Kölnben, a Szent Orsolya-templomban van egy felirat a 4. vagy az 5. századból, mely szerint egy Clematius nevû ember ezen a helyen, ahol szüzek szenvedtek vértanúságot, templomot építtetett tiszteletükre egy korábban meglévõ, de leégett és rommá lett szentély helyén. Szent Orsolya tiszteletének elsõ bizonyságai a 8-9. századból valók. Legendájának több változata ismert. Az egyik, amely hírt ad Orsolyáról és társnõirõl: Aureliáról, Corduláról, Cumeráról és Kunigundáról, elmondja, hogy Orsolya egy brit király leánya volt. Szüzességet fogadott és visszautasította egy pogány királyfi kezét. Társnõivel együtt hajón menekült el Angliából, és a kontinensre érve a Rajnán Kölnig hajóztak. Itt a pogányok, akik éppen ostromolták a várost, elfogták és megölték õket. Mindez 304 körül történt. E legenda elterjedésére és elfogadására nagy hatással volt Schönaui Szent Erzsébet (1129-1164) "kinyilatkoztatása''. Orsolya tisztelete Kölnbõl kiindulva szinte egész Európában elterjedt. Hogy 11.000 társát említik, ez egy középkori olvasási hibából ered, mert a legenda csak "11 M'', azaz tizenegy mártír társáról beszél. Ezt az M-et - ami mint római szám ezret jelent - olvasták ezernek. A 16. században Merici Szent Angéla az általa alapított rendet Szent Orsolya oltalma alá helyezte, ezért orsolyitáknak nevezik õket.