SZENT ETHELWOLD

Ethelwold Winchesterben született 908 körül. Valószínûleg valamivel fiatalabb volt, mint barátja és püspöktestvére, Szent Dunstan. Szülei a vezetõ réteghez tartoztak és így már fiatalon Ethelstan király udvarába került. Feltehetõen itt találkozott elõször Dunstannal és vele együtt ismerte meg winchesteri Szent Elfheah püspök jóvoltából Szent Benedek reguláját. 936 körül Ethelwold megkapta a tonzúrát Elfheah püspöktõl, aki ugyanazon a napon, mint Dunstant, pappá is szentelte. Amikor Szent Edmund király egy súlyos életveszélybõl való csodálatos megmenekülése után Dunstant Glastonbury apátjává nevezték ki, Ethelwold csatlakozott hozzá, és együttesen kísérelték meg, hogy Anglia leghíresebb kolostorát a reform igazi központjává tegyék. A 10. század elején az angliai szerzetesség mélypontra süllyedt. Valószínûnek látszik, hogy nem akadt egyetlen szerzetesi közösség sem, amely a szabályt teljes egészében követte volna. Csak itt-ott néhány magányos személyiség fáradozott azon, hogy valóban a bencés életet élje. Glastonburyben Ethelwold a szigorú fegyelmet követelõk feje lett, Dunstan apát azonban azokat, akik nem akarták annak alávetni magukat, semmiképpen sem tudta más magatartásra kényszeríteni. 950 körül e helyzet láttán Ethelwold egyre türelmetlenebb lett, míg végül elhatározta, hogy elhagyja Glastonbury gazdag, tespedõ kolostorát, és a kontinens egyik igazi bencés kolostorába megy; vélhetõen Fleurybe készült. A korai angol szerzetesség sokat köszönhet Eadred király anyjának, a jámbor Eadgifunak. Rábeszélte fiát, vegye rá Ethelwoldot, hogy maradjon Angliában, s ajándékozza neki az elhagyott és omladozó abingdoni kolostor földbirtokát (néhány mérföld távolságra van a mai Oxfordtól). Így lett Ethelwold Abingdon apátja. Hat társa kísérte el Glastonburybõl: hasonlóképpen olyan kolostorban akartak élni, amely a bencés regulát követi. Nagyon hamar csatlakoztak hozzájuk más szerzetesek is. Errõl az igazán nagyon szûkös alapról indult el Angliában a kolostorreform, majd egész Dél- és Közép-Angliában elterjedt. Anglia északi részét csak a ciszterciek nyerték meg a valódi szerzetesség számára. Ethelwold hat kísérõje közül öten késõbb maguk is apátok lettek. Korának egyetlen szerzetese sem fejtett ki olyan széles körû tevékenységet, mint Ethelwold. Anglia legnagyobb és leghíresebb kolostorai, amelyeket azután VIII. Henrik (1509-1547) megszüntetett, megszakítás nélkül visszavezethették történetüket Ethelwold alapításáig. Abingdont és Winchestert a reformkolostorok apát-utánpótlásának iskolájává fejlesztette. Eközben az Anglia egyházának csúcsán álló három nagy szerzetes között sem versengés, sem irigység nem fordult elõ. Mivel a három nagy szerzetes püspök jelentõs befolyást gyakorolt a királyra, aki az õ szerzeteseikbõl nevezte ki az új püspököket, mihelyt megürült valamely püspöki szék; a 10. században Anglia egyházát a reformmozgalom szerzetesei irányították. Ethelwold jól képzett és szent püspököket adott Anglia egyházának. Ha nem számítjuk a kiváló, de mégiscsak nagyon rendkívüli Szent Béda Venerabilist, az angliai egyház mûveltségi színvonal tekintetében sohasem érte el a galliait. Sokáig nem volt egyetlen fontosabb kolostor sem, amelyben az oktatás hagyományait átvehették és tovább fejleszthették volna; Edgar trónra lépésekor ezért volt minden olyan állapotba süllyedten, amely csak kevéssel haladta meg az analfabetizmust. Hogy ezt az állapotot sikerült megváltoztatni, az jórészt Ethelwoldnak köszönhetõ. Ethelwold lefordította Szent Benedek reguláját