BOLDOG XXIII. JÁNOS PÁPA

Angelo Giuseppe Roncalli a Bergamo melletti Sotto il Montéban született 1881-ben, egy tízgyermekes földmûves család harmadik gyermekeként. Származását sohasem felejtette el: élete végén hálát adott, hogy szegényen halhat meg. Bergamóban és Rómában tanult, teológiai doktorátust szerzett. 1904. augusztus 19-én szentelték pappá. A bergamói püspök magántitkárává nevezte ki, valamint lelkipásztori feladatot is bízott rá: fiatalokkal való foglalkozást. Közben egyháztörténelmet, hitvédelmet és ókeresztény irodalomtörténetet tanított az egyházmegyei szemináriumban, valamint a környék vallási életének múltját kutatta. Társadalmi kérdésekkel, a világiak apostolkodásával is foglalkozni kezdett. Az I. világháborúban elõször a betegápolás terén tevékenykedett, majd Bergamo katonai kórházainak lelkésze volt. 1918-ban a frontról hazatért kispapok lelki vezetõje lett, illetve szintén a háború után az egyetemek lelkipásztorainak irányítója. 1921-ben XV. Benedek pápa Rómába rendelte a Hitterjesztési Kongregációhoz, ahol fõ feladata a missziók anyagi támogatásának szervezése volt. Az 1924-25-ös tanévben a pápai Lateráni Egyetemen ókeresztény irodalomtörténetet tanított. XI. Piusz pápa 1925-ben Bulgária apostoli vizitátorává nevezte ki, és püspökké szentelte, méghozzá címzetes érseki ranggal. Roncalli ekkor választotta püspöki jelmondatául: Obedientia et pax (engedelmesség és béke). 1934-ben Görögország és Törökország pápai legátusa lett. E helyeken számos orthodox fõpappal alakított ki jó kapcsolatot. 1944-ben párizsi nunciussá nevezték ki. Ez ugyancsak nehéz küldetés volt, akár a görögországi és törökországi. Nemcsak Franciaországra figyelt, foglalkoztatták nemzetközi problémák is, így beutazta Itáliát, Belgiumot, Hollandiát, Spanyolországot, sõt Észak-Afrikában is megfordult. Zsidók tízezreit mentette meg a második világháború alatt, késõbb pedig segítette a francia hadifogságba esett németeket is. 1953-ban kapta meg a bíborosi címet, s még ugyanebben az évben kinevezték velencei pátriárkává. XII. Piusz papa halálát követõen a konklávé 1958. október 28-án õt választotta meg Szent Péter 261. utódává. A János nevet vette fel. A névválasztás érdekessége, hogy XXIII. János néven lépett fel a 1410-ben a katolikus egyház történetének harmincötödik ellenpápája. A nyugati egyházszakadás utolsó felvonásában János volt egyidõben a harmadik pápája a katolikus egyháznak. A pápák közé vagy az ellenpápák sorába tartozásról évszázadokon át heves vita zajlott, amelyet végül is XXIII. János névválasztása zárt le. Angelo Giuseppe Roncalli pápaként is igyekezett közel maradni a hívekhez, közvetlen egyszerûségével és humorával hamar népszerûvé vált. Egyszerûségének, közvetlenségének és emberszeretetének köszönhetõen minden idõk egyik legnépszerûbb pápája volt. 1959. január 25-én a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában bejelentette, hogy római egyházmegyei zsinatot szándékozik tartani - 500 év után elõször - s ekkor jelentette be a II. Vatikáni Zsinat összehívását is, melyet aztán 1962. október 11-én nyitott meg. XXIII. János pápa 1963 június 3-án halt meg. Ünnepét II. János Pál pápa a zsinat megnyitásának napjára helyezte. Nyolc enciklikát írt, ezek közül a Pacem in Terris (Béke a földön) kezdetû enciklikája lett a legismertebb, ebben az igazságon, az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló nemzetek közötti békét szorgalmazta. Enciklikái mellett meg kell említeni remek könyvét, Egy lélek naplója címmel, amely magyarul is megjelent. Bár pápasága csak viszonylag rövid ideig – kevesebb, mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni: a zsinat összehívásával vitathatatlanul új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében.

Eseménynaptár

Szeptember 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
25
26
27
28
29
30