A Biblia I.

Meghatározása, felosztása A Biblia, a könyv, héber nyelvû kinyilatkoztatott írásokat jelent a zsidóknak és jórészt ugyanezen könyvek görög fordítását (Lxx)[1] és a Jézushoz kapcsolódó görög nyelvû kano­ni­zált irodalmat a keresztények számára. Irodalmi szempontból olyan antológiának nevezhetjük a Bibliát, amelynek zsidó része évszázadokon keresztül alakult ki az i.e. 10. századtól az i.sz. 1. századig; keresztény része pedig viszonylag gyorsan, az i.sz. 1-2. században vált az összes többi keresztény írástól elkülönített, szent tekintéllyel rendelkezõ, kanonikus írásgyûjte­ménnyé. Olyan irodalom ez, amely magába olvasztott számos keleti irodalmat, vallási céljai­nak megfelelõen használva és átalakítva az ott talált történeteket és mûfajokat. Mint gyûj­te­mény, egyedülállóan széles olvasótáborral rendelkezik köszönheti ezt annak is, hogy a középkorban Jeromos latinra fordította és így egész Európa megismerhette, a mai napig 2303 nyelvre fordították le. A világirodalomra - és benne a magyar irodalomra is - máig fel nem mért hatást gyako­rolt, sõt, hatását ma is kifejti a mûvészet minden ágára, még a legfiatalabb mûvészetre, a filmre is. Magyar nyelvre a Müncheni Kódexben Tamás és Bálint ferencesek fordították Tartos helységben, majd a nyomtatott Bibliák közül a legismertebb Károli Gáspár református és Káldi György S.J. katolikus fordítása, melyet Pázmány Péter és Bethlen Gábor segítségével adott ki. Bibliát hagyományosan Ó- és Újszövetségre szokás felosztani, de újabban terjedõ­ben van az elsõ és második szövetség megkülönböztetése is. Az elsõ esetben a zsidó, a má­sodik esetben a keresztény könyvek együttesére gondolunk. A zsidók szent könyve (Ószövetség) A héber Bibliát TaNaK-nak is nevezik, ezzel a mozaikszóval utalva a Tóra (vagyis Mó­zes) öt könyvére. A Nebiim héber szó a próféták könyveit jelenti, a Ketubim pedig az egyéb iratok gyûjteményébõl összeállt könyveket. A három gyûjtemény, a három könyv­cso­port nem azonos idõben nyerte el a kánoni tekintélyt. Mózes öt könyvének hagyományos szerzõségét J.Wellhausen (1844-1918) meg­kér­dõjelezte, és késõbb többen is osztoztak véleményében. Ugyan a szóbeli közlés még a tör­ténetek írásba foglalása után is hosszú ideig meghatározó formája volt az anyag hagyomá­nyozásának, mégis az a szokás, hogy írásos feljegyzéssel rögzítsék az eseményeket a zsidó vallási közösség számára, Mózesre megy vissza. A teljes Tóra Josiás király (i.e. 621) idején nyerte el mostani formáját, és a szerkesztõ legalább négy forrásra támaszkodott. A Jahvista (i.e. 10. sz.) archaikus elbeszélõ volt, és Istent mindig Jahvénak nevezte; az Elohista (i.e. 9. sz.) elvontabban ábrázolta Istent, és látomásokban találkoztatta az emberrel; a Papi elbeszélõ (i.e. 5. sz.) erõteljes érdeklõdést mutatott a rituális szokások iránt; és végül a Deuteronomista szerzõ (i.e. 621) az ígéretek és azok beteljesedése, valamint a bûn és bûnhõdés összefüg­gésé­ben igyekezett a történeti epizódokat folyamatos történetté formálni. 1. Kivonulás könyve 15.f A Biblia egyik legrégebbi szövege, amely a vörös tengeren átvonuló és a tengeri pusztulástól megszabaduló nép nevében énekeltek. Szokás nevezni a Tenger énekének is a 15,1-8-at, mert témája általános. Valaki hálát az Istennek azért, hogy megszabadult a szorongatásból. A szöveg rokonságot mutat a Zsolt. 