BOLDOG SZÁSZ JORDÁN

Szent Domonkos utódaként Jordán szervezte meg a prédikátor testvérek, a domonkosok rendjét. Generálisságának tizenöt éve alatt a rend konventjeinek száma harmincról csaknem háromszázra nõtt. Általa valósult meg a világmisszió, amelyre már Domonkos is gondolt, amikor 1217-ben szétküldte néhány társát. Jordán bejárta a Nyugatot, Angliától Dél-Itáliáig, az Atlanti-óceántól a Földközi-tenger keleti partjáig, a Pireneusoktól Észak-Németországig. Mint apostolt, nevelõt, lelkivezetõt és mindenekelõtt mint hitszónokot emelik ki a rend évkönyvei. Ennek ellenére az Egyház egészében meglehetõsen ismeretlen maradt. Talán azzal áll ez összefüggésben, hogy idegen országban halt meg. Hazatérõben a palesztinai kolostorok vizitációjáról, hajója elsüllyedt, Jordán társaival együtt a tengerbe fulladt. Partra sodródott holttestét az akkói domonkos templomban temették el. Amikor a keresztes lovagok és zarándokok e támaszpontja 1291-ben a mohamedánok kezébe került, sírjának nyoma veszett. Ma már azt sem tudjuk, hogy hol állt a domonkosok kolostora. Paderborn mellett, Borgbergében született a 12. század végén. Mint fiatal nemes került Párizsba, a késõ középkor kulturális központjába. Megszerezte a "magister artium" és a "teológia baccalaureusa'' fokozatot. Itt ismerte meg 1219-ben Domonkost, és az õ hatására a következõ év hamvazószerdáján belépett a párizsi Szent Jakab konventbe. Kezdettõl fogva nagy tekintélye lehetett, mert alig két hónappal késõbb a párizsi konvent ama négy küldöttje közé választották, akik részt vettek a Domonkos által 1220 pünkösdjére Bolognába összehívott általános rendi káptalanon. Az 1221. évi bolognai általános káptalanon Domonkos rábízta a lombardiai rendtartomány vezetését, amelynek akkor a legtöbb kolostora volt. Röviddel Jordán bolognai hivatalba lépése elõtt halt meg Domonkos. A tartomány vezetésében Jordán annyira bevált, és ezen túlmenõen akkora csodálatot keltett a testvéreiben, hogy a Párizsban tartott 1222. évi általános káptalanon magister genaralisszá választották. Valamely közösség az elsõ idõben írásba foglalt alkotmány és törvényalkotás nélkül is fennállhat; csakhamar megmutatkozik azonban annak szükségessége, hogy rögzítsék az utódokat is kötelezõ külsõ kereteket. Ennek felismerése alapján építette ki Jordán a rend szervezetét. Vezetése alatt a rend mindinkább elterjedt: a domonkosok két tanszékhez jutottak a párizsi egyetemen, misszionáltak a szaracénok között és a pápai Kúria szolgálatába léptek. Jordán tudta annak jelentõségét is, hogy mit jelent az elsõ nemzedék példája a késõbbi évszázadokra, ezért megírta A prédikáló rend kezdeteinek könyvét. Ennek elõszavában ez áll: "Hogy megszületõ és felnövekvõ fiaink ne legyenek tudatlanságban a rend kezdeti alapjairól... Ezért, Krisztusban szeretett testvéreim és fiaim, fogadjátok olyan tisztelettel a következõket, ahogy összegyûjtöttem, és hevüljetek testvéreink elsõ szeretetének buzgó utánzásában!'' Jordán nem a "zöld asztal'' mellõl vezette a rendet. Beutazta egész Európát. Egyéniségébõl rendkívüli vonzóerõ áradt ki. Olyan sok tanárt és tanítványt vonzott magához, hogy amíg a rend generálisa volt, a kolostorok és tagjaik száma megtízszerezõdött. Ezernél több jelentkezõt vett fel a rendbe. Mindenekelõtt az egyetemi városokat kereste fel. A rend krónikása, Fracheti Gellért (1195-1271) írja: "Gyakran töltötte a negyvennapos böjti idõt Párizsban vagy Bolognában. Amikor itt tartózkodott, a konvent éppenséggel valami méhkaptárhoz hasonlított; nagyon sokan léptek be ugyanis a rendbe, és sokakat küldött innen az egyes tartományokba. Alig érkezett meg, tüstént sok szerzetesi ruhát készíttetett, mert bízott Istenben, hogy testvéreket vehet fel. Elég gyakran a vártnál is többen kérték