REGENSBURGI SZENT WOLFGANG

Közepes jólétben élõ, szabad szülõk gyermekeként született Schwabenban, 924 körül. Hetedik életévétõl kezdve egy pap oktatta, majd Reichenau akkoriban igen híres kolostori iskolájába került, ahol hamarosan kitûnt tehetségével, jámbor komolyságával és szerénységével. A közösen keresett nagy cél hozta össze itt Wolfgangot Henrikkel, würzburgi Poppo püspök testvérével, a késõbbi trieri érsekkel, akivel egész életre szóló barátságot kötött. Wolfgang elõtt egyedül a "vita monastica'' (szerzetesi élet) lebegett célként, Henriket viszont a világi fõpap életpályája vonzotta. Henrik rábeszélõ mûvészetével elérte, hogy Wolfgang a würzburgi dómiskolában tanult tovább, ahol a jó barátok együtt részesültek a kor híres tanítója, az itáliai Novarából származó István oktatásában. Wolfgangnak a legkülönbözõbb kérdésekben tanúsított éleslátása sem tanulótársai, sem mestere elõtt nem maradt rejtve. Õ pedig a püspöki város közepette kezdett mindinkább szakítani a világi becsvággyal. A szerzetesi fogadalom letétele lett legfõbb vágya, de barátja, Henrik egyelõre más irányba terelte Wolfgang életútját: amikor 956-ban I. Ottó császár Henriket meghívta Trier érseki székébe, Wolfgang vele ment, s ott a katedrális kanonokja és tanára lett. E helyzetében is aszketikusan élt, fellépésében szerény maradt. Jellemzõ volt rá, hogy tanítványaitól nem fogadott el tandíjat, pedig megillette volna. Csakhamar sikerült a trieri káptalan tagjait visszavezetnie a kánonok szerinti, "kanonoki'' életre. Amikor 964-ben Henrik érsek meghalt, még utolsó órájában is magas állást akart közvetíteni Wolfgang számára. Õ azonban elutasította azt, és szerzetes lett Einsiedeln szigorú fegyelmérõl ismert kolostorában, ahová mint tanár sok hallgatót vonzott. 970 körül az augsburgi Szent Ulrik püspök, aki látogatóként tartózkodott a kolostorban, pappá szentelte. Életrajzírói erre az idõre vonatkozóan közlik egy látomását, amelyben megjelent neki Szent Otmár (689 körül-759), s tudatta vele "szegényes és ínséges'' vándorlásának kezdetét és élete utolsó huszonkét évére megjövendölte számára a püspöki méltóságot. Wolfgangban felébredt a vágy a missziós tevékenység iránt; elhagyta a kolostort, Csehországon át Magyarországra vándorolt, de lelkében szerzetes maradt egész életén át. Annak felismerése azonban, hogy a kolostor falai mögött nem képes kifejteni képességeit, ismét a világ nyomorúsága felé fordította. Magyarországon akkor már sikeresen megkezdte a térítés munkáját passaui Szent Pilgrim püspök. Amikor Pilgrim értesült hittérítõi buzgalmáról, magához hívatta Passauba. Személyes találkozásuk feltárta számára e férfi jelentõségét. Mint már ifjúkorában is, most újból megkísérelték, hogy Wolfgang képességeit egy püspökség vezetésének javára kamatoztassák; ezúttal sikerrel. Pilgrim mindent gondosan elrendezett; 972 karácsonyán I. Ottó császár a még mindig vonakodó Wolfgangot Regensburg püspökévé nevezte ki; egy olyan püspökségbe, amelynek cseh területen voltak missziós feladatai. Most kellett hát megmutatkoznia, hogy éppen ez a helyzet kínált Wolfgang számára lehetõséget arra, hogy megvalósítsa krisztusi életét. A legszerényebb igények, mindenféle személyes becsvágytól való mentesség, szervezõképesség és áldozatkészség, a helyi adottságokba való beleérzés, valamint szelíd kímélet és irgalmasság jellemezték püspökségét. Kinevezése utat nyitott Bajorországban a reformra kész szerzetesség számára. "Lennének csak szerzeteseink, minden más bõségesen elegendõ lenne" - ezekkel a szavakkal foglalta össze a programot, amellyel püspöki munkáját megkezdte. Bár a püspökségnek pénzügyi hátrányt jelentett, nem habozott, hogy a regensburgi régi Szent Emmeram