18, 30, 118, 138-al. Az ének két részre tagolódik egyrészt az egyiptomiak megsemmisítésérõl beszél (4-12) másrészt a szent hegyhez vonulás alkotja az ének témáját (13-18). 1. A gyõzelmi ének 1<>Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Magasztalom az Urat, mert dicsõség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette. 2<>Az Úr az erõsségem és menedékem, õ lett a szabadítóm. Õ az én Istenem, õt dicsõítem. Õ az atyáim Istene, õt magasztalom. 3<>Az Úr nagy harcos, Jahve a neve. 4<>A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, legjobb harcosai elmerültek a Sás-tengerben. 5<>A hullámok elborították õket, úgy merültek a mélybe, mint a kõ. 6<>Uram, a jobbod kitûnik erejével, Uram, a jobbod leveri az ellenséget. 7<>Dicsõséged nagyságával megbénítottad ellenségeidet, haragod tüze megemésztette õket, mint a pelyvát. 8<>Orrod leheletétõl a víz feltornyosult, a hullámok megálltak, mint a fal, a habok a tenger közepén megmerevedtek. 9Az ellenség így szólt: üldözõbe veszem, utolérem õket, szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül. Kivonom kardomat, s kezem elpusztítja õket. 10De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította õket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban. 11Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül? Kit övez a szentség úgy, mint téged? Félelmetes vagy tetteidben, csodákat mûvelsz. 12Kinyújtottad jobbodat, a föld elnyelte õket. 13A népet, amelyet kiszabadítottál, jóságosan vezetted, elvitted hatalmaddal szent lakóhelyedhez. 14A népek hallották és remegtek, Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg. 15Edom fejedelmei megijedtek, Moáb vezetõit elfogta a félelem, s Kánaán minden lakója reszketett. 16Félelem és rettegés fogta el õket, karod erejétõl megmerevedtek, mint a kõ. Így vonult át néped, Uram, így vonult át a néped, melyet kiváltottál. 17Elhoztad õket és elültetted, a hegyen, amely a te szent örökséged. Ezt a helyet, Uram, te tetted lakóhelyeddé, ezt a szentélyt, Uram, a te kezed készítette. 18<>Az Úr uralkodik örökkön örökké. 19<>Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak, 20<>akkor Mirjam prófétanõ, Áron nõvére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve. 21<>Mirjam így énekelt elõttük: "Magasztaljátok az Urat, mert dicsõség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette." Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába – Az Újszövetség Könyve elé – Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye. Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forrás-kútja, Hol pohárral Krisztus áll. Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygõnek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. Elhagyottnak galambbúgás, Viharvertnek ereszet, Haldoklónak angyalsúgás: „Ne félj: fogd a kezemet” Gyermeknek is: „Mily szép rege”, Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!” Fal, – s túl rajta élõ hangok, Köd, s benn zengõ hárfák, lantok. Templomok közt legszebb templom: Csak megnyitom s benn vagyok. Ablakán a Paradicsom Rózsáira láthatok. Minden fakul, minden romlik, Márványvár is összeomlik. Bíborleplek ronggyá málnak, Dicsõségek füstbe szállnak. Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha volna élõ lelke!