SANTHIAI SZENT IGNÁC

Ignác 1686-ban született a Piémonte-i Santhia-ban, nemesi családtól. Születéskori keresztneve: Lõrinc. Apját már hétéves korában elveszítette. Anyja gondos nevelésben részesítette, s késõbb tudós és szentéletû pap rokonára bízta. Így nem csoda, hogy Lõrinc a papi hivatást választotta. 1710-ben szentelték pappá. Kezdõ papi éveiben sikeresen mûködött mint népmisszionárius és káplán. Szülõvárosában számítottak rá. Õ azonban 30 éves korában a szerzetesi hivatás mellett döntött s 1716-ban jelentkezett a kapucinusoknál, ahol az Ignác nevet kapta. 1717. május 24-én tette le a fogadalmat. A novíciátus után Torinoban és a környéken mûködött, végigjárta Savoya rendházait. 1727-ben Torino-Monte-ba került. Keresett gyóntató volt, a „bûnösök és elveszettek atyjának” is nevezték. 1731-ben Mondovéban a házfõnök helyettese lett és a piemonti novíciusok magiszterévé nevezték ki. 14 éven át összesen 121 kiváló - néhány szentéletû - szerzetes került ki keze alól. Krisztus követésére nevelte õket ferences szellemben. 1744-ben egy volt tanítványa, akkor már Kongóban misszionárius megbetegedett: súlyos szembetegség gyötörte, majdnem megvakult. Írt Ignácnak s imáját kérte. Õ többet tett: a szentségi Jézus elõtt elvállalta rendtársa betegségét, cserébe annak gyógyulásáért. Isten elfogadta felajánlását: a misszionárius meggyógyult, õ pedig megbetegedett, s abba kellett hagynia újoncmesteri tevékenységét. Visszakerült Torinóba. Élete utolsó 24 évét itt töltötte, az ún. kapucinus dombi kolostorban; betegsége ellenére gyóntatott, prédikált, más rendházakban lelkigyakorlatos beszédeket tartott, amellett rendszeresen legyalogolt a városba betegeit látogatni, akik várták vigasztaló szavát s néha csodásnak bizonyuló áldását. Szavajárása volt: „A mennyország nem a lustáké, - dolgozzunk hát!” A Szûzanya iránti szeretete „örömének oka” lett. Éjszaka órákat töltött a szentségi Jézus oltára elõtt. Néha elragadtatott imában találták, egyéb csodálatos eseményekrõl is tud a rendi hagyomány. A piemonti háború idején vezetõ tábori lelkész Asti, Vinovo és Alessandria kórházaiban. A békekötés után 1746-tól halálig ismét Torino-Montéban lelkész és gyóntató. Betegeket látogatott és alamizsnát gyûjtött a rászorulóknak. Az engedelmesség egyik fõ erénye volt életében, ehhez hûen fejezte be életét is 1770-ben. Amikor azt imádkozták mellette: „Költözzél el e világból, keresztény lélek”, - mosollyal az arcán halt meg 84 éves korában, szentség hírében. VI. Pál 1966-ban boldoggá, II. János Pál 2002-ben szentté avatta. Santhiai Szent Ignác mondásaiból: „Az engedelmességnél nem tudunk Istennek kedvesebb dolgot felajánlani.” „Nekünk, szerzeteseknek tudnunk kell, hogy a betegség, a kereszt: a jóságos Isten megtisztelõ látogatásai számunkra. Azt akarja, hogy ezeket türelemmel viseljük.”

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31