angol nyelvre. Valószínûleg írt néhány meg nem nevezett apáca számára - hasonlóképpen az anyanyelvén - egy nagyon jelentõs tudósítást is a megújulás mozgalmáról. Úgy látszik továbbá, hogy a kontinensrõl átvette és otthon bevezette a törvényes dokumentumok és okmányok új formuláit, melyek rendkívül messzeható jelentõségûek lettek az angol jogtörténet számára; feltehetõen õ szerkesztette korának néhány fontos latin okmányát is. Az anyanyelvû krónikát ismét bevezették Abingdonban, bár megbízhatóságának fokát nem ismerjük. Írásainál is jelentõsebb tanító tevékenysége. Leghíresebb tanítványa, Elfric (kb. 955-1020 elõtt) eynshami apát, az elsõ angol nyelvû latin nyelvtan szerzõje, az angol nyelv nagykorúsítója elismerõen jellemezte Ethelwoldot mint tanítóját. Az angolszász krónika Ethelwoldot a "szerzetesek atyjának'' nevezi. Halálakor Anglia kolostorait és számos egyházmegyéjét az õ tanítványai kormányozták. Ám nemcsak szerzetesekre és papokra hatott. Az angol egyháztörténet kezdete óta voltak kolostorok egyes családok tulajdonában is. A 10. században az angol kolostorok vagyoni alapja, a föld a tulajdonos családok öröklési javainak egy részét képezte, az a világi pedig, aki az alapító családot képviselte - tehát nem a kolostor apátja - meghatározhatta, hogy mi történjék vele. Az apát hivatala is örökölhetõ volt, szintén egyes családok kezében. Ethelwoldnak mint a reformmozgalom vezetõ erejének szükségszerûen hozzá kellett nyúlnia a világiak e jogaihoz. Az általa megreformált kolostorokban csak a kolostorközösség tagjait választhatták meg apátnak, mégpedig kizárólag a személyes érdem alapján. A kolostorok fõfelügyeletét a király látta el. Ezzel a nemesség elvesztette minden jogát és kiváltságát a kolostorokkal kapcsolatban. Winchesterben Ethelwold a király segítségével további világi területeket szerzett vissza Egyháza számára, több faluval és templommal. Az új kolostorok számára mindenütt biztosította a szabadságot és a sérthetetlenséget; mindezek korlátozták a nemesség jogait. A reformok nagy kárára Edgar király fiatalon halt meg 975-ben. Ekkor heves szerzetesellenes visszahatás támadt: több kolostort leromboltak, szerzeteseiket szétkergették. Az új király, a fiatal vértanú Szent Eduárd azonban a legteljesebb mértékben kedvezett a szerzeteseknek. 978-ban vagy 979-ben azután alattomosan meggyilkolták, majd öccse, Ethelred lett az utóda. A gyilkosokat sohasem büntették meg, Ethelred uralkodásának idejét pedig árulások és gyanúsítások árnyékolták be, s ezek csak akkor szûntek meg, amikor Dánia királya, Nagy Kanut (1000-1035) meghódította Angliát, és megdöntötte Wessex régi uralkodóházát. Némely dolgot bizonyára el lehetett volna kerülni, ha Ethelwold és Edgar óvatosabban és okosabban jár el. Bizonyos azonban: ha politikai károkat okozott is túlbuzgóságuk, mérhetetlenek voltak a nekik köszönhetõ szellemi és kulturális eredmények. Winchesterben a könyv- és miniatúra-festészetnek virágzó iskolája alakult ki, s talán nevezhetjük Angliában a legnagyobbnak. Mindez Ethelwold kitartásának és vállalkozó lelkületének hagyatéka volt. 980-ban átélte még a winchesteri új székesegyház ünnepélyes felszentelését, s ez alkalommal Dunstan, több angol püspök és az angol nemesség nagy részének jelenlétében általános kibékülés jött létre Ethelwold és a szerzetesség ellenfelei között. Ethelwoldot szigorú életmódja, küzdelmes élete kimerítette. 984. augusztus 1-én halt meg Beddingtonban, és a winchesteri székesegyházban temették el.

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31