PÁRIZSI SZENT GENOVÉVA

Genovéva szülei a Párizs melletti Nanterre-ben éltek, és még római õseikrõl nevezték magukat: apját Severusnak, anyját pedig Gerontiának hívták. 422-ben született gyermeküket frank néven nevezték el Genovévának. Az 5. század eleje, amelyben a gyermek felnõtt, felkavart, megpróbáltatásoktól fenyegetett világ volt. Az utolsó északi római provincia határain átcsapdostak a népvándorlás hullámai. Az ókori nagyvárosokban leomlottak a paloták és fürdõk, színházak és templomok. A városok falvakká zsugorodtak össze, s régi falaik és sáncaik már csak alig vették körül õket, olyanok voltak, mint valami túlságosan bõvé vált köpeny. A pogányok között keresztények is éltek, nagy tekintélyû püspökük köré csoportosulva; régóta betelepült gall-római családok, amelyek büszkén vallották magukénak a háromszemélyû Isten igaz hitét, s elzárkóztak az ariánus eretnekség és a germán behatolók pogány szörnyûségei elõl. A barbárok azonban csakhamar az igaz hitre tértek, s ez meghatározta jövõjüket. Amikor Genovéva fiatal volt, még Aätius, a birodalom hadvezére kormányozott Észak-Galliában; amikor pedig meghalt Genovéva, a rómaiakat már elûzték a germánok, a Merovingok királya, Klodvig pedig hatalmas birodalomba kényszerítette a frankok sok háború és véres viszályok által megtépázott törzsét. Miután Szent Remigius (436 körül-533) reimsi püspök megkeresztelte, a Mons Lutetiuson épített templomban sírhelyet állíttatott fel Párizs szentjének, Genovévának. Szent Genovéva életrajza, amelyet ismeretlen kéz írt a 6. században, közli, hogy amikor Genovéva még csak hatéves kislány volt, szülei között állt a félhomályos templomtérben, és nézte a két vándorpüspököt, Szent Germanust (378 körül-450 körül) és Szent Lupust (383 körül-478), akik úton voltak Anglia felé, és Nanterre-ben akartak éjszakázni. A nép összegyûlt, hogy meghallgassa prédikációjukat. Germanus csodálatos módon felismerte a gyermekben a jövendõ szentet. Másnap reggeli elbúcsúzásuk alkalmával megáldotta, és egy bronzérmet ajándékozott neki, amelybe kereszt volt bevésve. A következõ évekbõl csak egy fontos eseményrõl tudósít életrajza. Egy napon anyja keményen megfegyelmezte a gyermeket, mert felingerelte - mint vélte - túlzott jámborsága. Gerontia ott helyben megvakult, és csak hosszú idõ után látott ismét, amikor Genovéva, valami belsõ megvilágosodást követve, vizet merített egy közeli kútból, és megnedvesítette vele anyja szemeit. Ekkor vált elõször hatékonnyá az a csodás erõ, amelyet Isten kölcsönzött Genovéva kezének, és amely késõbb sok megszállottnak, betegnek és tévelygõnek gyógyítójává lett. Nanterre-ben még ma is tiszteletben tartják a gyógyító erejû vizet tartalmazó régi kutat. Tizenöt éves korában tette le Genovéva Párizs püspökének kezébe a szüzességi fogadalmat és felvette a fátylat. Amint az ókeresztény idõktõl kezdve szokásos volt, családjában élte tovább az Istennek szenteltek csendes életét; elõször atyja nanterrei házában, szülei halála után pedig keresztanyjánál, Párizsban. Kemény böjtökben törte meg testét; egy súlyos betegségben átélte a halál közelségét is. Felgyógyulása után elmondta, hogy egy angyal felvitte a magasba, Isten dicsõségébe. Elnyerte azt az adományt, hogy olvasni tudott az emberek szívében, akik vigasztalást és tanácsot keresve érkeztek hozzá. Sok idõt szentelt az elmélkedõ imának, s hogy testén uralkodni tudjon, böjtölt és vezekelt. Környezete számára érthetetlen módon negyven éven át csak csütörtökön és vasárnap evett kevés kenyeret és fõtt zöldségfélét, a többi napokon semmit. 55 évesen a püspök tanácsára vett magához néha tejet és halat. Emiatt sokan boszorkánynak tartották, de õ alázatosságával, tisztaságával és jótékonyságával megnyerte az embereket. Azt szokták mondani róla, hogy mindig tizenkettedmagával van, s a tizenkét erényt értették ezen, amely szüntelenül megmutatkozott tetteiben: a hitet, böjtölést, türelmet, nagylelkûséget, egyszerûséget, ártatlanságot, egyetértést, szeretetet, fegyelmezettséget, tisztaságot, igazságosságot és okosságot. Rágalmak, gyanúsítgatások, ellenségeskedések megtapasztaltatták vele a kereszt keménységét. Genovéva szerény párizsi házából lassanként valami kis kolostorféle alakult ki. Fiatal lányok sereglettek köréje, hogy együtt imádkozzanak vele, és együtt szolgálják Krisztust testvéreikben. Genovéva számára azonban mindez csupán elõkészület volt tulajdonképpeni feladatára. Nemsokára eljutott hozzá a második hívás is, amely isteni megbízatással küldte ki cellájából népe és évszázada nagy küzdelmeibe és döntéseibe. 