CAFASSO SZENT JÓZSEF

Giuseppe Cafasso Castelnuovo d'Astiban született 1811. január 15-én egy jómódú gazda fiaként. Chieriben járt iskolába, kezdetben sokat kellett szenvednie tanulótársaitól kis termete és púpossága miatt, de csakhamar a tenyerükön hordozták állandóan egyforma jósága és barátságossága miatt. A szeminarista Giuseppe Cafasso egy mondása eltörölhetetlen benyomást gyakorolt Bosco Szent Jánosra: "Aki pap lesz, az Úrnak adja magát, ezért semmi sem köti e világhoz, csak Isten nagyobb dicsõsége és a lelkek üdvössége.'' Így megértjük jelmondatát is: "Szentnek lenni, hogy a mennybe jussunk, és lehetõleg sokakat magunkkal vigyünk." Miután 1833 õszén pappá szentelték, képzésének kiegészítésére Torinóba ment. A janzenizmus, a szigorúság és államegyháziság szelleme azonban, amely az érseki szemináriumban és az egyetemen uralkodott, nem volt kedvére. Szellemi és lelki otthonát az Assisi Szent Ferenc templománál levõ papi konviktusban találta meg, amelyet a tiszteletre méltó Lanteri Pius Bruno (1759-1830) és a teológiai professzor, Luigi Guala alapított, s amely mintegy hatvan továbbtanuló papot tudott felvenni. Itt nem a janzenista félelem és beszûkültség vált uralkodóvá, hanem Szalézi Szent Ferenc szelleme. Az erkölcsi szigorúsággal szemben Ligouri Szent Alfonzot követték, az állami abszolutizmussal szemben pedig, amely megbéklyózta az Egyházat, az egészséges szabadság alapelveit képviselték. Kiválóan végzett tanulmányai után Cafasso az erkölcstan professzora, majd Guala halála után, 1848-ban rektor lett ebben az intézetben. A papok legveszedelmesebb ellenségének tekintette az Evangélium szellemével szemben álló világiasságot. Feladata nem volt könnyû ebben a forradalmi idõben különbözõ politikai felfogású papjai között. Mivel azonban semmi mást nem keresett, csak Istent és a lelkeket, s egész lénye jóságot és szeretetet sugárzott, s mivel a legnehezebb helyzetekben is rendíthetetlen maradt Istenre alapozott nyugalma, sikerült elérnie, hogy papjai egy szív és egy lélek lettek és maradtak is. Cafasso tevékenysége a piemonti egyházmegye egész papi nemzedékének tanítója- és nevelõjeként kétségtelenül nagyon áldásos volt. Legfontosabb küldetésének mégis a lelkivezetés látszik. Mindennap sok órát töltött a gyóntatószékben. Boldoggá avatási aktáiban ez olvasható: "Kortársai közül (az arsi plébános kivételével) távolról sem mérhetõ senki Don Cafassóhoz a tanácsadás nehéz hivatalában, mégpedig a tanácsát kérõk tömege és különfélesége miatt, azután az ügyek sokfélesége miatt, amelyekben hozzá fordultak és végül annak rendje-módja szerint, ahogyan ezt a szeretetszolgálatot gyakorolta.'' Az utolsó szavak gyors és világos felfogására, csodálatosan éles meglátásaira céloznak, továbbá tömör, pontos válaszaira, amelyeket szemmel láthatóan felsõbb világosság által megvilágítva, nagy jósággal adott a nehéz kérdésekre. Cafasso húsz éven át volt Don Bosco lelkivezetõje, aki gyakran kinyilvánította: "Neki köszönhetek mindent. Atyám és tanácsadóm, vezetõm és segítõm volt.'' Giovanni Cagliero (1838-1926) bíboros pedig, Don Bosco szaléziánusainak elsõ püspöke ezt mondta: "Don Bosco erényei és bölcsessége Don Cafasso dicsõsége.'' Különös részvétet érzett Cafasso a fegyencek iránt; buzgón látogatta és papjaival is látogattatta õket. Az elítéltekrõl való gondoskodása miatt sokan az "akasztófák papjá''-nak nevezték. Hatvannyolc halálraítéltet kísért el utolsó útján, és valamennyiüket olyan jól elõkészítette a halálra, hogy nagy nyugalommal és Isten akarata iránti teljes megadással haltak meg. Gyakran mondta a vesztõhelyrõl visszatérõben: "Istennek hála, megint egy lélekkel több imádkozik értünk az égben.'' Ha ezen csodálkoztak, így szólt: "Igen, biztosan sokat vétkeztek, de Isten nem becsüli-e nagyra bánatukat és töredelmes lelkületüket, amellyel halálukat gonosztetteikért való engesztelésül fogadták? A magam részérõl meg vagyok gyõzõdve arról, hogy az ilyen ember számára nincs már tisztítótûz sem. ''Szívesen nevezte õket "felakasztott szentjei''-nek, és közbenjárásukat kérte. Tõle származik ez a csodálatos imádság: "Uram, Istenem, már most teljes megadással és készséggel elfogadom a halál bármilyen fajtáját minden aggodalmával, szenvedésével és fájdalmával együtt úgy, amint neked tetszeni fog.'' Megértjük, hogy ott, ahol ez a készség valóban tökéletes, mint "felakasztott szentjei'' közül sokakban volt, nincs már nagy szükség a tisztítótûzre sem. Cafasso 1860. június 23-án halt meg Torinóban. Elsõ életrajzírója, Don Bosco ezt közli: "Hiszem, hogy még a szentek között is ritkán található olyan, aki személyében annyi bölcsességet, az emberi dolgokban annyi tapasztalatot, nagylelkûséget, erõslelkûséget, mértékletességet, az Isten dicsõségéért és a lelkek üdvösségéért való buzgóságot egyesít, mint amennyi Cafasso papból sugárzik ki.'' Cafassót 1925-ben boldoggá, 1947. június 22-én szentté avatták.

Eseménynaptár

Február 2020
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29