… Ez a könyv a Mózes bokra: Isten szíve dobog benne. Bibliai szakkifejezés kánon – a bibliai kánon elnevezés mögött a babiloni-asszír qanu és a héber qanon szó áll, amely eredetileg mérõnádat jelentett. Arisztotelésztõl kezdve görögül már a helyességre, a valódiságra utaló jelzõ lett. A bibliai kánon szót a zsidók Mózestõl Artaxerxészig (Kr. e. 485-465) az Istentõl sugalmazott, és keletkezett könyvekre használták, és azt értették rajta, hogy nem szabad bennük változtatni, a szövegükbõl elvenni vagy ahhoz hozzátenni. Ezdrás könyve (14,18–48) szerint Jeruzsálem elfoglalásakor (Kr.e. 587) az egész Szentírás elégett, de a fogságból visszatért Ezdrás negyven nap alatt teljes egészében lediktálta azt. Legelõször a 10 parancsot tekintették bizonyíthatóan isteni eredetû szövegnek (Kr. e. 1200 k.), amelyet véleményük szerint Mózes írt le a magyarázatokkal együtt (Kiv 20,1–17, MTörv 5,1–22). Legkorábban a Tórát tekintették sugalmazott kánoni írásnak. Ezt követte a szövetség-törvény írásba foglalása (Kiv 24,7), amelynek részei ma a Tórában az „én-te” formulákról ismerhetõk fel. A második könyvcsoportba tartoznak a zsidó kánon szerint a próféták, amely alatt a zsidó vallásfilozófusok Józsue, Bírák, Sámuel, Királyok, Izajás, Jeremiás, Ezekiel és a 12 kispróféta könyvét értették. Kizárták viszont Jézus, Sirák fia könyvét a kánonból (Kr. e. 180k). A harmadik könyvcsoport volt az írások csoportja; a Zsoltárok, Jób, a Bölcsesség, Rút, az Énekek Éneke, a Prédikátor, a Siralmak, Eszter, Dániel, Ezdrás-Nehemiás, és a Krónikák könyvei tartoztak ide. A görög nyelvû könyvek nem jutottak el ekkor a kánoni rangra. Többek között ezért marad ki a Makkabeusok könyve is a zsidó kánonból, és csak ezeket a kimaradt könyveket sorolja fel Sirák fia könyvének görög elõszava Kr. e. 130 k. Ezek kánoni rangja késõbb is bizonytalan volt a zsidóság számára. Josephus Flavius (95 körül) 22 ószövetségi könyv van a kánoni Bibliában, annyi, ahány betûje a héber ábécének (ez a számítás Bírákat és Rút könyvét, Jeremiást és a Siralmakat összevonta. Contra Appionem I. 8.38–43 §). A babiloni Talmud a Kr. e. 2. században 24 könyvet említett egy másik számítás szerint (Baraita Baba Bartha 14b–15a). Javnéban a zsidó szinóduson (Kr. u. 90/100) még ellenvetéseket fogalmaztak meg az Énekek éneke, a Prédikátor, Eszter, a Bölcsesség, Ezekiel, és Rút könyveivel szemben is. Ezeket Sienai Sixtus óta deuterokanonikusoknak szokás nevezni. Ennek ellenére érdekes, hogy ezek a könyvek is megtalálhatóak voltak Qumrában. A keresztények az ÓSz-et elfogadták, a héberül írt könyveket idézték, kivéve Rút, Ezdrás, Nehemiás, Eszter, Abdiás, Náhum, a Prédikátor és az Énekek éneke könyveit. Az egyházatyák azonban a kánonhoz számítják Tóbiás, Judit, 1–2Makkabeusok, a Bölcsesség, Sirák fia és Báruk könyvét is. Ezek a könyvek a LXX részei, és a görög nyelvû zsidóság használta õket. Folyt…. Biblia kutatók életrajza Hieronymus, Sophronius Eusebius, magyarul: Jeromos, 347 Stridon (ma Szerbia) – 419 Betlehem. Szent és egyháztanító. 354-ben Rómában grammatikai, retorikai és filozófiai tanulmányokat végzett. Ekkor keresztelkedett meg, 373-ban Aquileiában (Trier mellett) aszketikus közsségben élt. Athénbe, majd Antiókhiába ment, kimutatta a keresztény írásoknak a pogány irodalommal ellentétes szellemét. 