kolostort, amely mindig a püspökséghez tartozott, elválassza tõle, és egy rátermett apát vezetése alá helyezze. A bencés regula szigorú figyelembevétele volt a püspök célja székvárosa és egyházmegyéje kolostoraiban. Regensburgban megalapította a bencés nõvérek kolostorát (Közép-Münster), s megreformálta Felsõ- és Alsó-Münster két nõi alapítását; mindezt a Regensburgban székelõ II. Henrik herceg támogatásával. Wolfgang püspöksége idején Regensburg szellemi életében erõs fellendülés következett be (könyvkészítés, miniatúrafestészet). A püspök tettereje és szelídsége, egyszerû prédikációja és szerény életmódja megszerezte számára népe szeretetét. Jellemzõ rá egy esemény, amelyrõl életrajzírója, Otloh tudósít: egy nyomorúságosan öltözött szegény ember ellopott egy darabot a püspök értékes ágyfüggönyébõl. Az egyik buzgó õr észrevette, s a szerencsétlent ura elé hurcolta. Wolfgang elõször azokat dorgálta meg, akik oly rosszul õrködtek, hogy kísértésbe vitték a szegény embert. Ezután "szívében részvétre indulva'' nagylelkûen megbocsátott a tolvajnak, s a püspöki ruhatárból ruhákat hozatott számára. Széles egyházpolitikai látókörérõl tanúskodik önzetlen együttmûködése II. Ottó császárral és Civakodó II. Henrik herceggel, akinek gyermekeit - a késõbbi Szent II. Henrik császárt, augsburgi Brúnó püspököt, Boldog Gizellát és Boldog Brigidát - egy ideig õ nevelte Regensburgban. Mivel a csehországi misszió érdekében Ottó császár szükségesnek tartotta egy új cseh püspökség felállítását, Csehország viszont a regensburgi egyházmegyéhez tartozott, küldöttséget menesztett Wolfgang püspökhöz, és beleegyezését kérte. A regensburgi klérus ellenezte az új cseh püspökség felállítását, Wolfgang viszont kinyilvánította, hogy szívesen feláldozza önmagát és minden birtokát, csak hogy Csehországban szilárd alapot nyerjen Isten országa. Lemondott Csehországra vonatkozó püspöki jogairól, II. Ottó pedig 976-ban megalapította a prágai püspökséget. Wolfgang minden helyzetben hûséget tanúsított a császár iránt. Amikor Civakodó Henrik felkelt Ottó császár ellen (976-977), Wolfgang, hogy bebizonyítsa hûségét, a herceg elõl Mondsee kolostorába tért ki, s megreformálta és felvirágoztatta a kolostort. Itteni tartózkodása képezi bizonyára ama legenda történeti magvát, amely szerint Wolfgang remeteéletet élt az Abersee, a késõbb róla elnevezett Wolfgangsee mellett. Életrajza a nép számára csodásnak tûnõ tetteibõl meglehetõsen sokat közöl - valamennyi irgalmából fakad. E tudósításokból világosan kitûnik, hogy a legkevésbé sem törõdött azzal, hogy csodás tetteivel valamiféle különleges dicsõséget szerezzen a maga számára; ellenkezõleg: akár szembeteget gyógyított ki a szenvedésébõl, akár megszállottat szabadított meg, a meggyógyítottat mindig hallgatásra intette, hogy tette ne kerüljön nyilvánosságra. "Kiderül, hogy milyen tudatosan és buzgón menekült a számára semmit sem jelentõ dicsõítés elõl, s inkább szigorúnak tûnt, mint hogy az embereknek akarjon tetszeni!'' - fûzi hozzá életrajza. 994. október 31-én egy Duna menti utazása alkalmával a felsõ-ausztriai Puppingben fejezte be életét. Újból rávilágít Szent Otmárhoz való kapcsolatára, hogy a helység templomát az õ tiszteletére emelték; Wolfgang - huszonkét évvel említett látomása után - az oltár elé vitette magát, majd miután meggyónt és megkapta a szent kenetet, az október 31-rõl november 1-re virradó éjjel meghalt. Holttestét ünnepélyes menetben vitték a regensburgi Szent Emmeram kolostorba. Még ma is ott lévõ sírjánál számos csoda történt. Szentté avatására 1052. október 7-én került sor Szent IX. Leó pápa regensburgi látogatása alkalmával.

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31