BILLIART SZENT JÚLIA

Marie-Rose-Julie Billiart 1751. július 12-én született Cuvillyben, Beauvais egyházmegyében. Bár szülei szerény kisparasztok voltak, az egyik nagybátyja által fenntartott elemi iskolában bizonyos mûveltségre tehetett szert. Kiemelkedõ jámborsága miatt - abban az idõben nagyon jelentõs kivételként - megkapta az engedélyt, hogy már kilencévesen az elsõ áldozáshoz járulhasson. Ezután csakhamar hosszú és fájdalmas próbatételek korszaka kezdõdött számára. Tizenhat éves volt, amikor családja súlyos anyagi nehézségei miatt mezei munkára kényszerült. Huszonkét éves korában mindkét lába megbénult. Rendkívüli türelemmel viselte szörnyû betegségét, s eközben vallási élete elmélyült. Megkapta az akkoriban teljesen szokatlan engedélyt, hogy naponta áldozhasson. Bénasága ellenére mégsem maradt tétlen: nemcsak a kezeivel dolgozott, hanem ágya köré gyûjtötte a környék gyermekeit, hogy a katekizmusra oktassa õket. Amikor kitört a forradalom, Júlia okosabbnak tartotta, hogy elhagyja Cuvillyt, ahol túlságosan is ismerték, és Amiens-ben húzódjék meg. Ez a lakóhely-változtatás alkalom volt számára, hogy új lendületet nyerjen. Jámborságának és türelmének kisugárzása Amiens-ben valójában még erõsebb volt, mint Cuvillyben. Kényszerû mozdulatlansága ellenére figyelemmel kísérte azoknak a papoknak a sorsát, akik megtagadták az eskü letételét az új alkotmányra, és ezért ide-oda bolyongtak, vagy foglyok voltak, és ismételten sikerült számukra menedéket vagy segítséget nyújtania. Néhány hûséges barátnõje szegõdött melléje, nagy tisztelettel vették körül, õ pedig erõs hatást gyakorolt rájuk. Különösen kitûnt közülük a köznemességbõl származó jámbor özvegy szomszédnõje: Françoise Blin de Bourdon. Rendkívüli bizalommal kötõdött Júliához, és késõbbi alapításainak munkálataiban is a legszorosabban együttmûködött vele. Júlia hitoktatónõként akart tevékenykedni. Lassanként kibontakozott körükben az az eszme, hogy a szegények és nincstelenek oktatására kongregációt alapítsanak. Kísérletet tettek a közösségi életre is, ez azonban, mivel túlságosan nehéz feltételek között vállalkoztak rá, balul ütött ki. Júliát az egyházmegye egy papja, Lamarche abbé vezette és látta el tanáccsal. 1801-ben azonban Amiens-be érkezett Joseph-Désiré Varin (1769-1850), hogy Barat Szent Magdolna-Zsófiának és a Szent Szív Intézet elsõ nõvéreinek, valamint A hit atyáinak segítsen az alapításban. 1803-ban Júlia alárendelte magát Varin vezetésének, aki felismerte, hogy kegyelemmel elhalmozott lélek áll elõtte; hasonlóképpen felismerte azonban azt is, hogy Júlia személyes küldetése nem kapcsolódik Barat anyáéhoz, de nemegyszer megkísérelte, hogy kapcsolatba hozza õket egymással. Az amiens-i püspök beleegyezésével meg akarta nyerni õket a Miasszonyunk nõvérei kongregáció alapításának, amely árva gyermekek oktatásának szenteli magát. Júliát és madame Blin de Bourdont megragadták e tervek, ám a Júliát mozdulatlanságra ítélõ betegség nagy akadályt gördített a megvalósítás útjába. 1804. június 1-én, a Szent Szív ünnepén Júlia csodás módon meggyógyult bénaságából. Október 15-én Júlia, madame Blin de Bourdon és még két nõvér letette fogadalmát, s ezzel megvetették egy új rendi közösség alapjait. Haladéktalanul hozzákezdtek a munkához: iskolákat szerveztek ingyenes oktatással, valamint árvaházakat, továbbá tanítónõképzõt tanerõik kiképzésére. A Varin által szerkesztett szabályok különböztek a Szent Szív Intézetéitõl. Vallási magatartásuk a jezsuitákéhoz hasonló jámborságra nevelt, Jézus és Mária Szívének tiszteletére irányult, célként azonban a nép közötti apostolkodás követelményeihez alkalmazkodott. Billiart Júliát választották általános elöljárónõnek. Okos vezetése alatt gyorsan fejlõdött az intézet, és tekintélyes számú alapítást tudott létrehozni. Egy nehéz válság azonban õt sem kímélte meg. Egy amiens-i pap, Sambucy de Saint-Estève abbé 1808-ban Varin szabályzatát meg akarta változtatni. Az általa felvázolt szabályok megtámadhatóságuk mellett a kongregáció szellemét és célját teljesen megváltoztatták volna. Billiart anya egyértelmûen elutasította a javaslatot. Saint-Estéve abbénak azonban sikerült Amiens püspökét saját oldalára állítania, és Billiart anya ellen hangolnia. A helyzet végül tarthatatlanná vált, és az alapítónõ 1809. január 15-én nõvérei többségével elhagyta az egyházmegyét, Namurban találtak menedéket. Az amiens-i árvaházat ideiglenesen rábízták a Szent Szív Intézet nõvéreire. Billiart anya élete végéig dolgozott. 1816. április 8-án szentül halt meg Namurban, a Magnificat szavaival az ajkán. 1906-ban boldoggá, 1969. június 22-én szentté avatták.

Eseménynaptár

Szeptember 2020
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30