376-ban remete-életet kezdett a pusztában, Antiokhia közelében. Húsz éven át tanulta a héber nyelvet, Antiokhiában pappá szentelték. 380-ban Konstantinápolyban Naszianzoszi Gergely tanítványa lett, és elkezdte a görög írásokat latinra fordítani. 382-ben Damazusz pápa tikára lett, és feladatul kapta a négy evangélium régi latin fordításainak átdolgozását. 385-ben Palesztinába zarándokolt, majd Alexandriában Vak Didimusztól tanult biblia-magyarázatot. 386-ban Betlehemben kolostorokat alapított és folytatta tanulmányait. 393-ben Órigenésszel nagy vitát folytatott. Ettõl kezdve halálig Betlehemben dolgozott a Szentírás újrafordításán, magyarázatán, illetve teológiai mûveket írt. Alapvetõ kommentárokat írt a szövegekhez. Héber nyelvi utalásaival új elemet vezetett be kora bibliamagyarázatába. ~ jelentõs levelezési tevékenységet folytatott. A leghíresebb és legismertebb a biblia-fordítása, a Vulgata editio lett. Írásai a középkorban nagy hatást gyakoroltak a római egyházra. Károli (Radics) Gáspár 1530 Nagykárolyban (Szatmár m.) – 1591. Ev. ref. lelkész, Biblia-fordító. Iskoláit Nagykárolyban végezte, majd külföldre ment német és svájci egyetemekre. 1556 Wittenbergben tanult, 1559 Gönc városa (Abaúj m.) választotta meg papjának, 1564 vagy 1565 esperessé választották. Munkásságának jó része az unitariusok elleni küzdelemrõl szólt. 1566 Göncre hívta össze a prédikátorokot, 1567 Debrecenben tartottak zsinatot. 1569 az erdélyi fejedelem Nagyváradra hívta a protestáns lelkészeket egy vitára, ahol ~ Dávid Ferenc ellen tiltakozott. 1585 k. kezdett hozzá a Biblia fordításához, 1586 k. készült el vele. 1590 nyomtatták ki Vizsolyban a fordítását. Káldi György SJ 1572 Nagyszombat – 1634 Pozsony. Jezsuita bibliafordító, prédikátor és diplomata. Kutasy János, a késõbbi bíboros iskolájában kezdte tanulmányait. 1598 pappá szentelték, felvették a jezsuita rendbe, Rómában tanult, 1600-ban rendi tanulmányokat kezdett. Nagyszombatban tanult retorikai és filozófiai ismereteket. 1598 rövid nagybányai tartózkodás után 1603 Kolozsváron mûködött, majd 1605 Gyulafehérvárra helyették, ahol 1605–07 a Bibliát magyarra fordította. 1607-ben amikor a jezsuiták elhagyták Erdélyt ~ Kassára, majd Olmüzbe távozott, ahol pasztorálteológiát tanított. 1607–13 noviciusmesterként mûködött Brünnben, Leobenben, Grazban és Bécsben. 1615 Tyrnau-ban vezette a kollégiumot, majd 1624 a Pázmány által alapított Bursa S. Adalberti kollégium vezetõje lett. 1619–24 Bethlen Gábor hadjárata idején rendtársaival Grazba menekült. 1629 a rend rábízta pressburgi iskola vezetését. Kiváló szervezõ, tanító, író és kedvelt szónok volt, öt nyelven prédikált. Az irodalomkritikával is foglalkozott. Biblia-fordítása nyelvileg és exegetikailag is kiemelkedõ, 1976-ig használták, mint az egyetlen a magyar püspöki kar által elfogadott katolikus fordítást Magyarországon. A Bibliát mindössze 18 hónap alatt fordította magyarra, ami azt feltételezi, hogy részleteiben benne található rendtársának, Szántó Istvánnak (Arator) a munkája is. Wellhausen, Julius 1844 Hameln – 1918 Göttingen. Orientalista, exegéta és történész. A hannoveri líceumot látogatta, 1862 Göttingenben tanult teológiát. Feltehetõen a legnagyobb hatással Heinrich Ewald (1803–75) volt rá, aki nagyon szigorú és pontos héber, arám és arab filológiát tanított széles történeti háttérrel együtt. 