felvételüket a rendbe, úgyhogy nem lehetett fellelni elegendõ szerzetesi ruhát.'' E jelentkezõk közül a legismertebb Nagy Szent Albert. A rend terjesztéséért és a rendi szellem elmélyítéséért végzett fáradozásai mellett sem feledkezett meg a kereszténység nagy gondjairól. Magas állású személyiségekkel is mert nyíltan beszélni. Egyszer összetalálkozott II. Frigyes császárral: "Felség, tisztségem miatt sok tartományban megfordulok, és egy kissé csodálkozom azon, hogy Ön nem kérdezi meg, mit beszélnek az emberek.'' A császár így válaszolt: "Mindenütt vannak embereim, és tudok mindenrõl, ami a világban történik.'' Jordán válasza ez volt: "Az Úr Jézus Krisztus is tudott Istenként mindent, mégis megkérdezte a tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?'' Ön csak ember, és nem tud némely dolgot, amit Önrõl beszélnek, amit pedig üdvös volna tudnia. Azt beszélik Önrõl, hogy elnyomja az Egyházat, Róma döntéseit megveti, jóslatokra hallgat, a jó tanáccsal nem törõdik, hogy figyelembe sem veszi Krisztus helytartóját, aki lelki ügyekben Önnek is ura. Mindez nem tesz jót az Ön személyének.'' A domonkos rend célja kettõs: az Istennel való bensõ találkozás és az Isten országáért végzett külsõ munka. Az Istennel való kapcsolat az apostoli tevékenység feltétele és alapja. Amint Domonkos is a tettek nagy embere volt, mert nagy imádkozóként állt Isten elõtt, úgy Jordán erõforrása is nagy istenszeretetében rejlett. Állandóan áldásért könyörgött, és imát kért munkájához. Megragadók Bolognába, a Szent Ágnes kolostor nõvéreihez írt levelei, amelyek a segítõ imádságért való háláját tanúsítják. Ezekben a levelekben olyan tiszta jámbor magatartás nyilatkozik meg, amelynek súlypontja nem a rendkívüliben, a természet dolgait meghaladóban nyugszik. Jordán inkább a józan és értelmes mérsékletet tartotta fontosnak, elsõsorban pedig a vallási életben: "Aki vándorol, óvatosan jár ide-oda, nem mászkál figyelmetlenül, nem futkos mohó izgatottsággal és vigyázatlan hevességgel. Mindenekelõtt attól félek, hogy vannak köztetek néhányan olyanok, akik figyelmetlenül és mérték nélkül tüsténkednek szertelen vezeklõ lelkülettel, virrasztásokkal vagy rendkívüli böjtökkel, avagy hasonló jellegû egyéb olyan szigorúságokkal, amelyek elviselhetetlenek gyenge testetek számára. Meredek és szûk az életre vivõ út, és nagy vigyázattal kell rajta járni, hogy se hanyagságunkkal jobbra, se túlzó vezeklésünkkel balra le ne térjünk róla. Az utóbbitól féltelek benneteket mégis a legjobban, mert ha oktalanul kívánjátok sanyargatni testeteket, az ellenkezõ végletbe estek, úgyhogy elakadtok az Úrnak az örök nyugalomra vivõ útján. Vigyázz magadra, hogy lelki bágyadtság vagy testi gyengeség el ne vegye testedtõl a jócselekedet lehetõségét, lelkedtõl a feszítõerõt, felebarátodtól a jó példát, Istentõl a dicsõséget, és el ne hatalmasodjon benned mindaz a rossz, ami a mértéktelenségbõl származik. A testi vezeklés csak kevéssé hasznos, s a virrasztásban, böjtben és sírásban könnyen túl lehet lépni a helyes mértéket. Az erények viszont, az alázatosság és türelem, szelídség és engedelmesség, szeretet és szerénység sohasem növekedhetnek túlzott mértékben.'' Szász Jordán élete és munkássága világosan megmutatja, hogy õ lett az a kristályosodási pont, amelyre a fiatal rendnek az egyetemes kibontakozás akkori szakaszában szüksége volt. Az õ vezetése alatt nemcsak a rend külsõ szervezete haladt a kibontakozás felé, hanem belsõ fejlõdése is hatalmasan elõrelendült, s ez a prédikáló rendet a lelkipásztorkodás és a teológiai tudomány jelentõs tényezõjévé tette az egész kereszténységben. Kisázsia déli tengerpartjánál halt meg 1237. február 13-án. Tiszteletét 1826-ban hagyták jóvá.

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31