrael). Teológiát teológiát és keleti nyelveket tanult 1921–25 Erlangenben, Rostockban és Lipcsében, ahol Rudolf Kittel volt a tanára. Tanár lett Greifswaldban és Lipcsében. 1929 Königsbergben professzor, 1938 tagja lett a königsbergi szellemtudományi társaságnak. Részt vett a 2. világháborúban, közben elveszítette teljes tudományos könyvtárát és állását. A háború után családjával Halléban élt, majd Bonnban talált újabb kutató állást és tanított. 1947–48 és 1957–58 rektor Bonnban. 1952 a Palesztina-kutatással foglalkozó német alapítvány vezetõje, 1959 az ószövetségi tanulmányok nemzetközi központja elnöke lett Oxfordban. 1964 átvette a „Deutschen Evangelischen Instituts für Altertumswissenschaft des Heiligen Landes” (A Német evangélikus egyház ókortudományi Intézete a Szent Földön) vezetését Jeruzsálemben. Filológiai és vallástörténeti érdeklõdés vezette Izrael történetének kutatásakor is. 1930 „Das System der zwölf Stämme Israels” címû könyvében új irányítási modellt mutatott ki az állami élet elõtti Izraelben, az egyetlen szentély köré csoportosult törzsi szövetséget, mely a szichemi országgyûlésen alapult (Józs 24). Ezen alapultak az évenként visszatérõ ünnepek, és a szövetségi jog is. Izrael korai állam elõtti szervezettségi formájának ez a szövetségi hipotézis új megvilágítást adott, számos követõ és módosító hipotézis elindítója lett és ma már alapvetõ elképzelésnek számít. Smend, Rudolf (1851 – 1913) Németország - Evangélikus ÓSz-kutató. Göttingenben, Berlinben és Bonnban tanult teológiát és keleti nyelveket. 1874 a filozófiai fakultáson diplomázott, 1875 tanár Halle-ban, 1880 Tübingenben tanított. Baselben egyházi vezetõ szerepet vállalt, majd 1889 Göttingenben tanított, késõbb átvette az arab intézet irányítását. 1907 Septuaginta-tagozatot indított a göttingeni tudományos társaságban, ahol Wellhausen elméletét fejlesztették tovább, de ezzel ellentétes ÓSz-kutatásnak is helyet adtak. A forráselméletekben nagyobb szerepet adott a teológiai iskoláknak, a Jahvista és a Deuteronomista forrást is két részre osztotta Cross, Frank Moore, (1921.-,) USA CA., – Tanulmányait a Maryville College 1942. AB McCormick Theol Sem BD 1946. Johns Hopkins Egyetemen PhD szemita nyelvbõl 1950. ASOR Jeruzsálem 1953-54. A Holt-tengeri tekercsek kiadásával foglalkozik 1953- Harvard Egyetem közel keleti nyelvek és civilizációk intézetének munkatársa. 1958-65. Héber Union College Arch Schol. Jeruzsálem 1963-64. Harvard Semitic Mon. 1968.- Mûvei: Scrolls form the Wilderness of the Dead Sea Schol for Theol at Claremont 1977. Qumran and the History of the Biblical Text Harvard UP. 1975. Canaanite Myth and Hebrew Epic: Assays in the History of the religon of Israel Harvard UP. 1973. Lohfink, Norbert SJ (1928-) Németország -, Jézus Társaságába lépett 1947-ben, pappá szentelték1956-ban. Tanulmányait Münchenben, Frankfurtban, Rómában, Párizsban és Jeruzsálemben végezte. A római Pápai Biblikus Intézetben szerzett bibliatudományi doktorátust 1963-ben. Tanári mûködését - római megszakításokkal - 1962-tõl 1996-ban történt emeritálásáig a jezsuiták Frankfurt am Main közelében található Sankt Georgen-i Filozófiai-Teológiai Fõiskoláján folytatta. Fõ kutatási területei: a Deuteronómium, a Prédikátor és a Zsoltárok könyve. Bibliafordításokban, köztük a német "egységfordításban" (Einheitsübersetzung) is közremûködött, s tíz éven át részt vett az "United Bible Societies" (Egyesült Bibliatársaságok) Héber Ószövetség Szövegkritikai Munkacsoportjának filológiai és szövegkiadói munkájában. Testvéröccsével, a kiváló újszövetségtudós Gerhard Lofinkkal együtt szoros kapcsolatban áll az "Integrált Közösség" (Katholische Integrierte Gemeinde) mozgalmával. A "Stuttgarter Bibelstudien" és a "Stuttgarter Biblische Aufsatzbände" c. könyvsorozatok alapítója, ill. társalapítója, a "Jahrbuch für Biblische Theologie" és a "Zeitschrift für altorientalische und biblische Rechtsgeschichte" c. folyóiratok szerkesztõje. Egyik elsõ mûve magyarul "A Szentírás megértése" címmel a Szolgálat c. folyóirat 2. számaként jelent meg 1969-ben.) Nemzetközi publikációs listája jelenleg nyolcszáznál több tételt tartalmaz, a tudományos dolgozatait közreadó könyvsorozatnak eddig hét kötete jelent meg. Ószövetség-olvasatában nagy hangsúllyal jutnak szóhoz a zsidó-keresztény párbeszéd kérdései és az egyház megújulása szempontjából is lényeges társadalometikai problémák. Bécsi kollégájával, a bencés Georg Braulik professzorral közösen dolgozik az amerikai "Hermeneia" kommentársorozat Deuteronómium-kötetén (Fortress Press, Minneapolis). 65. születésnapjára, 1993-ban tanítványai és tisztelõi "Biblische Theologie und gesellschaftlicher Wandel" ("Biblikus teológia és társadalmi átalakulás") címmel adtak ki ünnepi kötetet. Jerikó régészéti feltárását Kenyon, Dame Kathleen Mary (1906 – 1978) angol archeológusnõ végezte el, és ezzel mindmáig a legjelentõsebb Palesztina-kutatóvá vált. Oxfordban tanult, és ott lett az egyetem archeológiai kutatásainak elnöke. 1930 Palesztina-kutatásainak kezdete, a feltárás stratégiáját ma a tudományban Wheeler-Kenyon módszernek hívják. A Jerikó-ásatások, 1952–58 /1961–67 folytak bár Kanyon Jeruzsálemben végzett feltárásai ismertebbek. Jerikót a világ legrégebbi városának deklarálta, s ezzel Józsue hadjáratának (Józs 6) újradatálását is eredményezte, kimutatva, hogy a város fala kb. 300 évvel régebbiek, mint azt korábban gondolták ( Kr.e.1500 ). A Jerikónál meghatározott kronológia lett a viszonyításai alapja számos más palesztinai ásatásnak is, pl. a jeruzsálemi Ofel vagyis a Templom domb déli része datálásának is, amely 10. sz.-i „Dávid város”. Érdekesség ként érdemes megemlíteni, hogy Máté evangélista Jézus családfájában szerepelteti Ráchábot (1,5). Hapiru – a héber szó egyiptomi dokumentumokban szereplõ változata. Feltehetõen a Kánaánban élõ nomád népeket jelentette és nem etnikai elnevezés. A „választott nép” tagjai igen eltérõ módon nevezik meg magukat. Amikor a törzsi nyelvszokást használják, Ábrahám fiainak nevezik magukat, amikor másoknak beszélnek magukról „vándorló arámok”-nak nevezik magukat. Ez etnikai elnevezés. De nevezik magukat hébereknek – vagyis apiruknak. Ennek a névnek talán a legjobb fordítása nomádok. Dr. Benyik György

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30