BOLDOG JUVENÁL

Juvenál 1545. október 19-én született a piemonti Fossanóban. Nevét szülõvárosának védõszentjérõl, Szent Juvenális (4. század) narni püspökrõl kapta. Sokféle képességgel rendelkezett, és apja a lehetõ legjobb iskolákba járatta. Így tanult Montpellier-ben, a piemonti Mondoviban, s a padovai és torinói egyetemen. Huszonnégy éves korában Torinóban szerezte meg a doktori fokozatot orvostudományból és filozófiából. Az egyetemen olyan nagy híre volt, hogy hamarosan az orvostudomány professzorává nevezték ki; emellett kiterjedt orvosi gyakorlatot is folytatott. Talált idõt mûvészi foglalatosságra is. Szerette a zenét, és adottsága volt a költészethez; élete végéig írt latin és olasz verseket. Juvenál jámbor volt, és pénztelen betegeit ingyen kezelte, de a papi vagy szerzetesi hivatásra ekkor még nem gondolt. Egy gyászmisén lelke mélyéig megragadta a Dies irae, amelyet pedig bizonyára gyakran hallott. Érezte, hogy Isten különleges feladatot tartogat a számára; de milyent? Imádságos és szemlélõdõ életet kezdett, hogy meghallja, ha Isten hívja. Amikor harmincéves lett, a savoyai herceg szentszéki követe õt kérte meg háziorvosául. Juvenál otthagyta az egyetemet és praxisát, s követte új urát Rómába. De alig volt valami dolga a követnél. Elkezdett hát teológiát tanulni. Különös szerencséjére nem kisebb mester volt a tanítója, mint Bellarmin Szent Róbert. Késõbb megismerte Néri Szent Fülöpöt, aki azután a gyóntatóatyja lett. Mindinkább a szemlélõdõ életre érzett hivatást, és elhatározta, hogy karthauzi szerzetes lesz. Néri Fülöp azonban úgy találta, hogy vérmérséklete nem viselné el a szigorú klauzúrát. Hosszú belsõ harc után egyet kellett vele értenie, és belépett a Fülöp által alapított oratoriánus társulatba. Harminchét évesen szentelték pappá; négy évvel késõbb Nápolyban meg kellett alapítania a társulat elsõ Rómán kívüli házát. Juvenál gyakran prédikált és a nápolyiak beszédeit kiemelkedõknek találták. Egyik prédikációja után egy ismert énekes elhatározta, hogy szakít bûnös életmódjával, és tehetségét teljesen az Egyház szolgálatába állítja. Juvenál azt a nézetet képviselte, hogy a zene elsõrangú eszköze a lélek Istenhez emelésének. Kiadott egy énekeskönyvet, és sok népdalhoz vallásos szöveget írt, hasonlóképpen a mindenfelé énekelt divatos dalokhoz is. Jámbor nõk számára alapított egyesületének tagjai rendszeresen látogatták a gyógyíthatatlanok kórházát, s a szenvedõknek lelki és anyagi segítséget nyújtottak. Nagy csapást jelentett a nápolyiakra, amikor szeretett prédikátorukat városukban töltött több mint tízéves tevékenysége után visszarendelték Rómába. Egy évvel késõbb megüresedett három püspöki szék, és azt beszélték, hogy Juvenál fogja betölteni az egyiket. Ekkor eltûnt a rendházból, és öt hónapon át nem lehetett megtalálni; helyrõl helyre vándorolt. Végül csak elérte a parancs, hogy azonnal térjen vissza Rómába. Idõközben kinevezték az új püspököket, és elmúlt a "veszély''; õ ugyanis még mindig a szemlélõdõ életre vágyott. A termékeny munkálkodás további évei következtek. Ebben az idõben ismerte meg Juvenál Szalézi Szent Ferencet, és a két szent közt hamarosan szívélyes barátság alakult ki. 1602-ben megürült a Savoyához tartozó Saluzzo püspöki széke. Ezúttal már nem tudott elmenekülni Juvenál, mert maga VIII. Kelemen pápa (1592-1605) kérte meg, hogy fogadja el a hivatalt. 1602. szeptember 1-én püspökké szentelték. Elmondhatjuk, hogy püspöksége a kereszt jegyében állt, sõt az életébe is került. Azzal kezdõdött, hogy politikai zûrzavarok miatt négy hónapon át nem tudott bejutni püspöki templomába, s szülõvároskájában, Fossanóban kellett kivárnia a megoldást. A nép hamar megismerte új püspökét, akit szentségének híre megelõzött. Amikor 1603-ban megkezdte egyházmegyéjében a püspöki látogatásokat, mindenfelõl elébe vitték a betegeket és szenvedõket, és sokan meg is gyógyultak közülük. Az a különleges adománya volt, hogy felismerte az emberek közelgõ halálát, s ezáltal sok feltûnõ megtérést idézett elõ. Saját közeli halálát is elõre megmondta, bár még a legjobb egészségnek örvendett. Saluzzóban élt egy szerzetes, aki bûnös kapcsolatot tartott fenn egy apácával. A püspök mindkettõjüket atyailag megintette, s amikor a figyelmeztetés nem használt, büntetés kiszabásával fenyegette meg õket. Szent Bernát ünnepén, aki a saluzzói ferences templom védõszentje volt, Juvenál püspök fõpapi misét celebrált a kolostor templomában. Az utána következõ kolostori ebéden a fent említett szerzetes megmérgezte Juvenál borát. Délután rosszullét fogta el a püspököt, s néhány nappal késõbb, 1604. augusztus 31-én meghalt. Már halála után húsz évvel megindították boldoggá avatási perét, az azonban ismételten elhúzódott. Végül 1890. február 9-én XIII. Leó pápa avatta boldoggá Juvenál püspököt.

Eseménynaptár

December 2018
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31