451 tavaszán Attila lovas hadaival átkelt a Rajnán, a nagyhéten elfoglalta Metzet, és a Szajna völgyén át Nyugat felé nyomult elõre. Az öldöklõ és gyújtogató hunok rémtetteirõl szóló hírek hallatára Párizsban pánik tört ki: mindenki fejvesztetten menekült kifelé a városból. Genovéva szembeszegült a zûrzavarral: éjszakai imádságra gyûjtötte össze a nõket, erõteljes prédikációt tartott a férfiaknak, és Istenbe vetett bizalmat kívánt tõlük. Ekkor az egész nép ellene fordult, levonszolták a Szajna partjára, hogy megkövezzék és a folyóba vessék. A forrongó tömeg azonban szétrebbent, amikor egy csapat klerikus tört utat magának. A haldokló Germanus püspök fõdiakónusa kereste Genovévát, hogy átadja neki a püspök utolsó miséjébõl való szentelt kenyereket. Germanus mély tiszteletének e jele a szent nõ iránt nem maradt hatás nélkül a népre. A haldokló láthatatlan jelenléte megmentette Genovévát és általa Párizst is. A város védelmét lázas sietséggel megerõsítették. Attila pedig elhagyta a Szajna völgyét, és Orléans ellen sietett, ám saját romlására. Ott ugyanis már várta Aätius a germánok és a gall-rómaiak egyesített seregével, és megsemmisítõ csapást mért rá. Aätius halála (454) után a frankok pogány vezére, a Merovingok nemzetségébõl való Kilderik meghódította Közép-Galliát, és székhelyét Párizsba tette. Erõszakos és veszedelmes férfi volt Klodvig apja. Számára Genovévát bizonyára titokzatos félhomály övezte; úgy tekinthetett rá, ahogy a germánok néztek bölcs nõikre. Genovéva mindenesetre félelem nélkül és sikeresen tárgyalt vele, kegyetlen kezébõl kiragadta a hadifoglyokat, vagy legalább megkönnyítette sorsukat. Még egyszer megmentette a várost, amikor a Kilderik és Syagrius (a római hatalom utolsó galliai védelmezõje) közti háborúskodás során bekerítették Párizst, és minden utat elzártak az élelmiszerszállítás elõl. Genovéva néhány hajónyi legénységet toborzott össze, és felhajózott velük Champagne-ba. Itt kenyérgabonát vásárolt, és vízi úton szerencsésen levitte az ostromlott városba. Régi életrajzai nem mulasztják el e vállalkozás rendkívüli veszélyeinek részletes leírását, és hangsúlyozzák, hogy a dolgok természetes rendje szerint el kellett volna veszniük. Genovéva ekkor már nagy csodatevõnek számított. Mindenütt, ahol feltûnt: Laonban vagy Tours-ban, Arcis-ban, Troyes-ban vagy Orléans-ban betegeket és szerencsétleneket vittek hozzá. Parancsolt a démonoknak, akik országában és évszázadában nyilván sokakat hatalmukban tartottak. Amikor Genovéva egy zarándokútján a tours-i Szent Márton bazilikához közeledett, a bejáratnál egy egész sereg megszállott rohant rá hangos kiáltozással. Kezének érintésével gyógyította meg a szenvedõket. Laonban visszaadta egy már kilenc év óta béna, fiatal lány egészségét. Hosszasan imádkozott, majd kezével megmelengette a merev tagokat, mire a béna felkelt és járt. Legrégibb életrajza megörökít egy jelenetet, amely egy képben sûríti szentségének kisugárzó erejét. Egy viharos éjszakán Genovéva néhány társnõjével együtt Szent Dénes sírtemplomához zarándokolt. A szél eloltotta a többi nõ fáklyáit és gyertyáit, Genovéva gyertyája viszont zavartalanul világított a sötétben. A mûvészek is fénnyel a kezében ábrázolják, egyik oldalán egy ördöggel, aki a lángra tör, másik oldalán pedig egy angyallal, aki megóvja azt. Genovéva nyolcvanéves korában, 502-ben halt meg a hagyomány szerint január 3-án. Az apostoloknak abban a pompás templomában temették el, amelyet Klodvig és Klotild építtetett a Mons Lutetiuson. A késõbbi századok folyamán a templomot többször átépítették, Genovéva sírja állandó zarándokhely maradt mindaddig, míg a forradalmárok fel nem dúlták. A templomból panteont alakítottak a francia nemzet nagyjainak. Genovéva ereklyéit a közeli Saint-Étienne-du-Mont templomban õrzik. Mindmáig Párizs védõszentje.

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31