1870 tanár Göttingenben, 1872 professzor az ÓSz tanszéken Greifswaldban, 1882 tanár a szemita nyelvi tanszéken Halle-ban és 1885 Marburgban. 1892 a tudományos akadémia tagja. Keményen polemizált Eduard Meyerrel, akinek egyetemes történeti perspektívája idegen volt számára, ~ nem szerette a vallástörténeti iskolát. Az ékírásos szövegek kutatásaival szemben nagyon tartózkodó volt. Mûveit folyamatosan továbbírta, néha korábbi önmagának is ellentmondva. Egyformán tartották ÓSz- és ÚSz-kutatónak, arab és iszlám szakértõnek. Az ÓSz-bõl legismertebbek a szövegkritikai tanulmányai (Sám) és a Pentateuchus forráskritikája. Ebben a kérdésben aprólékos vitákat folytatott az okmányelmélet újabb képviselõivel: Eduard Reuss, Karl Heinrich Graf, Abraham Kuenen és Wilhelm Vatke professzorokkal. A papi forrással kapcsolatban elismerte, hogy az nem a Pentateuchus alapirata, ahogyan azt még Nöldeke gondolta, hanem a deuteronomista iskola átdolgozása utáni kultuszcentralizáció terméke. K. H. Graf (1815–69) után Wellhausen újabb okmányelmélettel állt elõ, ez lett a „Graf–Wellhauseni” elmélet: „JEDP”– Jahvista 950, Elohista 800, õsi Deuteronomium 7. századi, a Papi forrás pedig 550 körüli, vagyis a fogság idejébõl való késõbbi, de késõbbi kiegészítésekkel. A prófétákkal szembeállította a törvényt, õket másodlagosnak tartotta. 1878 az ÓSz történetkutatásában forradalmat hozott a „Prolegomena zur Geschichte Israels” („Izrael története”) c. könyve, amely valójában az izraelita kultusz története, ezzel heves kritikákat váltott ki. Mûve nem történetfilozófia, ~nél a forráskritika és a történeti szintézis önmagában egészet alkotnak, sõt a történelmet soha sem tekintette a szellem megjelenésének, nála a folyamat végén a törvényi szabályozás állt. Kevéssé ismert keresztény körökben, hogy megvizsgálta a formakritika módszerével a Koránt is, ami kevesebb eredményt hozott mint Nöldeke munkája. A „Reste arabischen Heidentums” (Az arab pogányság maradványa) c. munkája az õsi arab keleti kultúra egyik legjobb összefoglalója. Filozófiai és szociológiai spekulációi a vallás fejlõdésrõl nem mindig voltak megalapozottak. A legjobb arab tanulmányai: „Das arabische Reich und sein Sturz” (Az arab birodalom és bukása, 1902), valamint a „Bibel der Islamwissenschaft”, ez utóbbi alapvetõ mû lett. Ebben tett ÓSz-i utalásai nincsenek összhangban más ide vonatkozó ÓSz-i tanulmányaival. Késõbb fordult az ÚSz-kutatás felé. Evangélium-kommentárja igen érdekes olvasmány (elõször 1903–08), de sok vitát keltett. Ennél meghatározóbb „Einleitung in die ersten drei Evangelien” (Bevezetés az elsõ három evangéliumba; 1905), mely érdekes nyelvi és szerkesztési megfigyeléseket mutatott, többek között az arameizmusok és a Q forrást illetõen sokáig a viták központjába volt. Rudolf Bultmann egyik legnagyobb hatású írása a szinoptikus hagyomány történetét mutatta be. Wellhausens („Geschichte der synoptischen Tradition” (1931). Szintén elõterjeszti Bultmann alternatívájaként a maga elméletét. [1] Lxx általánosan elterjedt rövidítése az Ószövetség görög fordításának, a Septuagintának. Ld. Bibliafordítások fejezet. Prof Dr. György Benyik

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31